„Dorogi-medence” változatai közötti eltérés

A '''Dorogi-medence''' a [[Pilis (hegység)|Pilis]], a [[Gerecse]] és a [[Budai-hegység]] által közrefogott, északnyugatról részben nyitott medence. Átlagos [[tengerszint feletti magasság]]a 110 és 250 m között alakul, fő vízfolyása a [[Kenyérmezői-patak]]. Legjelentősebb állóvize a [[Sátorkőpusztai-tó]]. Délnyugatról a Gerecse keleti nyúlványai (a Gete hegy), északkeletről a Pilis vonulata, délkeletről a Budai-hegység, a Vörösvári-árok irányábairányában a Kopár-hágó határolja, ami alatt vasúti alagút található. A medencén halad keresztül a [[10-es főút]] és a [[Budapest-Esztergom vasútvonal]].

170 millió évvel ezelőtt, a [[triász]] időszakban még tenger borította a területet, a vízben élő szerves lények elhullva és a vízfenékre lerakódva több száz méter vastag [[mész]]réteget hoztak létre. Ebből keletkezett a [[dolomit]], majd a [[dachsteini mészkő]], ez utóbbi alkotja ma is a medence alaphegységét. A triász és a [[Jura (időszak)|jura]] határán lezajlott hegységképződés csak kis mértékben, viszont a a jura és a [[Kréta (időszak)|kréta]] időszak határára becsült hegységképződés jelentősen érintette a területet, összerepedezett, megtört az alaphegység, erős oldalnyomás törte össze a dolomitot és mészkövet, a megtöredezett táblák északra billentek, így alakultak ki a mai kelet-nyugati / délkelet-északnyugati irányú, a medencét határoló mészkőhegyek (pl.: [[Strázsa-hegy]], Gete). A kréta-tenger visszahúzódása után felszínre került mészkövet a csapadék és a szél folyamatosan erodálta, a jura és a kréta időszak alatt felhalmozódott csekély mennyiségű üledéket teljesen lemosta, a csupaszon maradt mészkőbe behatolt a víz, így alakult ki a területre jellemző [[karsztvíz]]. Az [[eocén]] időszakra tehető a térség [[Kőszén|széntelepeinek]] kialakulása aminek alapanyagát a buja, trópusi növényzet adta, majd az eocén-tenger árasztotta el a területet, ebben az időszakban márga, [[agyag]] és [[homokkő]] rakódott le. Az eocén végén, a pireneusi hegységképződés idején a medence megemelkedett, szárazfölddé vált, így újabb [[erózió]] ment végbe. Az [[oligocén]] időszak alatt új rétegek, különböző agyagok és konglomerátumok rakódtak le, amikre vékony oligocén széntelep rakódott le, ezt a szénréteget az oligocén-tenger idején lerakódott agyagréteg, homokkő és [[márga]] fedte be. Az oligocén végén a térség végleg szárazfölddé vált, majd a negyedkor idején tomboló szélviharok simították el, fedték be [[lösz]]takaróval a medencét, amely így elnyerte mai formáját.

A medence 8 településének területe 107,71 km², a népessége 37 214 fő, népsűrűsége 345,5 fő/km² (2009), ami több mint háromszorosa az országos átlagnak, ez főként a sűrű beépítésű, urbanizált Dorognak köszönhető, amely a medence egyetlen [[város]]a. Nemzetiségi szempontból a kitelepítések, lakosságcserék, az ország magyar vidékeiről való tömeges átköltözés és az [[asszimiláció]] miatt ma már közel homogén [[Magyarok|magyarnak]] tekinthető, azonban Piliscsabán és Kesztölcön jelentősebb [[Szlovákok|szlovák]], Leányváron [[Németek|német]], Esztergom-Kertvárosban pedig [[Cigányok|cigány]] kisebbség él. A [[századforduló]]n Dorog és Leányvár német, Piliscsév és Kesztölc szlovák, Piliscsaba német és szlovák többségű volt.