„Paul Karrer” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox + forrás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
10. sor:
| halál dátuma = [[1971]]. [[június 18.]]
| nemzetiség = svájci
| házastárs = Helena Froelich ([[1914]]-[[1971]])
| gyermekei =
| szülei =
29. sor:
'''Paul Karrer''' ([[Moszkva]], [[Oroszország]], [[1889]]. [[április 21.]] – [[Zürich]] [[1971]]. [[június 18.]]) [[Nobel-díj]]as [[svájciak|svájci]] kémikus. A Nobel-díjat [[1937]]-ben megosztva kapta [[Walter Haworth]]-szel „a karotinoidok és flavinok, valamint az A- és B<sub>2</sub> vitamin kutatásáért”.
==Élete==
Moszkvában született svájci szülők gyermekeként, [[1892]]-ben tértek vissza [[Svájc]]ba. Kémiai tanulmányait [[Zürich]]ben végezte az Eidgenössische Technische Hochschulén. [[1911]]-ben doktorált, tanára [[Alfred Werner]] későbbi [[Nobel-díj]]as tudós volt, akinek utódaként [[1919]]-től a zürichi egyetem kémiai intézetének igazgatójává nevezték ki. 1918-tól tanított az egyetemen a szerves kémia professzoraként. Ezen tisztségeit [[1959]]-es nyugdíjazásáig megtartotta.▼
▲Moszkvában született svájci szülők gyermekeként, [[1892]]-ben tértek vissza [[Svájc]]ba. Kémiai tanulmányait [[Zürich]]ben végezte az Eidgenössische Technische Hochschulén. [[1911]]-ben doktorált, tanára [[Alfred Werner]] későbbi [[Nobel-díj]]as tudós volt, akinek utódaként [[1919]]-től a zürichi egyetem kémiai intézetének igazgatójává nevezték ki. [[1918]]-tól tanított az egyetemen a szerves kémia professzoraként. Ezen tisztségeit [[1959]]-es nyugdíjazásáig megtartotta.
==Kutatásai==
Karrer kutatásaiegyik legfontosabb kutatási területe a növényi pigmentek, főképp a sárga karotenoidák kutatása voltak. Tisztázta kémiai struktúrájukat, megmutatva, hogy némelyiküket a vitaminná lehet átalakítani az emberi szervezet számára. Munkája az [[A-vitamin]] fő alkotója, a [[béta-karotin]] formula felfedezéséhez vezetett. [[George Wald]] is egy ideig Karrer laboratóriumában dolgozott, amikor a vitamin szerepét kutatta a retinában. Később Karrer foglalkozott még az [[aszkorbinsav]]val ([[C-vitamin]]), majd kiterjesztette kutatásait a [[B2-vitamin|B2]] és az [[E-vitamin]]ra.
Karrer számtalan tanulmányt publikált, számos díjat kapot, köztük [[1937]]-ben [[Kémia Nobel-díj]]at is (ugyanakkor, amikor [[Szent-Györgyi Albert]] a C-vitaminért). Tankönyvét, a ''Lehrbuch der Organischen Chemie'' címűt [[1927]]-ben adta ki, hét nyelvre fordították le.
==Források==
| |||