„Ibér nyelv” változatai közötti eltérés

Az '''ibér nyelv''' ([[Spanyol nyelv|spanyolul]]: ''lengua ibérica)'' ismeretlen eredetű [[Holt nyelv|kihalt]] [[ókor]]i [[Agglutináló nyelv|ragozó nyelv]] (vagy nyelvjárások összessége), amelyet a mai [[Franciaország]] déli részétől az [[Ibériai-félsziget]] keleti és délkeleti részéig (a mai [[Katalónia]], [[Aragónia]] és [[Navarra]] széle, [[Valencia tartomány|Valencia]] és [[Murcia]] tartományok, illetve [[Andalúzia]] keleti része), illetve valószínűleg még a [[Baleár-szigetek]]en is beszéltek. A nyelv önelnevezése nem ismert, az ''ibér'' szó görög eredetű.<ref>Bár a görögbe valószínűleg egy hasonló ibér szó által került.</ref> A [[Rómaiak|római]] hódítások során az ókor végére a [[Latin nyelv|latin]] fokozatosan kiszorította.

 

Az ibér törzsek nyelvéről vagy nyelveiről nem sokat tudunk; létezésüket mindössze rövid feliratokból és helységnevekből ismerjük, azonban ezek közül sem mindegyiket sikerült teljes mértékben megfejteni. Annyi bizonyos, hogy nem [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai]] nyelv volt, és eddig semmilyen más nyelvvel nem tudták bizonyíthatóan rokonítani. A kutatásokat nehezíti az igen kevés ránk maradt emlék. Sokáig úgy tartották, hogy a [[baszk nyelv]] valamelyik ibér nyelvjárás mai folytatása; valójában azonban nem bizonyítható e két nyelv rokonsága, de természetesen nem is zárható ki (tény, hogy – a feliratok tanúbizonysága szerint – nyelvtipológiai és hangtani szempontból is rendkívül hasonló nyelvekről van szó). Szintén próbálták már az [[Észak-Afrika|észak-afrikai]] [[berber nyelvek]]kel rokonítani, mára azonban ezt a feltételezést is elvetették.

 

Az ibér a baszk, a [[Finnugor nyelvek|finnugor]] és a [[török nyelvek]]hez hasonlóan [[Agglutináló nyelv|agglutináló]] (ragozó-toldalékoló) nyelv volt. A kutatók eddig összesen több mint ötvenféle toldalékot ismertek fel.

 

Az ibérek háromféle írásrendszert használtak. Ezek közül kettő saját, a [[főníciai ábécé]]re visszavezethető ún. félszótagírás volt, a harmadik pedig a [[görög ábécé]] erősen leegyszerűsíteett változata. Arra, hogy miért használták egyszerre háromféle írást, és mikor melyiket, nem találtak elfogadható magyarázatot. A ránk maradt feliratok többségénél a saját félszótagírásukat használták.

 

A feliratokból, főként a görög alapú betűírás alapján, valószínűsíteni lehet az ibér nyelv [[fonéma]]készletét, bár nem mindegyik hangot sikerült pontosan megfejteni. Jelenlegi ismereteink szerint az ibér hangrendszer meglehetősen egyszerű volt: 5 [[magánhangzó]]t /a, e, i, o, u/ és legfeljebb 13 [[mássalhangzó]]t /b, t, d, k, g, (m), n, (ń), l, r, ŕ, s, ś/ ismert. Az /m/ és /ń/ mint valódi fonémák létezése nem tisztázott; az /m/ valószínűleg csak az az /n+b/ összeolvadását jelezte. Az /r/ és /ŕ/, illetve /s/ és /ś/ hangok közötti különbséget nem sikerült pontosan megfejteni. Elképzelhető, hogy az /r/ és az /ŕ/ hosszú, illetve rövid pergőhangot jelölt. Az /s/ és az /ś/ közül valamelyik talán a {{IPA|[ʦ]}} [[zár-rés-hang]]ot (affrikátát, vö. magyar ''c)'' jelölhetett. Mindezen következtetések a helynevek latinosított alakját veszik alapul, azonban bizonyos esetekben maguk az átvételek is ellentmondásosak.

 

Az ibér nyelv nem szerette a szó eleji mássalhangzótorlódást, ezen kívül szó nem kezdődhetett ''r''-rel és valószínűleg ''l''-lel sem. A szótagok megengedett fonológiai szerkezete a következő lehetett: (mássalhangzó) + magánhangzó/[[kettőshangzó]]/ń + (n/m/r/ŕ/l, s/ś/k) + (s/ś). Ebből jól látszik, hogy az ''ń'' szótagalkotó mássalhangzó is lehetett. A szó végén a /b/ kivételével bármilyen hang állhatott.

 

Az ibér nyelvből nem kevés szó maradt ránk, azonban jelentésük mindmáig megfejtetlen:

:<big>''baites, baseŕ, biteŕ, eban, ekiar, eŕiar, iltiŕ, iunstir, kutur, śalir, seltar, uskeike''</big> stb.

 

 

{{források}}

{{Kihalt nyelvek}}

 

[[de:Iberische Sprache]]

[[es:Idioma ibero]]

[[fr:Ibère]]

[[gl:Lingua ibérica]]