Utile quae multis dissimulasse fuit. (Ovid, Ars Amatoria, liber II, 640f)
Az ókori görög és római költészetben, illetve a korai újkor humanista költészetében a disztichont a kétsoros [[epigramma|epigrammákban]] és az [[elégia|elégiákban]] használták. Az utóbbi előfordulást "elégiai disztichon"-nak is nevezik. Kizárólag disztichonokból álló híres ókori mű az [[Ovidius]] által írt ''Ars amatoria''.
Példák a magyar irodalomból:
* [[Arany János]]: Tompa Mihály sírkövére
* [[Berzsenyi Dániel]]: Festetics György hamvaira
* [[Kisfaludy Károly]]: Mohács
* [[Kölcsey Ferenc]]: Huszt
* [[Vörösmarty Mihály]]: Magyarország címere
{{csonk-dátum|csonk-irodalom|2007 februárjából}}
[[Kategória:Verstan]]
[[de:Distichon]]
[[la:Distichon]]
[[nl:Distichon]]
[[pl:Dystych]]
[[ru:Дистих]]
csak anyit mondok hülye akki el olvasa!!!!!!!!!!!!!!!!!!