„Magyar népi halászat” változatai közötti eltérés

==A halászat története==

===Kárpát-medence===

A magyar '''halászat''' történetét három [[honfoglalás]]kori forrásból is nyomon követhetjük:

[[Ibn Roszteh]], [[Gardizi]] arab írók tudósításaiból, valamint a honfoglalás korában élt [[Regino]] prümi apát leírásai szólnak e témáról.

 

A magyar halászat eredetének kutatását, tárgyi anyagának összegyűjtését, rendezését [[Herman Ottó]], [[Jankó János]], nyelvemlékeinek kutatását, magyarázatát pedig [[Munkácsi Bernát]] munkásságának köszönhetjük.

Ibn Roszteh és Gardizi megfogalmazásai szerint a honfoglaló magyarság, s a pusztai népek élelmezésében a halászat főleg a téli időszakokra korlátozódott. A legeltető, állattenyésztésből élő lakosság a nyarat az úgynevezett "nyári szállásokon" töltötte, ekkor a húsfogyasztásnak alig volt szerepe. főleg tejtermékeken, gabonaféleségeken éltek. Az igazi húsfogyasztás ideje a tél volt, de még ekkor is kímélték állatállományukat. Nyáron csak azok halásztak, akik a téli szálláson maradtak, vagyis földművelésből éltek.

A legeltető állattartással foglalkozó téli- és nyári szállás közt ingázó állattartó lakosság a nyarat a ménesekkel és gulyákkal, birkanyájakkal a messzi legelőkön töltötte. Télre viszont a téli szállásokra húzódott nép is élt hallal, talán az állatállomány kímélése miatt, vagy csak egyszerűen azért, mert szerette a halat.