„Győrffy Béla” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2. sor:
 
==Származása, tanulmányai==
Kétnyelvű, gazdálkodó, birtokos ősöktől származott. Egyike volt az utolsó osztrák-magyar értelmiségieknek. Szülőfalujában és [[Nagyszentmihály]]on kezdte tanulmányait, de 1939-ben, az Anschluss után [[Zalaegerszeg]]en és [[Székesfehérvár]]on folytatta, majd a [[Szarvas (település)|szarvas]]i Gazdasági Tanintézetben fejezte be érettségivel. Budapesten, a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen]], majd annak jogutódjában, a [[Szent István Egyetem|Magyar Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán]] szerzett mezőgazdasági mérnöki oklevelet 1949-ben. 1946-tól GyőrffyGyörffy-kollégista volt. Az agrárpolitikai tanszék tanársegédjeként 1948-1949 között [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] mellett dolgozott. 1949 őszétől a moszkvai Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia ösztöndíjasa lett. 1953-ban kandidált. Ez évben került Martonvásárra[[Martonvásár]]ra, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetébe, ahol 1957-ig tudományos igazgatóhelyettesi posztot töltött be, 1957-ben tudományos munkatárs lett, de már ebben az évben főmunkatárssá léptették elő, s e munkakörben dolgozott 1960-ig, amikor tudományos tanácsadói beosztásba került. 1984 és 1990 között igazgatója volt az intézménynek. A kutatás mellett egyenértékű tevékenységnek tekintette az oktatást is: 1965-1966-ban a Iowa State University vendégprofesszora. 1977-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanáraként működött. 1986-tól a mezőgazdaság-tudományok doktora. 1991-től a gödöllői Agrártudományi Egyetem, 1997-től a [[Pannon Egyetem|Pannon Agrártudományi Egyetem]] és 1999-től a [[Debreceni Egyetem|debreceni Agrártudományi Egyetem]] díszdoktora volt.
 
 
1987-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező taggá választotta. Székfoglalója ''Vetésforgó, talajtermékenység, kemizáció és a földművelés rendszere'', 1992-ben pedig, rendes taggá választásakor ''Kemizáció és szerves gazdálkodás a martonvásári tartamkísérletek tükrében'' címmel hangzott el. Elismertségére, tekintélyére jellemző, hogy 1953 és 1962 között az MTA Növénytermesztési Bizottságának titkára, 1985 és 1997 között pedig elnöke volt. 1990 és 1995 között az MTA elnökségi tagja és az MTA Felügyelő Bizottságának elnöke, majd 1996-tól 2001-ig az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa Élettudományi Kuratóriumának elnöke volt.
 
Széles műveltségű, européer volt, ismerői szerint „szakirodalmi, szépirodalmi, történelmi és filozófiai ismeretei szinte kimeríthetetlenek voltak”. Négy nyelven (magyar, angol, orosz, német) értett anyanyelvi szinten.
 
A GyőrffyGyörffy Kollégium elanyátlanodott tagjait 1956 után mint egy családfő fogta össze azzal, hogy Martonvásáron[[Martonvásár]]on összejöveteleket szervezett, ahol birkát főzött. A szőlészetszőlőtermesztés és a borászat életmódjának szerves része volt. A másik szenvedélye a juhtenyésztés volt. Különleges fajtákat gyűjtött, szaporított, de mind között legkedvesebb volt számára a [[racka]].
 
==Díjai==