„1953-as Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés

| colspan="2" style="text-align:center;" | [[Fájl:MaseratiFerrari 4clt500 48- de Cadenet 1978.jpg|320px]]

| colspan="2" style="text-align:center;" | AlbertoFerrari Ascari Maserati500-as 4clt(1978-velban)

Az évadnyitó futamra egy új helyszínen került sor, az 1953-ban először megrendezett [[Argentin NagydíjonNagydíj]]on, amit az akkor frissen épült Buenos Airesi pályán bonyolítottak le. A pole pozíciót a Ferraris Alberto Ascari szerezte meg, aki az egy évvel korábbi eredményeket is beleszámítva sorozatban hetedszerre nyert és futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Mindkét teljesítményével máig(!) vezeti az ezirányú statisztikákat. Az argentin világbajnok, [[Juan Manuel Fangio]] ebben az évben már visszatért a versenyzéshez, a [[Maserati]] csapatnál versenyezve. Első hazai futamán a második helyről rajtolt, de a 36. körben, váltóhiba miatt feladta a versenyt. Ascari mögött a harmadik helyről induló csapattársa, Luigi Villoresi ért a célba, egy kör hátrányban. A negyedik helyről rajtoló, szintén Ferraris Farina már a 31. körben kiesett a versenyből. A harmadik és ötödik helyen befutó két argentin Maseratis, [[José Froilán González]] és [[Oscar Alfredo Galvez]] között az első Ferraris évadját kezdő, fiatal (24 éves) [[Mike Hawthorn]] ért célba.

A harmadik versenyt (Indianapolist nem számítva a második) a hollandiai Zadvoortban rendezték. Itt újra Ascari szerezte meg a pole pozíciót. Mögötte ismét Fangio indult, a harmadik helyet újra Farina szerezte meg. Ezt a versenyt is a Ferrarik uralták. Különösképpen, miután José Froilán González 22. körben kiessett, igaz, ő még beülhetett csapattársa, Felice Bonetto autójába. A 36. körben kieső Fangionak már nem volt ilyen lehetősége, így három futammal a szezonkezdet után is pont nélkül állt. A műszaki hibák a Ferrarit sem kerülték el teljesen. [[Luigi Villoresi]] a 67. körben kényszerült kiállni annak ellenére, hogy az addig futott leggyorsabb körénél a verseny végéig sem tudott senki gyorsabbat teljesíteni. Az élen Ascari és Farina értek célba, mögöttük egy kör hátrányban González, aki viszont megosztva kapta a négy pontot Bonettoval, így még a negyedik helyen célba érő Hawthorn is egyel több pontot szerzett nála. Az utolsó pontszerző helyen, már két kör hátrányban, [[Toulo de Graffenried]] végzett a Maseratival.

A nagyediknegyedik futamot a belgiumi Spa-Francorchamps versenypályán rendezték. A pole pozíciót Fangio szerezte meg. Az 1951-es Spanyol Nagydíj óta az első eset volt, mikor nem Ferrari indult a pole pozícióból. Azelőtt egyébként az 1951-es Olasz Nagydíjon maga Fangio volt az utolsó nem Ferraris időmérő győztes. FangiotFangiót ennek ellenére tovább üldözte balszerencséje. A 13. körben elfüstölt a motorja, de akkor még cserélt csapattársával, a belga Johhny Claessel, azzal pedig kicsúszott a rendkívül veszélyes belga pályáról, így a negyedik futam után is pont nélkül maradt. A versenyt Ascari és Villoresi fejezték be az élen. A két ferraris mögött két maseratis következett, mindkettő egy körös hátrányban: Onofre Marimon és Toulo de Graffenried. Az utolsó pontszerző helyen [[Maurice Trintignant]] ért be egy Gordinivel. Az évben ő volt az első pontszerző, aki nem Ferraris vagy Maseratis volt.

Az ötödik verseny a [[Francia Nagydíj]] volt, ami egy év kihagyás után visszatért az első két évben használt [[Reims-Gueux]]-i pályára. A pole pozíció ismét Ascarié lett. Ezúttal mögötte nem Fangio, hanem a szintén Ferraris [[Felice Bonetto]] indult. A harmadik rajtkockában szintén Ferrari állt, Villoresivel a volánnál. Fangio csak a negyedik helyről indult. A Maestro, aki kora legnagyobb edzésmenőjének számított, még soha ezelőtt nem indult a harmadik helynél hátrábbról.

A hatodik verseny a Silverstone-ban rendezett [[Brit Nagydíj]] volt. Ascari ismét megszerezte a pole pozíciót, nyert, és a leggyorsabb kört is megfutotta, igaz, ezt megosztva a Maseratis Gonzálezzel, aki a második helyről indult, de csak a negyedik helyen ért célba. A végeredmény egyébként érdekes, Ferrari-Maserati-Ferrari-Maserati-Ferrari-Maserati lett, névszerint Ascari, Fangio, Farina, González, Hawthorn, Bonetto.

Az évad hededik futama a [[Német Nagydíj]] volt, a hírhedt [[Nürburgring Nordschleife pályán]]en. Bár Ascari ismét az első rajtkockából indult, és a verseny leggyorsabb körét is megfutotta, ezúttal őt érte utol a balszerencse. A 15. körben meghibásodott motorja, és bár autót cserélt Villoresivel, nem tudott pontszerző helyen célba érni. A versenyt Nino Farina nyerte meg, aki ezzel élete utolsó, számszerint ötödik győzelmét húzta be, és ő lett a sportág legidősebb futamgyőztese, a maga 46 évével. (Luigi Fagioli az 1951-es Francia Nagydíj győzelmekor 53 éves volt, de azt a futamot Fangio nyerte meg, csak épp miután autót cserélt Fagiolival.) Farina mögött Fangio lett a második, Hawthorn a harmadik. Az utolsó két pontszerző helyen két Maseratis gördült be, Bonetto és Graffenried.

A nyolcadik verseny a [[Svájci Nagydíj]] volt Bremgartenben. Fangio megszerezte az első rajtkockát Ascari elől, de a motorja a 29. körben felmondta a szolgálatot, és miután Bonetto Maseratijával újra versenybe szállt, már csak a negyedik helyig tudott felkapaszkodni, és persze az azért járó pontokat is meg kellett osztania a csapattársával. A dobogóra három Ferraris léphetett fel, Ascari, Farina, Hawthorn sorrendben. Fangio mögött német csapattársa, Hermann Lang lett az utolsó pontszerző. A leggyorsabb kört ismét Ascari futotta. Ascarinak ezzel annyi pontja lett, hogy még az utolsó futam előtt megnyerte a világbajnokságot.

Az évadzáró futam hagyományosan Monzában volt, az [[Olasz Nagydíj]]. Az időmérőt a közönség örömére Ascari nyerte Fangio előtt, és a versenyben vezett is, mígnem az utolsó előtti körben kiesett a versenyből, így a győzelem Fangio ölébe hullott, aki a verseny leggyorsabb körét is megfutotta. Mögötte a három Ferraris futott be, Farina, Villoresi és Hawthorn sorrendben. Az utolsó pontszerző helyen Maurice Trintignant ért célba egy Gordinivel.