„Médea (film, 1969)” változatai közötti eltérés

A gyermek [[IászónJaszón]]t (nevének jelentése: gyógyító) [[Kheirón]], aegy [[kentaur]]-testvériség vezetője neveli fel. A felnőtt IászónJaszón visszaköveteli [[PéliászPeliász]] királytól az őt atyai jogon megillető trónt, ám az uralkodó előbb feladatul szabja neki, hogy hozza el számára [[Kolkhisz]]ból a féltve őrzött [[aranygyapjú]]t. Ezalatt a távoli Kolkhiszban ősi vallásiprimitív [[rítus]]ok zajlanak a királylány, Médea közreműködésével: feláldoznak aaz [[Hármas Istennő]]nekisteneknek egy ifjút, hogy az ő vérével tegyék gazdagon termővé a földeket. A barbár királylány szerelemre gyullad IászónJaszón iránt, és egy éjszaka fivére, [[ApszürtoszAbszürtosz]] segítségével ellopja az aranygyapjút, amivel IászónhozJaszónhoz siet. Miután felfedezik a szent ereklye eltűnését, [[Aiétész]], a kolkhiszi király azonnal a tolvajok után küldi a katonáit. Médea rettenetes módon szerez előnyt a maguk számára: megöli és feldarabolja fivérét, a testrészeket pedig szétszórja az úton, hogy azok összeszedegetésefelszedegetése lelassítsa üldözőiket. A borzalmas terv beválik, IászónéknakJaszónéknak sikerül elmenekülniük a hajójukon. Az [[argonauták]] idegenkedve figyelik a szemükbenbarbár, kegyetlen királylányt, aki magányosan, a többiektől elkülönülve, szótlanul ülve néz maga elé. A szárazföldre lépve Médea megszállottan járkál a szikkadt, terméketlen talajon, veszélyeket jósol, ám a férfiak rá se hederítenek. Csupán IászónJaszón megy oda hozzá. A sátrába viszi, ahol a magáévá teszi. IászónJaszón hazájába, [[Phthiótisz]]ba érkezvén Médeának meg kell válnia díszes ruháitól, és ottani viseletbe öltöztetik. A szerelemtől elvakult királylány teljesen IászónnakJaszónnak szenteli magát. Szerelmükből gyermekek is születnek. Egy nap azonban Médea a cselédjével együtt titokban meglesi, amint férje a [[korinthosz]]i király udvarában önfeledten mulatozik. Ráadásul az emberek azt beszélik, hogy a király száműzni akarja Médeát, mert fél boszorkányos hatalmától, és tulajdon lányát kívánja IászónhozJaszónhoz adni. Médea bosszút forral. Kedvességet és jámborságot színlelve ajándékot küld gyermekeivel a korinthoszi királylánynak: gyönyörű ruháját, méreggel átitatva. [[Glauké]] cselédei hiába óvják a naiv királylányt Médea ajándékától, a fiatal teremtés nem képesbír ellenállni a vágynak, és magára ölti a káprázatos ruhát. Teste elevenen elég benne. Apja, a király, fájdalmában öngyilkos lesz. Médea bosszúja azonban ezzel még nem teljesedik be. Anyai figyelmességgel mosdatja meg és öltözteti tiszta ruhába gyermekeit, majd álomba ringatja őket. Utána álmukban mindhárom gyermeket megöli, végül magára gyújtja a házat. A tragédia színhelyére késve érkező IászónJaszón fájdalmas kérdéseire Médea kegyetlen, vádoló szavai felelnek.

