„August Strindberg” változatai közötti eltérés

== Élete ==

 

 

Strindberg életében főleg irodalmi műveket írt, de fotós, festő, kémikus is „próbált lenni", utóbbi az ún. ''Inferno-krízis'' alatt, erről szól naplója, az ''Inferno'' (1897). Ez választóvonal Strindberg naturalista – önéletrajzi regények, darabok – és expresszionista korszaka közt.

{{nincs forrás|2007 márciusából}}

 

58 drámát írt összesen, de elbeszélésköteteket is kiadott. Pályáját a Hermionével (1869) kezdte, első darabjai: A szabadgondolkodó (1870), Az áldozó (1871), Rómában (1870) stb. írásakor a nőemancipáció híve. Első sikeres drámája Olof mester (Maester Olof, 1881) a svéd református igehirdető, Olaus Petri életéről szól. (Olaus később is felbukkan majd a Gustav Vasában.) Rengeteget kísérletezik, szinte minden drámaformát kipróbál, novellákat, regényeket, tudományos értekezéseket ír: Szerencsés Péter utazása (Lycko-Pers resa, 1882) mesejáték, Házasodjunk! (Giftas, 1884–86) 12 novella, Svéd sorsok és kalandok történelmi tárgyú elbeszélések, Költemények (Dikter, 1883). 1886-ban írja naplója, az ''[[Egy lélek fejlődése]]'' első kötetét gyermekéveiről, A cseléd fia címmel. (Apja nemes volt, anyja cseléd, s Strindberget sokat foglalkoztatta, hogy ő most melyik.) Ezt nyomban követte másik 3 kötet: A forrongás évei (1886), A vörös szoba, A szerző (1888). Ebben az időszakban születik első szignifikáns drámája, ''[[Az apa]]'' (Fadren, 1887) a férfi és nő szembenállásáról. Julie kisasszony (Fröken Julie, 1887) c. egyfelvonásosa egy 11 egyfelvonásos-ciklus egyik darabja.

 

Továbbiak: Pária (Pariah, 1888), Hitelezők (Fordringasägare, 1888), Számum (Samum, 1889), A kötelék (Bandet, 1892) stb. 1886–88: Társak (Kamraterna) azt bizonyítja, hogy férfi és nő nem lehetnek társai, biológiailag szembenállnak egymással. A hemsőiek (Hemsöborna, 1887) c. regénye Svédországban népszerű. Viharos tengeren (1890) c. regényében dr. Berget családja nőtagja megőrjítik. Strindberg nőkhöz való viszonya ambivalens volt: felemelkedését várta a nőtől, akiben szellemi társat és anyát (klasszikus Ödipusz-komplexusa volt) keresett, de hamarosan mosdatlansággal, hisztériával, leszbikussággal, lopással stb. kezdte gyanúsítani aktuális feleségét, ámbár ezek a veszekedések mindig szelídebbek lettek. 1892-ben írja életrajzi regényfolyama 5. részét, a Vallomásokat (Le plaidoyer d'un fou; franciául). 1894–98: akut pszichózisban szenved, önéletrajzi regényei: Inferno, 1897; Legendák, 1898. Drámát nem ír. 1898-ban, már gyógyultan kezd neki Damaszkusz felé (Till Damaskus, 1898–1902) c. trilógiájának. A Damaszkusz „megtérésének", szellemi odisszeájának drámába öntése. Ezzel Strindberg az expresszionista drámát készíti elő. Erre a korszakára egyébként is egy mindent a saját érzésein, a változáson keresztül megragadó szemléletmód lesz jellemző.

 

1899-től újult lendülettel veti bele magát a drámaírásba: 3 év alatt vagy 11 drámát ír. Változik szereplőinek ábrázolása, a korábbi darabok pozitív hősét, az ateista, kemény férfit (bár ez a keménység néha igen kérdéses), amilyen Gustaf (Hitelezők), Axel (Társak), vagy a Kapitány (Az apa) volt, most gúnyolja: Gustav Vasa felismeri a darab végén, hogy az Úr megbüntette; Maurice Gérard (Csak bűnök és bűnök, 1899) sorsa aszerint változik, hogy egy felsőbb hatalom szerint eleget szenvedett-e már. Strindberg a misztériumdrámával, a mesejátékkal is kísérletezik: ezek közül a kritika (Lukács Gy., Egri P., R. Brustein, R. Gilman) az ''[[Álomjáték]]''ot (Till Damaskus och ett drömspell, 1902) tartja legsikerültebbnek.

 

A helytartó (1909): történelmi darabok Gustav Vasa korából. Utolsó darab: A nagy út (Stora landsvägen, 1909), lírai „stációdráma" (Peter Szondi).

 

 

Den fredlöse (1871, dr.), A vörös szobában (1879, regény), Gillets hemlighet (A céh titka, 1880, dr.), Herr Bengts hustru (1882, dr.), Skärkarlsliv (1888, elbeszélések).

 

 

'''A kiközösített''' (''Den fredlöse'', 1871). Thorfinn, izlandi jarl sem a régi isteneket nem hajlandó elfogadni, sem lányának, Gunlödnek keresztény vallását. Aztán az izlandi parlament kiközösíti, Thorfinn megvédi ugyan házát egy keresztény harcos, Gunnar segítségével, de halálos sebet kap. Végső erejével összeadja Gunlödöt és Gunnart.

'''XII. Károly''' (''Karl XII'', 1901) az uralkodása végén ábrázolja. 1715 decemberében Károly hazatér Svédországba (mindjárt elveszti a stralsundi csatát). A folytonos háborúk miatt az államkincstár teljesen kiürült; Károly ezt a nem túl skrupulózus Görtz tanácsára hamis pénz kibocsátásával akarja orvosolni. Pénzügyi összeomlás. Károly, hogy elterelje a figyelmet, megtámadja Norvégiát. A fronton az általa elképzelt Svédország és a valós helyzet közti különbségen kétségbeesik, és a fredriksteni ostromban kirohan az első frontvonalba, és a várból lelövik.

 

Strindberg festészettel is foglalkozott, de ezen a téren csak sokkal halála után figyeltek fel teljesítményére.

 

</gallery>

 

<references/>

 

== Forrás ==

* Világirodalmi lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest)

 

{{Commons|August Strindberg}}

 

{{DEFAULTSORT:Strindberg August}}

[[Kategória:Svéd drámaírók]]

[[Kategória:Svéd költők, írók]]

[[fur:Johan August Strindberg]]

[[fy:August Strindberg]]

[[he:יוהאן אוגוסט סטרינדברג]]

[[hr:August Strindberg]]