„Szegedi Szabadtéri Játékok” változatai közötti eltérés

A Játékok ötletét először [[1926]]-ban [[Juhász Gyula (költő)|Juhász Gyula]] a szegedi költő vetette fel. A gondolatot a kulturális és politikai élet számos jeles képviselője támogatta. A főpróbára a lehetőséget a szegedi [[Fogadalmi templom (Szeged)|Fogadalmi Templom]] felszentelésére rendezett ünnepségsorozat adta [[1930]] őszén. Az árkádsorral körbevett templomtér kiváló akusztikájával ideális helyszínnek bizonyult a szabadtéri színielőadások megrendezésére. Az első előadásra - a ''Magyar Passióra'', [[Hevesi Sándor]] rendezésében - 1931. június 13-án került sor. Ezt követően a szabadtéri előadások töretlen sikerrel minden év nyarán Szeged fő attrakcióját jelentették.

1932-ben nagyobb szabadtéri nézőtér hiányában a Szép Heléna című darabot a Tisza-parti Stefánia sétányon mutatták be, de 1933 júliusában a helyi katonaság felállított a Dóm téren egy 2500 ülő-és 2000 állóhelyet magában foglaló nézőteret. Innen számítható a Szegedi Szabadtéri Játékok tényleges megszületése. 1933. augusztus 26-án a [[Hont Ferenc]] rendezésében bemutatott [[Az ember tragédiája|Az ember tragédiájának]] sikeréhez már hozzájárult egy 300 fős statisztéria, tánckar, honvédzenekar, kórus, a templomi orgona és vetített színpadképek is.

Ismételt előadások mellett a Szabadtéri Játékok történetében ezután olyan darabok kerültek bemutatásra, mint Herczeg Ferenc ''Bizánc'' című darabja, Kacsoh Pongrác ''János vitéz'' című daljátéka (1936), Berczeli A. Károly ''Fekete Mária'' című játéka (1937), Verditől[[Verdi]]től a '''Requiem''', Puccini Turandotja''Turandot''ja (1938), vagy Verdi ''Aidája'' (1939). Hangversenyeken Kodály, Bizet, Erkel, Kacsoh, Liszt, Kodály és Csajkovszkij művek csendültek fel.