[[Athamasz]], görög király ráunt első feleségére, [[Nephele|Nephelére]], akit elkergetett, s [[Inó]]t vette nőül. Az új asszony szándéka az volt, hogy elpusztítja a király gyermekeit, főleg a fiúcskát, [[Phrixosz]]t, hogy saját fia számára biztosítsa a trónt. Agyafúrt tervet eszelt ki: amikor az akkori hagyományoknak megfelelően Athamasz követet küldött a [[delphoi]] jósdába, hogy megtudja, miért sorvadt el a termés, az Inó által megvesztegetett küldönc azzal a hírrel tért vissza, hogy csak Phrixosz feláldozása árán lehet majd gazdagon aratni. [[Hermész]] isten azonban meghallgatta az aggódó anya, Nephelé imáit, és egy aranyszőrű kost küldött Phrixosz és nővére, [[Hellé]] megmentésére. Az állat elragadta a gyermekeket az áldozati oltárról, majd átrepült velük az [[Európa|Európát]] [[Ázsia|Ázsiától]] elválasztó tengerszoros felett. Útközben Hellé lecsúszott a kos hátáról, és a tengerbe zuhant. A szorost a monda szerint róla nevezték el [[Hellészpontosz]]nak (Hellé tengere). Phrixosz biztonságban megérkezett Kolkhiszba, ahol kedvesen fogadták, noha az ottaniak elég kegyetlen nép hírében álltak. A fiú kissé hálátlan módon az aranyszőrű kost feláldozta [[Zeusz]]nak, az állat bőrét pedig a kolkhiszi királynak ajándékozta.

Phrixosz nagybátyja [[Thesszália]] uralkodója volt, akit unokaöccse, PéliászPeliász (Phrixosz unokafivére) elzavart. Az elűzött király fia, IászónJaszón azonban felnőtt korában megjelent a palotában, hogy visszakövetelje a trónt. PéliászPeliász fondorlatos módon akart megszabadulni IászóntólJaszóntól. Azt mondta, hogy hajlandó átadni neki a trónt, de IászónJaszón előbb szerezze meg az aranygyapjút, hogy az időközben elhunyt Phrixosz szelleme visszatérjen Thesszáliába. A kalandvágyó fiatalembernek tetszett a merész kívánság, s [[Görögország]] leghíresebb ifjait gyűjtötte maga köré a nagy kalandra. Mivel az [[Argó]] nevű hajón indultak útnak, argonautáknak nevezték őket. Az ifjak között volt például [[KasztórCastor és PolüdeukészPollux]], a dalnok [[Orpheusz]], a hős [[Héraklész]], valamint [[Péleusz]] király, a legendás [[Akhilleusz]] apja. Számtalan viszontagságos kaland után jutottak el Kolkhiszba. Útközben Héraklész egy sajnálatos haláleset miatt megvált a csapattól. A főistennő, [[Héra]] szívén viselte IászónJaszón sorsát (Héraklészt viszont gyűlölte), ezért a további viszontagságok sikeres elkerülése érdekében [[Aphrodité]], a szerelem istennője segítségét kérte. (A két istennő között egyébként igen fagyos volt a viszony, ami később még tovább romlott, amikor a naiv [[trója]]i királyfi, [[Párisz]] Aphroditének ítélte a legszebb nőnek szánt nevezetes aranyalmát a vetélytárs Hérával és [[Pallasz Athéné]]vel szemben.) IászónJaszón érdekében Aphrodité hajlandó volt cselekedni. Rávette fiát, [[Erósz]]t, hogy lőjön nyilat a kolkhiszi királylány, a [[mágia|mágiában]] különösen járatos Médea szívébe, aki ezáltal olthatatlan szerelemre gyulladt IászónJaszón iránt. Médea segítségével IászónJaszón sikeresen teljesítette a kolkhiszi király által kirótt feladatokat (az uralkodó titokban azt remélte, hogy a kellemetlen idegen majd odavész valamelyik veszélyes küldetésben), ám az aranygyapjút végül egyszerűen ellopta a szerelmes királylány közreműködésével. Médea mindent hajlandó volt feladni az ifjúért. Azt kérte, hogy IászónJaszón vigye magával Görögországba.

