Wikipédia

„Bauer Tamás” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Visszavontam Vinicius (vita) szerkesztését (oldid: 7280033) – Apja külön szócikk.
1. sor:
{{Életrajz infobox
[[Kép:BauerTamás.jpg|bélyegkép|200px|Bauer Tamás]]
| név = Bauer Tamás
'''Bauer Tamás''' ([[Budapest]], [[1946]]. [[május 6.]]) közgazdász, egyetemi tanár, politikus, a "körmös-Bauernek" a fia.
| kép = BauerTamás.jpg
Politikai pályáját a [[Szabad Demokraták Szövetsége|Szabad Demokraták Szövetségében]] végezte. 1994 és 2002 között országgyűlési képviselő. Közgazdászként a kelet-európai tervgazdaságok működésével foglalkozik.▼
| képméret = 150px
| képaláírás =
| születés dátuma = [[1946]]. [[május 6.]] {{életkor-élő|1946|5|6}}
| születés helye = [[Budapest]]
| szakma = közgazdász, politikus
| hivatalos oldala =
}}
 
▲'''Bauer Tamás''' ([[Budapest]], [[1946]]. [[május 6.]] – ) [[közgazdász]], egyetemi tanár, politikus. Politikai pályájáttevékenységét a [[Szabad Demokraták Szövetsége|Szabad Demokraták Szövetségében]] végezte(SZDSZ) folytatta. 1994 és 2002 között országgyűlési[[országgyűlés]]i képviselő. Közgazdászként a [[Kelet-Európa|kelet-európai]] tervgazdaságok[[tervgazdaság]]ok működésével foglalkozik.
 
== Életpályája ==
 
1964-ben érettségizett az [[ELTE]] Radnóti Miklós Gyakorlógimnáziumában, majd felvették a [[Budapesti Corvinus Egyetem|Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem]] általános közgazdasági szakára, ahol 1968-ban szerzett közgazdászdiplomát. Ugyanebben az évben a [[Magyar Közgazdasági Társaság]] tagja lett. Diplomájának megszerzése után az [[MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóintézet]] munkatársa lett. Később tudományos főmunkatársi beosztásba került. 1984-ben védte meg a közgazdaság-tudományok kandidátusi értekezését. 1988-ban a [[Frankfurti Egyetem]] összehasonlító és transzformációs gazdaság-rendszertani tanszékének egyetemi tanára, később tanszékvezetője lett. 1991 és 1994 között az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Közgazdaság-tudományi Bizottságának tagja volt. Közgazdászként kutatási területe [[Magyarország]] és a [[KGST]]-országok [[gazdasági mechanizmusánakmechanizmus]]ának, [[gazdaságpolitika|gazdaságpolitikájának]] vizsgálata, az átalakulás elméleti kérdései és empirikus leírása, illetve a [[gazdaságpolitika|gazdaságpolitikának]] a politikai folyamatokból adódó korlátai és a növekedési ingadozások. 2004 és 2009 között az [[Országos Tudományos Kutatási Alap]] projektvezetője is volt. Kiterjedt publicisztikai munkássága is.
 
=== Politikai pályafutása ===
 
1966-ban lépett be a [[Magyar Szocialista Munkáspárt]]ba (MSZMP), de 1974-ben kizárták, mert a [[abortusz|művi terhességmegszakítások]] engedélyezésének megszigorítása ellen tiltakozott. Később a [[demokratikus ellenzék]] egyik vezető tagja volt, ''Csonka Dénes'' névenálnéven publikált a ''[[Beszélő]]'' című ellenzéki [[szamizdat]]ban. 1985-ben a [[Hazafias Népfront]] országos tanácsának tagjává választották, de három évre rá lemondott tisztségéről. 1988-ban az [[Új Márciusi Front]] egyik kezdeményezője volt. Ugyanebben az évben a [[Szabad Demokraták Szövetsége|Szabad Kezdeményezések Hálózata]] (a későbbi [[Szabad Demokraták Szövetsége, SZDSZ]]) egyik alapítója volt. Az alakuláskor az országos tanács tagjává választották, 1992 és 1995 között, valamint 2002–2003-ban az ot elnöksége tagja volt. 1995–1996-ban, valamint 1998–1999-ben a párt ügyvivő testületében is tevékenykedett.
 
1985-ben az MSZMP megakadályozta indulását az országgyűlési választáson, majd 1990-ben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje, de mandátumot nem szerzett. Az [[Jelenkori magyarországi országgyűlési választások#Az 1994-es választás|1994-es országgyűlési választáson]] a párt országos listájáról szerzett mandátumot, ugyanezt megismételte 1998-ban. 2002-ben és 2006-ban nem szerzett mandátumot. Egyéni jelöltként [[Budapest XI. kerülete|Újbudán]], illetve [[Csepel]]en indult. 1995 és 1998 között frakcióvezető-helyettesként dolgozott. 2007-ben kilépett a pártból az akkori pártvezetés politikája, illetve általa elhibázottnak vélt gazdaságpolitikája miatt.<ref>[http://nol.hu/cikk/465420/ Bauer Tamás kilép az SZDSZ-ből], – [[Népszabadság]], 2007. szeptember 25.</ref>
 
== Családja ==
Édesapja [[Bauer Miklós]] (1921–2008) [[jogász]], az [[Államvédelmi Hatóság]] (ÁVH) egykori hírhedt kihallgatótisztje. Édesanyja Schönberg Judit tisztviselőként dolgozott [[nyugdíj]]ba vonulásáig. Egy testvére van, Katalin (1951).
 
