„Város-kút (Budapest)” változatai közötti eltérés

A forrás vizét feltehetően már az [[őskor]] embere is használta, a közeli ásatások során ugyanis [[kovakő]] és [[csont (anyag)|csont]]eszközök kerültek elő. A római korban létesült [[akvadukt]]okat követően a mai magyar főváros területén a 15. században, [[I. Mátyás magyar király|I. Mátyás király]] idejében építettek először [[vízvezeték]]etvízvezetéket. E célból három forrást foglaltak be a Buda-közeli hegyekben: az időközben elpusztult, az [[Orbán-hegy]] keleti oldalában felszínre bukkanó [[Sváb-kút|Sváb-kutat]], a [[Hajnalos-hegy]] északkeleti oldalában található [[Béla király kútja|Béla király kútját]], valamint a ma Város-kút néven ismert forrást. E [[gravitációs vízvezeték|gravitációs vízműrendszert]] feltehetően az itáliai [[Chimenti Camicia]] irányítása alatt építették ki. Vizét a légvonalban 3,4 kilométerre, közel 200 méterrel alacsonyabban fekvő [[Várhegy]]re, a mai Szentháromság téren lévő csorgóba és az azt körülvevő medencébe vezették el. A [[közlekedőedények]] elvén kialakított vezetékből a mai Szentháromság téren álló csorgóban bukkant fel és az azt körülvevő medencében gyűlt össze a forrás vize. A vízvezeték pontos nyomvonala nem ismert, csak egyes szakaszai kerültek elő az ásatások során.

A felső kútház a forrásfoglalat fölé épült, középkori eredetű, gótikus stílusú épület rekonstrukciója. Eredetileg a közelben talált gótikus kőfaragványokkal díszítették, ezek – [[Garády Sándor]] 1930-as években végzett ásatásai alapján – egy a közelben állt korábbi [[kolostor]] épületéből származhattak. Innen a föld alatt 12 méter hosszú, [[boltozat|csúcsíves dongaboltozat]]os – szintén középkori eredetű – folyosó vezet délnyugati irányban a forrás által kimosott, teremszerű kiöblösödésig. Egy másik föld alatti járat vezet északi irányba, a mintegy 25 méterre lévő gyűjtőmedencéhez, amely felett az alsó kútház épült fel. Ez utóbbi a 18. században emelt épület rekonstrukciója, előtte oszlopos kút található, amely napjainkban vezetékről táplált ivóvizet ad.