„Deme Zoltán (filmrendező)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Magyar műfordítók” kategória hozzáadva (a HotCattel)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
'''Deme Zoltán''' ([[Szolnok]], [[1949]]. [[május 31]].), [[filmrendező|filmrendező]], irodalomtörténész, író, műfordító.
 
 
== Életpályája ==
Debrecenből indult, a [[Debreceni Egyetem|Kossuth Lajos Tudományegyetem]] bölcsészkarán 1975-ben szerzett magyar-néprajz szakos tanári diplomát. Egyetemistaként kezdett publikálni országos és külföldi folyóíratokbanfolyóiratokban (Nagyvilág, Vigília, Művészet, párizsi Magyar Műhely, müncheni Új Látóhatár.) DiplomaDiplomája után felvették a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem]] filmrendező szakára, [[Szinetár Miklós]] osztályába. Művészképző tanárai [[Makk Károly]], [[Szabó István]], [[Vitray Tamás]], [[Petrovics Emil]] voltak, osztálytársai [[Tarr Béla]], [[Müller Péter Sziámi]] többek között. 1981 és 1985 között a [[Magyar Televízió]] filmrendezőjeként szerzett szélesebb ismertséget magának. 1985 telén az [[Amerikai Egyesült ÁllamokbaÁllamok]]ba emigrált. Itt [[Király Béla]] és [[Püski Sándor]] köreihez tartozott, több tanulmánykötetet írt angolul. KózülükKözülük a ''Küzdelem az emberi élet abszurdításaabszurditása ellen'' címűt a nagyobb világnyelvekre is lefordították.
 
Nevéhez több területen fűződnek újítások. Filmjeit a lírai[[líra]]i dokumentumfilm és a filmesszé stílusú játékfilm irányába mozdította el, ami a nyolcvanas évek egyre modorosabb alkotásai között új jelenség volt ''(Elment egy nemzedék, Hajnali baleset)''. Esszéíróként a "Hétköznapi tárgyaink története" nevű angolszász tudományág magyarországi meghonosításának úttörője ''(Régi gyógyborok, gyógypálinkák, Ódon fababák a békési[[békés]]i temetőben, Rokokó kastélyok hangszerunikumai)''. Irodalomtörténészként levéltárakból kiderítette, hogy Verseghy könyvespolcain miféle művek álltak, s további házikönyvtárakházi könyvtárak hiányában kötete a felvilágosodás kutatásának legfőbb forrásai közé tartozik ma is ''(Verseghy könyvtára)''. Esztéta műfordítóként az irodalmi minimal art rejtelmeinek megfejtése és ismeretterjesztő szöveggyűjteményként való publikálása az ő munkásságának eredménye ''(Német, francia, angol, amerikai, japán versgrafikák és versplasztikák)''. Szépíróként továbbhaladt a Tandorival elindult személyiségvesztő, mondatvesztő, szóvesztő poézis útján, s az ún. szótagvesztő és jelvesztő írói világnak nálunk ő a megteremtője ''(Mikrokozmosz)''. Sokoldalú tevékenysége a legösszetettebb tudást kivánókívánó területen, a filozófiában ívelt egybe. Mellőzve a filozófiatudomány hagyományos ellentétpárjait (anyag-szellem, megismerhető-megismerhetetlen) filozófiai könyveiben saját világértelmező rendszerét egy új ellentétpárra építette (humanizálható-humanizálhatatlan).
Debrecenből indult, a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán 1975-ben szerzett magyar-néprajz szakos tanári diplomát. Egyetemistaként kezdett publikálni országos és külföldi folyóíratokban (Nagyvilág, Vigília, Művészet, párizsi Magyar Műhely, müncheni Új Látóhatár.) Diploma után felvették a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem]] filmrendező szakára, [[Szinetár Miklós]] osztályába. Művészképző tanárai [[Makk Károly]], [[Szabó István]], [[Vitray Tamás]], [[Petrovics Emil]] voltak, osztálytársai [[Tarr Béla]], [[Müller Péter Sziámi]] többek között. 1981 és 1985 között a [[Magyar Televízió]] filmrendezőjeként szerzett szélesebb ismertséget magának. 1985 telén az Egyesült Államokba emigrált. Itt [[Király Béla]] és [[Püski Sándor]] köreihez tartozott, több tanulmánykötetet írt angolul. Kózülük a ''Küzdelem az emberi élet abszurdítása ellen'' címűt a nagyobb világnyelvekre is lefordították.
 
 
Nevéhez több területen fűződnek újítások. Filmjeit a lírai dokumentumfilm és a filmesszé stílusú játékfilm irányába mozdította el, ami a nyolcvanas évek egyre modorosabb alkotásai között új jelenség volt ''(Elment egy nemzedék, Hajnali baleset)''. Esszéíróként a "Hétköznapi tárgyaink története" nevű angolszász tudományág magyarországi meghonosításának úttörője ''(Régi gyógyborok, gyógypálinkák, Ódon fababák a békési temetőben, Rokokó kastélyok hangszerunikumai)''. Irodalomtörténészként levéltárakból kiderítette, hogy Verseghy könyvespolcain miféle művek álltak, s további házikönyvtárak hiányában kötete a felvilágosodás kutatásának legfőbb forrásai közé tartozik ma is ''(Verseghy könyvtára)''. Esztéta műfordítóként az irodalmi minimal art rejtelmeinek megfejtése és ismeretterjesztő szöveggyűjteményként való publikálása az ő munkásságának eredménye ''(Német, francia, angol, amerikai, japán versgrafikák és versplasztikák)''. Szépíróként továbbhaladt a Tandorival elindult személyiségvesztő, mondatvesztő, szóvesztő poézis útján, s az ún. szótagvesztő és jelvesztő írói világnak nálunk ő a megteremtője ''(Mikrokozmosz)''. Sokoldalú tevékenysége a legösszetettebb tudást kivánó területen, a filozófiában ívelt egybe. Mellőzve a filozófiatudomány hagyományos ellentétpárjait (anyag-szellem, megismerhető-megismerhetetlen) filozófiai könyveiben saját világértelmező rendszerét egy új ellentétpárra építette (humanizálható-humanizálhatatlan).
 
 
== Könyvei ==
 
*''Verseghy könyvtára'' (1985).
*''Verseghy Ferenc'' (kismonográfia) (1994).
25 ⟶ 21 sor:
 
== Filmjei ==
 
*''Elment egy nemzedék'' (dokumentumfilm) 1980.
*''Hajnali baleset'' (játékfilm) 1981.
31 ⟶ 26 sor:
 
== Fesztiválszereplései ==
 
*Lipcsei Filmfesztivál 1980.
*Magyar Filmszemle 1982.
38 ⟶ 32 sor:
 
== Források ==
 
*Clara Gyorgyey: A Generation Gone (Elment egy nemzedék - Deme Zoltán filmrendezői munkásságáról) In: Chords of scales, Warwick, 1995. Angol nyelven.
*Fried István: Egy kis Verseghy-filológia. (Deme Zoltán könyveiről). Irodalomtörténet 1985.