„Diaporáma” változatai közötti eltérés

A törekvés, kivetített képekkel illuzórikus hatást kelteni a közönség szórakoztatására, a 17. századig visszavezethető. A diaporáma ősének tekinthető a [[laterna magica]], ahol festett üvegképeket vetítettek ki, és a vetítő berendezés fényforrása még lámpás volt. 1840 tájáról már fennmaradtak feljegyzések képátúsztató eszköz alkalmazásáról. A 19. század végén megjelent a transzparens film nyersanyag, és a filmtechnológia kifejlődését követően, már az I. Világháború előtt elérhetővé vált a [[Leica]] formátumú, perforált szélű pozitív nyersanyag fotográfusok számára. A képátúsztatással történő vetítést a II. Világháború után a [[Kodak]] hozta divatba nyersanyagai propagálása céljából, legelőször Franciaországban, és 1957-ben már fesztivált is rendeztek a hangosított fotómontázsok számára.

Hosszúnak találván a "montage photographique sonorisé" kifejezést, 1958-ban a Fédération Nationale des Sociétés Photographiques France vagyis a Francia Nemzeti Fotográfiai Társaság elnöke javasolta, hogy használják ezentúl a ''diapositiv'' és a ''panorama'' szavak rövidítése által kínálkozó ''diaporama'' kifejezést. Innentől kezdve Franciaországban gomba módra szaporodtak a diaporáma klubok. A francia Simda gyár 1961-ben bemutatta az első szériában gyártott képátúsztató berendezést. 1965-ben indult a [[Kodak Carousel]] diavetítő gép karrierje, és a hatvanas évektől az amatőrök számára is elérhető áron jó minőségű hangfelvételt biztosító magnetofonok kerültek piacra. A hatvanas évek végén a párizsi Kodak cég Magyarországra is elhozta több, kézzel vezérelt diaporáma showját, a magyarországi fotográfusok ennek nyomán kaptak kedvet tömegesen diaporámák készítésére.