„Gellért-hegyi oppidum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
A '''Gellért-hegyi oppidum''' a [[Gellért-hegy]]en egykor létezett [[kelták|kelta]] ([[eraviszkuszok|eraviszkusz]]) település. A hegy kedvező fekvése miatt már az [[i. e. 4. század]]tól lakott terület volt, az [[oppidum]] a déli lejtőn állt. Az [[1930-as évek]]ben végzett ásatások során bukkantak rá.
Az oppidum a Gellért-hegy tetején, tabáni részén állt, nagy kiterjedésű füldből, kőből és agyagból épített, sánccal védett település volt. Sűrűn beépített volt, virágzó fazekassággal rendelkezett. A Citadella 1854-es építésekor annak tömbjét ráépítették az oppidum maradványaira, amik így jórészt megsemmisültek.
==Kapcsolat a Római Birodalommal==
A [[Római Birodalom]] terjeszkedése során 4 fokozatú stratégiát alkalmazott. Az első lépésben kereskedelmi kapcsolatokat épített ki, majd szerződéseket kötött a helyi törzsfőkkel és írástudókkal. A harmadik lépésben laza katonai ellenőrzést vezetett be, míg a negyedikben épült ki az új határvonal, a [[limes]], erődökkel és állandó tartózkodásra alkalmas katonai táborokkal. Ez a folyamat akár 50 évig is eltarthatott. Eredményeképpen a helyi lakosság megtanult [[latin nyelv|latinul]], bekapcsolódott nem csak a kereskedelembe, de megtanulta az iparcikkek készítését is, és átvett több egyszerűbb kényelmi találmányt.
10. sor:
Több pénzlelet is előkerült. A mai [[Szent Gellért tér]] 3. számú szecessziós ház építésekor a [[19. század]] végén több száz római éremből álló kincset találtak. A pénz [[Római Köztársaság|köztársaság kor]]i és [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus császár]]tól származó volt, és valamikor [[20]] körül rejthette el a tulajdonosa. A kincs helyben vert kelta és eraviszkusz érméket is tartalmazott. A Gellért-hegyi oppidum pénzverdéjében római mintára készültek az ezüstdénárok, amin a törzs nevét RAVIS vagy ERAVIS formában jelölték. A műhely [[Tiberius római császár|Tiberius]] után ([[37]]) már nem működött.
Miután a rómaiak meghódították őket, a lakosok elhagyták az oppidumot, és [[Aquincum]]ban telepedtek le, de a hegy a [[3. század]]ig biztosan megmaradt szakrális központjuknak, itt állt főistenük, [[Iuppiter Teutanus]] szentélye. A lakók, miután átköltöztek Aquincumba is megőriztek valamennyit eraviszkusz hagyományaikból, a rómaiak egy katonai parancsnok felügyelete alá helyezték, és a törzsi területüknek többé-kevésbé megfelelő közigazgatási egységbe szervezték őket (''civitas Eraviscorum''). Később saját tisztviselőket is választhattak, majd még később római polgárjogot is kaptak.
==Forrás==
* {{Bplex|1|492, 382}}
* Póczy Klára: ''Aquincum'', Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2004 ISBN 963 8477 814
[[Kategória:Kelták]]
| |||