Thesszáliában szörnyű hírek fogadták őket: PéliászPeliász öngyilkosságra kényszerítette IászónJaszón apját, és a szerencsétlen anya is belehalt a bánatba. A bosszúállásban Médea segédkezett, a rá jellemző hátborzongató módon: elhitette PéliászPeliász lányaival, hogy képes megfiatalítani az öreg királyt. Ehhez a lányoknak nem kell egyebet tenniük, mint megölniük az apjukat, feldarabolni a tetemet, és a testrészeket egy fortyogó vízzel teli üstbe dobniuk, ahonnan Médea varázsigéi nyomán PéliászPeliász majd megfiatalodva pattan elő. A hihetőség kedvéért Médea egy vén kossal rögvest bemutatta a csodát. Ennek hatására a király lányai végül megtették az apjukkal, ami elhangzott, ám hiába vártak a csodára, Médea szó nélkül faképnél hagyta őket. PéliászPeliász fia elűzte a párt, ezért IászónJaszón Médeával Korinthoszba ment. Ott került sor mindazokra az eseményekre, melyeket a film második része is bemutat. A mítosz szerint a menyasszonya halála miatt őrjöngő IászónJaszón késve érkezett Médeával közös otthonába: a gyermekeit is elpusztító barbár királylányt egy sárkányfogat elragadta az égbe.

„A ''Médea'' alapjában véve a technikai civilizációval kapcsolatba került [[harmadik világ]] lelki katasztrófájának története. Ez a filmben természetesen nem lesz látható, s csak néhány ember fogja megérteni. […] A filmben a tézishelyzetnek (mitikus-realista ősibarbár világ) és az antitézis helyzetnek (laikus-manierista modern világ) semmilyen lehetősége nincs a szintézisre: mindörökre oppozícióban maradnak. Mindezt elméletileg rendkívül világossá teszi a kentaur figurája. Nemcsak azzal, amit mond, hanem egyidejűleg kettős fizikai megjelenésével is.”

Pasolini érdeklődése a harmadik világ iránt valószínűleg akkor támadt fel, amikor a ''[[Máté evangéliuma (film)|Máté evangéliuma]]'' ([[1964 a filmművészetben|1964]]) című filmjének forgatását készítette elő. A rendező a harmadik világ országaiban vélte megtalálni azt az archaikus egyszerűséget és tisztaságot, amelynekmelynek élményét gyermekkorából hozta magával, a friuli emberek közösségéből. Amikor az ''[[Oidipusz király (film)|Oidipusz király]]'' ([[1967 a filmművészetben|1967]]) című alkotását forgatta, nem egyszerűen [[Szophoklész]] drámáját akarta a képek nyelvére lefordítani, hanem megtalálni a mítosz eredetét, az [[archetípus]]t: azt, ami örök és időtlen az antik drámában. Ez a szemlélet vezette akkor is, amikor Euripidész ''Médea'' című drámájához nyúlt. Ellentétben az ''Oidipusz''-filmmel, amelyet a kerettörténet egyértelműen a jelenhez kapcsolt, a ''Médeá''ban nincs ilyen egyértelmű aktualizálás, a film áttételesen kötődik a modern kor problémáihoz. Pasolini szándéka az volt, hogy minimalizálja a szövegeket, és a képek erejével mondja el a történetet. Ugyanezzel a felfogással készítette a ''[[Teoréma (film)|Teoréma]]'' ([[1968 a filmművészetben|1968]]) című alkotását, illetve a ''[[Disznóól]]'' (1969) sivatagi epizódját. (Ez utóbbi film egyébként lényegében párhuzamosan készült a ''Médeá''val.) A forgatási helyszíneket is úgy választotta ki, hogy azok tökéletesen harmonizáljanak művészi elképzeléseivel: a [[törökország]]i [[Kappadókia|Kappadókiában]] találta meg az ideális helyet az ősi Kolkhiszhoz, míg [[Pisa]] Korinthosz megfelelője lett, de voltak más forgatási helyszínek is (a gradói lagúna, [[Róma]] külvárosai).

