„Második kongói háború” változatai közötti eltérés

{{forma}}

{{nincs forrás}}

A '''második kongói háború''' (egyesek szerint az ''„afrikai világháború”'') az [[első kongói háború]]t követte, és az [[1994]]-es [[ruandai népirtás]] utóhatásának tekinthető.

 

 

Az 1998 és 2002 közötti nagy konfliktusban Kongó három részre szakadt, önálló, egymással vetélkedő milíciák, gyűjtőnéven ''mai mai'' tevékenykedtek mindenfelé. Ők a világ minden részéből, főleg az [[Amerikai Egyesült Államok]]ból, [[Oroszország]]ból, [[Kína|Kínából]] és más országokból vásároltak fegyvereket. 5 400 000 ember halt meg a konfliktusban és a térség állatvilága is nagy veszteségeket szenvedett.

[[Laurent Kabila]] 2001-ben merénylet áldozata lett. Az elnöki posztot fia, [[Joseph Kabila]] vette át. Kongóban sokan úgy tudják, hogy Joseph Kabila édesanyja ruandai tuszi és igazi apja Lauerent Kabila barátja volt; csak azért adoptálta Laurent Kabila, mert édesanyja a sok felesége egyike volt. Joseph Kabila folyékonyan beszél [[kinyarwanda]] nyelven, képzését [[Tanzánia|Tanzániában]], [[Uganda|Ugandában]], [[Ruanda|Ruandában]] és [[Kína|Kínában]] kapta. Öt évig volt az átmeneti kormány elnöke, azután szabad választásokon választották Kongó elnökévé 2006-ban. Legnagyobb támogatást Kelet-Kongóban kapta.

 

A banyamulengék, a tuszik nagy menekült csoportja Kongóban, a háború végét remélték. Belefáradtak az állandó háborúba, fellázadtak Kagame ruandai csapatai ellen, és kikényszerítették visszatérésüket Ruandába, lehetővé téve, hogy Joseph Kabila visszaszerezze a hatalmat Kelet-Kongóban az [[angola]]i és a [[zimbabwe]]i csapatok támogatásával.

 

A ruandai RPF csapatok 2002-ben hagyták el végleg Kongót.