Édesapja [[Bauer Miklós]] (1921–2008) [[jogász]], az [[Államvédelmi Hatóság]] kihallgatótisztje volt. A II. világháború alatt „Bem apó”[1] mozgalmi néven aktív részese volt a német- és nyilasellenes ellenállásnak, a háború után – feleségéhez és sógorához, Szendi Györgyhöz hasonlóan – belépett a kommunista pártba, majd 1945 januárjától az ÁVO, aztán az abból formált, már önálló ÁVH tisztje lett. Péter Gábor, a szervezet leghírhedtebb vezetője, a „legjobb munkaerők” között tartotta számon. A sors különös fintoraként 1953-ban a Péter Gábor ellen indított cionista per[2] előkészületei során őt is letartóztatta az ÁVH. 10 hónapig fogolyként volt az Andrássy út 60. lakója.[1] A koncepciós per végül Sztálin halála és a terror némi enyhülése folytán sosem jutott el az ítélkezési szakaszba, a vádakat ejtették, Bauer visszatérhetett – és vissza is tért – az ÁVH kötelékébe.
 
Az Andrássy út 60-beli kihallgatásai során a foglyok beszámolói szerint előszeretettel alkalmazta a körömletépést, mint eszközt a kívánt vallomás kicsikarására, innét ered gúnyneve is: „körmös Bauer”. Részt vett Ries István egykori igazságügyminiszter (bűne az volt, hogy 1947-ben a kékcédulás választások elleni tiltakozásul lemondott) kihallgatásában. Az eljárásba kéthónapos kínzását követően, Ries 1950. szeptember 15-én belehalt. Bauer saját bevallása szerint helyben agyonverte.[3] Farkas Vladimír beosztottjaként szerepet vállalt a Rajk-perben folytatott koncepciós nyomozásban is. Később, 1956 folyamán Riest, Rajkot és másokat is rehabilitálta, majd újratemetette a rendszer.
 
A testületben egészen az alezredesi rangig emelkedett (1950-ben léptették elő), jelentései alapján Péter Gábor, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő is hozott súlyos döntéseket. Később, a desztalinizáció egyik folyományaként, az 1954-ben az ÁVH-s kegyetlenkedések feltárására indult vizsgálatok során az általa vezetett kihallgatásokon felvett tanúvallomások miatt szerepelt azon a listán is, amelyet az MDP vezetői számára készítettek 1955-ben a leginkább kompromittált kegyetlenkedő ávósokról.[4] Marosán György egy 1962-es nyilvános beszédben Bauert már, mint körömtépő ávóst emlegette.[2]
 
Rákosihoz többször küldött személyes jelentéseket, amelyek eredeti állapotban fennmaradtak. Az 1950. július 22-én készült eredeti okiratban így jelentett: „Beismerés előtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni.” Amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki: „Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én őrizetesem inkább meghalt.”[5] Ries Istvánról volt szó.
 
Bauer dolgozott az ÁVO III. alosztályán is. Ez az alosztály az egyházak felmorzsolásával foglalkozott. Páter Kiss Szaléz ferences-rendi szerzetest is kínozták az Andrássy út 60-ban, többek között az ő javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt a szenvedéseibe. Bauer a kínzási módszereit többek közt ókori (pl. kínai) leírásokból adaptálta, több szemtanú szerint betegesen szadista módon.
A rendszerváltás után [szerkesztés]
 
A Komplex Külkereskedelmi Vállalattól ment nyugdíjba, a rendszerváltás után egy ma már jól menő ügyvédi irodát alapított (Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő volt a társa), amelynek tulajdonosa volt.
 
A rendszerváltás után tetteiért senki sem vonta felelősségre. Több újságíró szerint a Bauer-ügyet a média tabuként kezeli, más országokban már rég felelősségre vonták volna[6]Édesanyja Schönberg Judit tisztviselőként dolgozott [[nyugdíj]]ba vonulásáig. Egy testvére van, Katalin (1951).
 
1969-ben házasodott, felesége Verebélyi Aranka közgazdász, köztisztviselő. Két gyermekük született, János (1970) és Zsuzsa (1972).
 
== Publikációi ==
 
*''A vállalatok ellentmondásos helyzete a magyar gazdasági mechanizmusban'' (1975)
*''Beruházási ciklusok a tervgazdaságban. A reform előtti tervgazdaságok esete'' (1978)
41 ⟶ 35 sor:
 
== Jegyzetek ==
{{források|oszlopok=1}}
 
== Források ==
 
*MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest 2008, 85. old., {{ISSN|1787-288X}}
*[http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/b152.htm Adatlap az Országgyűlés honlapján]
*[http://econ.core.hu/intezet/bauer.html Adatlap az MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóintézet oldalán]
 
{{DEFAULTSORT:Bauer TamasTama~s}}
 
[[Kategória:Magyar közgazdászok]]
[[Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Bauer_Tamás”