„Sínszál” változatai közötti eltérés

A Curr-féle sínek keresztmetszete erőtani szempontból nem volt megfelelő a keresztaljas pályákra, ezért gyakran törtek. [[1789]]-ben [[William Jessop]] <!--1745. január 23. – 1814. november 18.)--> kifejlesztette a kedvezőbb sínszelvényt, az úgynevezett ''gombafejű'' sínt. A Jessop-féle síneken már csak olyan jármű közlekedhetett, amelynek a kerekén nyomkarimát képeztek ki, innét vált szét külön pályára a közúti és vasúti közlekedés. A első Jessop-féle sínek végein tartófülek voltak, amivel a keresztaljakhoz erősíthették, később a fülek helyett a síneket saruk támasztották alá. A sarukat a keresztaljakhoz szögekkel, a 0,9-1,2 m hosszú síneket a sarukban ékekkel rögzítették.

 

[[Benjamin Outram]] <!--1764. április 1. – 1805. május 22.--> rájött, hogy a sín kéttámaszú tartóként viselkedik, a legnagyobb igénybevétele középen van. A középen, alul kiszélesedő, ''halhas'' alakú öntöttvas síneket [[1799]]-től alkalmazták.

<!--Nixon-féle kovácsoltvas sínek-->