„Szakjapa” változatai közötti eltérés

{{újindátír}}

{{forma}}

Amikor Indiából Tibet felé utazva az indiai mahapandit Palden Atisha (982-1053 ) egy pihenő során a szürke hegyek között megpillantotta az elefántformájú hegyet, ezzel egy időben megjelent előtte két vad jak és a HRI, hét DHI és a HUM szótag. Megjósolta akkor, hogy ezen a helyen két haragos istenség védelmével egy Avalokiteshvara, hét Mandzsusri és egy Vadzsrapani emanáció ( isteni vagy szellemi kisugárzás) fog hatást gyakorolni az érző lények javára. A Mandzsusri-tantrában már Buddha Sakjamuni, valamint később Padmaszambhava is megjövendölték, hogy ezen a területen a tanok terjesztésében egy kolostornak nagy jelentősége lesz. Azóta, amióta Khön Koncshog Gyalpo (1034-1102) az első szakja kolostor építését megkezdte, beszélhetünk tulajdonképpen a szakjapákról. Őt tekinthetjük a szakja iskola megalapítójának. Ő és utódai a szakja trónon a mai napig a Khön család nemzetségébőI szárrnaznak. Erről a családról úgy tartják, hogy hosszú-hosszú idővel- tíz generációval azelőtt, hogy guru Padmaszambhava Tibetbe érkezett, három isteni származású fiútestvér a "Tiszta Fény Birodalmá"-ból a földre jött, hogy az érző lények javára cselekedhessen. A középső testvér volt a Khön-nemzettség őse. Khön azt jeIenti, hogy összetűzés, csata, mivel a testvérek egyik őse egy csatamezőn született.