„Ernst Knobil” változatai közötti eltérés

Osztrák apától és német anyától született [[Berlin]]ben. A [[Adolf Hitler|hitleri]] [[nemzetiszocializmus]] térhódításával párhuzamosan a család 1933 körül előbb [[Párizs]]ban, majd 1940-ben [[New York]]ban telepedett le. 1942-ben kezdte meg [[zoológia]]i tanulmányait a [[Cornell Egyetem]]en működő Mezőgazdasági és Élettudományi Kollégiumban (College of Agriculture and Life Sciences). Két évig harcolt a [[második világháború]]ban, majdvégül diplomáját 1948-ban szerezte meg a Cornellen. Ezt követően posztgraduális tanulmányokat folytatott [[Samuel L. Leonard]] [[ithaca]]i szaporodásbiológiai kutatólaboratóriumában, s 1951-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1951 és 1953 között a [[boston]]i Harvard FogászatiFogorvos-tudományi Főiskola (Harvard School of Dental Medicine) [[Roy O. Greep]] vezette laboratóriumában vállalt kutatói állást. 1953-ban a Harvard Orvostudományi Főiskola (Harvard Medical School) élettani tanszékére nevezték ki instruktornak, ahol 1957-től tanársegédként végezte az oktatómunkát. 1961-ben átvette a [[Pittsburghi Egyetem]] élettani tanszékének vezetését és húsz éven keresztül irányította az ott folyó tanszéki munkát. 1981-ben elfogadta a [[Texasi Egyetem]] felkérését, s három éven keresztül látta el a [[Houston]]ban működő orvostudományi kar dékáni feladatait. 1984-től 1997-es nyugdíjazásáig az egyetem houstoni neuroendokrinológiai laboratóriumának igazgatójavezetője volt.

Az 1950-es években, a Greep-féle bostoni laboratóriumban a [[mellékvesekéreg]] funkcióit és az [[anya]]–[[magzat]]-kapcsolat [[élettan]]i folyamatait tanulmányozta. A későbbiekben a bundermajmok – és más [[főemlősök]] – menstruációs ciklusában fontos szerepet betöltő [[gonadotropinfelszabadító hormon]] (GnRH), [[luteinizáló hormon]] (LH), [[follikuluszstimuláló hormon]] (FSH), [[ösztradiol]] és [[progeszteron]] termelődésével és élettani hatásmechanizmusával foglalkozott. Vizsgálatai során felismerte, hogy a [[hipotalamusz]]ban termelődő gonadotropinfelszabadító hormon ciklusosan változó intenzitással ürül az [[agyalapi mirigy]]be, amelynek elülső lebenyében ennek hatására zajlik le az [[ovuláció]] (peteleválás) lefolyásáért és a [[sárgatest]] kialakulásáért felelős luteinizáló és follikuszstimuláló hormonok kiválasztódása és ürülése a véráramba. Rámutatott, hogy a GnRH-ürülés egyfajta pulzusgenerátor, intenzitása és a [[gonadotrop hormon]]ok (LH, FSH) általa generált kiválasztása ugyanis szakaszosan pulzáló jellegű. A hormonszekréció napi – mintegy óránkénti – ritmussal is rendelkezik, ennél azonban fontosabb a menstruációs ciklussal közvetlen okozati összefüggésbe állítható, nagyobb időtávban megragadható, ciklusosaismétlődő periódusa, melynek során szabályosan változik a pulzusgenerátor intenzitása és [[amplitúdó]]ja, s ezzel együtt a gonadotrop hormonok szintingadozása is. A hormonok legnagyobb koncentrációjú ürülése a menstruációs ciklus közepével esik egybe, és ez idézi elő a [[tüsző]] felrepedését és a [[petesejt]] kilökődését. Knobil kutatásai az itt leírtemlősök női ivari működésműködésének egyéb pozitív és negatív visszacsatolásaira is kiterjedtek. Egyebek mellett bizonyította, hogy az ovuláció előidézésében meghatározó szerepet játszik a [[petefészek]]ben zajló fokozott [[ösztradiol]]termelés, amely a GnRH-ürülés intenzitását növeli, míg a [[terhesség]] fenntartásáért felelős [[progeszteron]] éppen ellentétes hatást fejt ki a folyamatra.

Jelentős volt tudományszervezői tevékenysége, számos kutató kezdte a pályát az általa szervezett és vezetett tudományos műhelyekben, így például 1974 után a [[pittsburgh]]i Főemlős-szaporodásbiológiai Kutatóközpontban (Center for Research in Primate Reproduction), 1984 után pedig a [[houston]]i egyetemi neuroendokrinológiai laboratóriumban. Az általa szerkesztett szaporodásbiológiai és élettani monográfiák mellett tudományos cikkei száma meghaladja a kétszázat. Alapító szerkesztője volt az 1980-ban meginduló ''Endocrine Reviews'' című szakfolyóiratnak.

1986-ban az [[National Academy of Sciences|Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia]] tagja lett, és rendes tagja volt az [[Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia|Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának]] is. Több külföldi tudományos intézet is meghívta tagjai sorába hívta: 1990-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteleti tagjává választották, külső tagja volt a [[Francia Tudományos Akadémia|Francia Tudományos Akadémiának]], az [[Accademia Nazionale delle Scienze|Olasz Nemzeti Tudományos Akadémiának]] és a Belga Királyi Orvostudományi Akadémiának. 1976-tól az amerikai Endokrinológiai Társaság (Endocrine Society), 1979-től az Amerikai Fiziológiai Társaság (American Physiological Society), 1984 és 1988 között pedig a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság (International Society pfof Endocrinology) elnökségi tagja volt.

Tudományos érdemei elismeréseként 1982-ben az endokrinológiai Fred Conrad ochKoch-díjat, 1983-ban a szaporodásbiológiai Carl G. Hartman-díjat, 1997-ben pedig az Amerikai Fiziológiai Társaság Walter B. Cannon-emlékdíját vehette át. 1980-ban a [[Bordeaux-i Egyetem]], 1983-ban a Wisconsini Orvostudományi és Közegészségügyi Főiskola, 1994-ben a [[Liège-i Egyetem]], 2000-ben pedig a [[Milánói EgyetemTudományegyetem]] díszdoktorává avatták.