Szlovák és magyar történészek ellentétes véleményen vannak a [[apostoli kettős kereszt|kettős kereszt]] eredetét illetően. A szlovák nézőpont szerint [[Szent Cirill|Cirill]] és [[Szent Metód|Metód]] [[bizáncBizánci Birodalom|bizánci]]i [[szerzetes]]ek térítő tevékenysége révén jelent meg a jelkép, ami egyúttal [[Szlovákia]] [[kereszténység|keresztény]] és [[Pánszlávizmus|pánszláv]] hagyományait és örökségét jelképezi. Korábbi magyar feltételezések szerint a kettős kereszt [[II. Szilveszter pápa|II. Szilveszter pápától]] származik, amit [[I. István|I.(magyar király|Szent) István]] megkoronázása alkalmából adományozott mint az [[apostoli király]] uralkodói jelképét; a kutatások azonban nem igazolták ezt a nézetet.
A kutatók által legelfogadottabb elmélet azonban az, hogy a kettős kereszt bizánci hatásra, [[III. Béla]] magyar király]] uralkodása alatt, a [[12. század]] végén jelenik meg, valamint tűnik fel először címerpajzsokon, illetve érméken.
A finnugor elméletet bíráló kutatók szerint azonban a [[apostoli kettős kereszt|kettős kereszt]] a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]] nem [[bizánc]]ibizánci eredetű, hiszen nyomai világosan kimutathatók a [[sumérok|sumer]], [[szkíták|szkíta]], [[hunok|hun]] és [[avarok|avar]] ásatások leleteiben egyaránt. A hunok, s az avarok tehát hozták magukkal, és tőlük vették át később mind az [[Árpád-ház]]i királyok, mind a [[Morva Fejedelemség]]től elszakadó, ide vándorló tót telepesek.{{forr}}