[[Kép:Medea6.jpg|left|thumb|250px|A hűtlen IászónJaszón (Giuseppe Gentile)]]

A színészek kiválasztása Pasolini számára mindig kulcsfontosságú volt. Azt tartotta a leglényegesebbnek, hogy színészei – akár amatőrök, akár hivatásosak – ne játsszák, hanem éljék a szerepüket, fizikai megjelenésükkel eleve hitelesítsék azt a figurát, akit megszemélyesítenek. Vagyis ne „olvadjanak fel” a szerepben, hanem éppen ellenkezőleg: a szerepet formálják át a saját egyéniségükre. Médea megszemélyesítésére a producerek [[Iríni Papá]]t vagy [[Anna Magnani]]t javasolták. Pasolini dolgozott már korábban Magnanival a ''[[Mamma Róma]]'' ([[1962 a filmművészetben|1962]]) című filmben, de a nagyszerű színésznő Médea szerepére túl öreg volt. Amikor a rendező választása Maria Callasra esett, nem az elismert opera-énekesnőt vagy a körülrajongott dívát látta benne, hanem az asszonyt, akit saját személyes sorsa predesztinált erre a szerepre. Callas mélyről kezdte, mondhatni, ő is egy „barbár” világból érkezett, és egy másik világban – amelyhez a felső tízezer „burzsoá” csillogása is hozzátartozott – kellett megtalálnia a helyét. S ami szintén nem volt elhanyagolható motívum: Callas is hűtlenül elhagyott asszony volt, akit imádott férje, a hajómágnás [[Onasszisz]] mellőzött a meggyilkolt amerikai elnök özvegyéért, [[Jacqueline Kennedy]]ért.

Pasolini és Callas. Bennfentesek és kívülállók egyaránt elképesztőnek találták ezt a párosítást. A [[homoszexualitás|homoszexuális]] botrányhős, aki még [[marxizmus|marxista]] is, és a nehéz természetűnek tartott, visszavonult operacsillag? Callas ráadásul nem titkolta, hogy Pasolini legutóbbi filmje, a ''Teoréma'' különösen felháborította a sok „nyílt színi szeretkezés” miatt. A külvilág által várt botrány azonban elmaradt. A két művész maximális tisztelettel és bizalommal közeledett egymáshoz. Callas teljesen Pasolinire bízta magát, mert úgy érezte, a rendező tulajdonképpen ugyanazt és ugyanúgy szeretné elmondani a ''Médeá''val, amit és ahogyan ő. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos kérdésekben nem voltak ellentétes véleményen, de mindig sikerült kölcsönösen elfogadható kompromisszumot kötniük. Callas a forgatás előtt egyet kért Pasolinitől: bármilyen problémája támad az alakításával, azt azonnal és őszintén mondja el neki. Az énekesnő egyébként szerette volna, ha [[Richard Burton]] játszaná IászóntJaszónt, ám a világhírű színész udvariasan elhárította a felkérést. Pasolini végül egy amatőrt szerződtetett IászónJaszón szerepére: Giuseppe Gentile valójában sportoló volt, aki a forgatást megelőző évben, az [[1968. évi nyári olimpiai játékok|1968-as mexikóvárosi olimpián]] hármasugrásban bronzérmet nyert. A ''Médea'' volt az egyetlen filmszerepe. Akadt olyan kritikus, aki nem értette, miért őt szerződtették erre a szerepre, amelyhez atletikus ügyességére egyáltalán nem volt szükség. Pasolini azonban ugyanazon indíttatásból választotta Gentilét, mint Callast.

