„Személy (nyelvészet)” változatai közötti eltérés

A [[nyelvészet]]ben a '''személy''' olyan [[alaktan]]i kategória, amely párbeszédben részt vevő szereplőkre (a közlés kibocsátójára és a közlés címzettjére) utal és arra, akiről vagy amiről a közlés szól. A személyek megkülönböztetése elsősorban az [[ige|igére]], a [[személyes névmás]]ra és a [[birtokos névmás]]ra jellemző. Egyes [[nyelv]]ekben más [[szófaj]]okat is érint. Például a [[magyar nyelv]]ben a személy kategória a [[főnév]]re is vonatkozik, amikor birtokként jelenik meg, valamint a [[névutó]]ra is.

 

Amint a fenti példákból látszik, az angol és a francia a második személyt használja az udvarias közlésben, míg az olasz és a magyar a harmadik személyt. A franciában nem tűnik ki szövegkörnyezet nélkül, hogy többes számú tegezésről vagy egy személynek szóló udvarias megszólításról van-e szó. Az angolban az sem látszik, hogy egy vagy több személynek szól-e a közlés. Az olaszban az nem tűnik ki, hogy a harmadik személyű személyes névmással jelölt nő-e az [[alany]], akiről szó van, avagy hogy az alany (aki egyúttal a címzett is) férfi-e vagy nő.

 

==Fordítás==

{{fordítás|fr|Personne (grammaire)}}

 

{{DEFAULTSORT:Szemely}}