„Varga Miklós (szobrász)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Széleskörűen egybe; széles körű/körben, szóba jöhető, szóba hoz stb. külön; (kézi botszerkesztés)
a a
8. sor:
[[1946]]-ban kapta a hírt, hogy az akkor induló Derkovits Gyula [[Népi Kollégiumok Országos Szövetsége|Népi Kollégium]] felvételt hirdetett. Beküldött egy domborművet, felvették. [[1947]]-ben kezdte meg tanulmányait [[Beck András]] szobrászművész kezei alatt, de a tanárok között [[Kmetty János]], Koffán Károly, Pogány Ö. Gábor és Kállai Ernő is ott voltak. Az iskola [[Buda|Budán]], egy megürült villában kezdte meg a működését. ''„Megvolt az épület, igen ám, de nem volt műterem! Ekkor közös erővel felépítettünk két műtermet: egyet a festőknek és egy kisebbet a szobrászoknak. Mi voltunk a segédmunkások…, mindig maltert meg cementet kevertünk.”'' – emlékezett vissza később.<ref>Goda Gertrud: Varga Miklós. 12. old.</ref> Az oktatás is beindult, melynek során széles körű ismeretekkel próbálták felvértezni a hallgatókat. Nem csak a szűken vett szakma volt napirenden, de – általános műveltségük szélesítése (nem ritkán megteremtése) céljából – igyekeztek kifejleszteni a társművészetek iránti fogékonyságot is. Előadóesteket és hangversenyeket rendeztek számukra, és olvasásra késztették őket. A [[Rajk László#A Rajk-per|Rajk-per]] után a népi kollégiumokat felszámolták, a Kollégium tehetségesebb hallgatóit pedig – külön felvételi vizsga után – a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Magyar Képzőművészeti Főiskolára]] irányították. A tanárok is átkerültek a Főiskolára, így a helyzetük nem változott lényegesen. Mestereinek Beck Andrást és Pátzay Pált tekinti, de igen sokat tanult [[Medgyessy Ferenc]]től, [[Ferenczy Béni]]től és [[Barcsay Jenő]]től. Végzős korában feleségül vette Nagy Gy. Margitot, aki ugyanakkor a Főiskolán [[Ferenczy Noémi]] tanítványa volt.
 
A Főiskolán [[1953]]-ban végzett, diplomamunkájaként készített „Gyapotszedő nő” című szobrát kiállították a [[Műcsarnok]]ban is. Minisztériumi ösztöndíj segítségével [[Budapest]]en műtermet bérelt, ahol elkezdte önálló művészi életét („Játszó gyerekek”, 1954, „Anya gyermekével”, 1956, „Gárdonyi Géza”, 1958). Anyaghasználata változatos: kő és márvány, bronz, lemez. Ekkor, [[1955]]-ben született Miskolc megrendelésére készített első műve, a klasszikus szépségű „Árgyélus királyfi”, a [[Magyar Államvasutak Zrt.|MÁV]] óvoda számára (a párját, a „Tündérszép Iloná”-t LessenyeiLesenyei Márta készítette). [[1957]]-ben [[Kecskemét]]re költöztek, ahol ösztöndíjasként a Kecskeméti Művésztelepen dolgozott. Itt készült – többek között – a Kocsis Pál, [[Kossuth-díj]]as tudós szőlőnemesítőről készült érzékeny, kifejező portréja. Ekkoriban születtek azok a lányaktok, kúttervek, amik később is foglalkoztatják, és köztéri munkákként is megjelennek.
 
[[Fájl:Geleji03.jpg‎|bélyegkép|Varga Miklós: Geleji Sándor. Miskolci Egyetem]]