„Erőmű-lakótelep” változatai közötti eltérés

|kép = Dorog-housing estate.JPG

A lakótelep mai területén az [[1930-as évek]] végén még mező volt, utána kezdődött a szolgálati lakások kialakítása az erőművi dolgozók számára az erőmű és a városközpont közelében, a Bimbó és Orgona utca végén, ami akkor a település végét is jelentette. Az [[1950-es évekreévek]]re 14 számozott épületből állt a telep, ikerházakból és társasházakból gondozott kiskertekkel.

A csendes munkástelepet az [[1970-es évekbenévek]]ben érte el a korábban jórészt földszintes [[Dorog]] városképét teljesen átformáló [[Kádár-korszak|szocialista]] urbanizáció. Az 1970-es években a telep északnyugati határán felépült két [[Panelház|iparosított technológiával készült]] három emeletes épülettömb egyenként 6 lakással, a magasföldszint alatt garázsokkal. A [[Dorogi hőerőmű|hőerőmű]] újjáépítésével párhuzamosan az [[1980-as évek]] elejére felépült két újabb épülettömb, a 4 szintes, egyenként 7 db 75 négyzetméteres lakást magában foglaló egyedi, nem típustervek alapján készült, vakolt falú, fehérre festett, helyenként faburkolatú lépcsőházak viszonylagos magasságuk miatt a környék meghatározó épületei. A környéket díszcserjékkel parkosították és egy kisebb aszfaltburkolatú[[aszfalt]]burkolatú sportpályát is építettek.

Elhelyezkedése kedvező, magasabban fekszik mint a város legnagyobb része, így az emeleti erkélyekről szép kilátás nyílik a városra és a [[Pilis hegység|Pilisre]]. A városközponti buszmegállók gyalog 5 perc alatt megközelíthetőek. A két négyszintes tömb egyben a Bécsi út páratlan oldalának utolsó épületei is, egy kisebb park választja el a [[Richter Gedeon Nyrt.]] gyártelepeitől. A Bécsi út és a Richter gyógyszergyár irányában is hozzávetőlegesen két méter magas, fákkal és bokrokkal takart betonfal veszi körül, ami [[Zajszennyezés|zajvédőként]] is szolgál, illetve megakadályozza, hogy a környék gyermekei a forgalmas 10-es út közelébe mehessenek.