„Tadeusz Borowski” változatai közötti eltérés

Tadeusz Borowski 1922-ben született az Ukrajna területén található Zsitomir város lengyel közösségében. A lengyel kultúrkör szélén fekvő város nemzetiségi lakóinak többségében nem volt erős a lengyelség-tudat; az [[ukrán nyelv|ukrán]] második, gyakran első anyanyelvük volt; talán ezért idegenkedett Borowski annyira mindenféle [[nacionalizmus]]sal szemben. Gyermekéveiről nem sokat tudunk. Szülei a szovjet kémhisztéria áldozatai lettek. Édesapját, miután könyvesboltját a kommunisták [[államosítás|államosították]], [[1926]]-ban egy [[karélia]]i <!-- Karelen tartomány a magyar wiki szerint?!--> [[gulágGulag]]bara száműzték, a [[fehér-tenger]]i csatornaépítkezésen kellett dolgoznia. Édesanyját még ugyanabban az évben elfogták, és a [[Jenyiszej]] folyó menti gulágbagulágra küldték, [[Szibéria|Szibériába]]. Bátyja internátusba került, őt magát nyolcévesen falusi nagynénje vette magához. Ekkoriban Ukrajnában [[kollektivizálás]] zajlott, ha még nem is a nagy [[holodomor]] időszaka ez, de már ekkor tízezrek halnakhaltak éhen.

Borowski apját hat év kényszermunka után, a lengyel-szovjet fogolycsere-egyezmény keretében Lengyelországban letartóztatott kommunistákkal cserélték ki. 1932-ben Borowski és bátyja kalandosan, a fél világ megkerülésével, [[Moszkva|Moszkván]] (!) keresztül eljutott a lengyel-szovjet határra, ahol apjuk, egy számukra alig ismerős férfi várta őket. Nyomorúságos körülmények között az idegen Varsóban[[Varsó]]ban telepedtek le. Két év múlva menekítették ki anyjukat a Jenyiszej mellől a Lengyel Vöröskereszt erőfeszítéseinek köszönhetően.

1940-ben fejezte be középiskolai tanulmányait a nácinémet megszállás alatti Lengyelország egy titkos földalatti [[líceum]]ában (amiről ''A Targowa utcai érettségi'' c. novellájában beszámol), majd a földalatti Varsói Egyetemen kezdett [[lengyel nyelv]]et és irodalmat tanulni (erről ''Tanárok és diákok'' című írásában olvashatunk). Éjjeliőrként dolgozott, és közben földalatti újságokat szerkesztett. Verseit és kisregényeit a ''Droga'' nevű havilapban publikálta. Ebben az időszakban írta háborús költeményei nagy részét, ekkor jelent meg titokban első kötete, a ''Gdziekolwiek Ziemia'' („''Bárhol a Föld''” – 1942 végén, 165 példányban). Borowski egyetlen művészcsoporthoz sem tartozott, kötete is hűvös fogadtatásra talált.

1943 elején egy utcai razzia során a németek letartóztatták. Először a hírhedt varsói börtönbe, a Pawiakba került, ahonnan egyenes út vezetett a [[Német koncentrációs táborok listája|koncentrációs tábor]]okba: [[Auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitz]]ba küldték, majd [[Natzweiler-Dautmergel]]be, végül [[dachaui koncentrációs tábor|Dachauba]]. A kegyetlen körülmények között végzett rabszolgamunka rányomta bélyegét későbbi írásaira. Egy vasúti rámpán is dolgozott, ahol szemtanúja volt annak, hogy az újonnan érkezettek nagy részét személyes tárgyaik elkobzása után egyből a gázkamrákba küldték. Borowski Auschwitzban [[tüdőgyulladás]]t kapott, ezután egy náci orvosi kísérleteket végző „kórházban” kellett segédkeznie.

A harmincöt kilóra lefogyott Borowskit Dachauban érte a háború vége. Miután Lengyelországot a [[Vörös Hadsereg]] felszabadította, rövid ideig [[München]]ben élt, majd [[1946]] nyarán visszatért Lengyelországba. Borowski ezután tudta csak meg, hogy szerelme, Maria Rundo, akit egy nappal előbb fogtak el, mint őt, és akiről semmit sem tudott Birkenau-beliBirkenauban történt találkozásuk óta, túlélte a táborokat és szintén visszatért Lengyelországba.

Még Dautmergelben ismerkedett meg [[Anatol Girs]]sel (1904 – 19901904–1990), akinek a háború előtt könyvkiadó vállalata volt, és a müncheni D. P. Campben (kitelepítettek tábora, ahová az amerikaiak zárták a rabokat) ismét könyvkiadással próbálkozott. Segítségével Borowski publikálta lágerben írott verseit ''Az áram nevei'' címmel, és felmerült benne az auschwitzi visszaemlékezésekből álló miniantológia ötlete is. 1946 nyarán megjelent barátaival, [[Janusz Nel-Siedlecki]]vel és [[Krystyn Olszewski]]vel közösen írt kötete, az ''Auschwitzban voltunk'' (Byliśmy w Oświęcimiu), melynek megjelenésével egy időben hazatért Varsóba. Az év végére Maria is hazatért, össze is házasodtak.

A háború után Borowski a próza felé fordult, mert a verses formát már nem tartotta alkalmasnak arra, hogy kifejezze, amiről írnia kell. Novellafüzéreket alkotott, amit ''Pożegnanie z Marią'' (Búcsú Mariától) címmel publikált 1948-ban (angol cím: ''This Way for the Gas, Ladies and Gentlemen'' – Hölgyeim és Uraim, parancsoljanak a gázba fáradni). Még ugyanebben az évben napvilágot látott az életút csupán statikus képeit felvillantó ''Kővilág'' novellaciklus is. Eközben belépett a [[Lengyel Munkáspárt]]ba, és politikai pamfleteket is írt. Ekkoriban úgy hitte, a [[kommunizmus]] az egyetlen politikai erő, ami képes lehet „megakadályozni jövőbeli Auschwitzek bekövetkeztét”. [[1950]]-ben megkapta a lengyel irodalmi díj második fokozatát. Nem sokkal később azonban a kommunisták egy közeli barátját börtönbe csukták és kínvallattákkínvallatásra fogták, ami miatt Borowski teljesen kiábrándult a rezsimből. HaElmélete szerint, viszontha a kommunisták nem képesek a „jövőbeli Auschwitzek”Auschwitz” megakadályozására, akkor elkerülhetetlenül újra meg fog történni, ami vele történt. [[1951]]. [[július 1.|július 1-jén]], 28 évesen [[öngyilkosság]]ot követett el (gázzal mérgezte meg magát).