Callas minden energiáját a forgatásnak szentelte, és zokszó nélkül alkalmazkodott a nem éppen ideális körülményekhez: szinte elviselhetetlen forróság, vízhiány, nehezen emészthető ételek, homokviharok. A kimerültségig hajlandó volt forgatni, akár a tűző napon is. A női hiúságtól azért nem volt teljesen mentes: megpróbálta lebeszélni Pasolinit arról, hogy túl sok közeli felvétel legyen Médeáról, de a rendező ragaszkodott a [[premier plán]]okhoz. Mivel Pasolini sokat rögtönzött – következő alkotásait, ''[[Az Élet trilógiája]]'' filmjeit gyakorlatilag végig ezzel a módszerrel készítette –, sok jelenetet volt kénytelen mellőzni a vágás során. Callasnak ugyan fájt a szíve, hogy olyan képsorok is az olló áldozatául estek, melyekben ő kifejezetten szépnek találta magát, mégsem szólt bele a vágásba se.

A forgatáson kis híján tragikus baleset történt. Az egyik jelenetben az emberáldozatért vezeklő Médeának egy tűzmezőn kell keresztülfutnia. Természetesen dublőrt használtak Callas helyett. Hogy a lángok félelmetesek legyenek, két párhuzamos sávban gyújtottak tüzet, és a kettő között volt egy szabad út, melyen a dublőr végigfuthatott. A kamerát úgy helyezték el, hogy tűzön keresztüli futásnak látszódjék az egész. Felvétel közben azonban a dublőr megbotlott, elesett, hosszú köntöse meggyulladt, és a nő kisebb égési sérüléseket szenvedett a kezén. Mivel olyan szektához tartozott, amelynekmelynek tagjai elvből elutasítottak minden orvosi kezelést, végül friss paradicsompéppel enyhítették a fájdalmát. A sajtóban azonban olyan hírek terjedtek el, hogy maga Callas égett meg. Egyébként ez a veszély is fennállt: az énekesnőt ugyanis nem helyettesíthette senki az utolsó jelenetben, amikor a lángoló házból felel IászónJaszón fájdalmas kérdéseire. Háromszor kellett felvenni a veszélyes jelenetet, de szerencsére nem történt semmi komoly baj.

* A görög mitológiában nem IászónJaszón az egyetlen hűtlen hős. [[Thészeusz]], [[athén]]i királyfi, miután megölte a [[kréta]]i király, [[Minósz]] szörnyszülött fiát, [[Minótaurosz|Minotaurusz]]t, a krétai királylány, [[Ariadné]] által adott fonál segítségével jutott ki a [[labirintus]]ból. Athén felé hajózva azonban az alvó Ariadnét kitette [[Naxosz]] szigetén, majd továbbment. Van a történetnek olyan változata is, amely szerint Ariadné tengeribeteg lett, és azért kötöttek ki Naxoszon, hogy egy kicsit kipihenje magát, ám egy vihar elsodorta a partoktól Thészeusz hajóját. Mire sikerült visszatérnie, Ariadné holtan feküdt a tengerparton. A folytatás viszont egységesen szomorú: Thészeusz megfeledkezett arról, hogy hajóján a fekete vitorlát fehérre cserélje, ami az édesapjával kötött megállapodás része volt. Az [[Akropolisz]] magaslatán várakozó idős király megpillantotta a távolban a fekete vitorlát. Azt hitte, ez annak a jele, hogy fia odaveszett a labirintusban, ezért a mélybe vetette magát.

* Margareth Clémenti öt5 évvel később már anyaszerepet játszott Pasolini ''[[Az Ezeregyéjszaka virágai]]'' ([[1974 a filmművészetben|1974]]) című filmjében. A színésznő férje, [[Pierre Clémenti]] játszotta az egyik főszerepet Pasolini ''Disznóól'' című alkotásában, amely párhuzamosan készült a ''Médeá''val.

* [[Laurent Terzieff]] (Kheirón kentaur)

* Giuseppe Gentile (IászónJaszón)

* Paul Jabara (PéliászPeliász király)

* Sergio Tramonti (ApszürtoszAbszürtosz, Médea fivére)