„Commedia dell’arte” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nyomdai aposztróf
a Ezek elkerülték a figyelmemet
13. sor:
 
=== A színjáték jellemzői ===
A commedia dell’arte játékstílusát a színészi játék sokfélesége és fejlettsége jellemezte. A szövegmondás tökéletessége elsőrangú szempont. A karikírozó beszéd és a tökéletességig gyakorolt mozdulatok, az egész test mimikája a szöveget kétszeresen is kifejezővé tette. Ezt bizonyítja, hogy külföldi vendégszereplések alkalmával a közönség legalább olyan érhetőnek vélte a darab szövegét, mintha azt a saját nyelvén adták volna elő. A nézők többsége - akár az antik görög színielőadásokon - többnyire csak távolról figyelhette az előadást, ezért a Commediacommedia dell' artedell’arte színészei is kénytelenek voltak lemondani az arcjáték előadói eszközéről és az előadás élvezhetőségének érdekében maszkot viseltek.
 
Ez aztán ahhoz vezetett, hogy a Commediacommedia színészeinek nyakatekert akrobatamutatványok, bűvész-trükkök (az intermezzok, azaz a cselekményt megszakító verses, zenés, táncos közjátékok) előadóművészeivé is kellett válniuk. Az előadások elengedhetetlen részévé vált a néptánc és a népdal. A színészek "canzone a ballo"-k (népdalok) szövegére énekeltek és táncoltak. A társulatok vándorlásával Európa szerte ismertté váltak az olyan itáliai népi táncok, mint a corrente, a gagliarda, vagy a pavane.
 
A commedia dell’arte ezen kívül felhasználta a nyelvjárások alkalmazásából adódó komikus lehetőségeket is. További állandó eleme volt az előadásoknak a személycsere (travestimento) és a botozás (bastonatura) is. A személycserét a maszkok használata tette lehetővé, így az előadás fordulatosabb, izgalmasabb lett. Ugyanígy felbukkantak az állandó komédiák repertoárjából a felcserélt nemek, összetévesztések, keresztszerelem, eltitkolt személyazonosság, látványos megmenekülések, őrület, téves halálhíres, féltékeny férjek, humoros zsarolások és rászedések, vagy akár verekedés, erotikus játékok és egyszerű gorombaság.
21. sor:
Legjellemzőbb műfajára, a három felvonásos improvizációra jellemző volt a jelenetező technika: a színpadon csak kevés szereplő fért el, ezért bár a helyzet bonyolódott, a színpadi cselekmény általában egységesen rövid időre és egy helyszínre korlátozódott (rendszerint egy kortárs olasz városra), ahol az egymás után érkező szereplők vitték előre a cselekmény menetét. Ezt szakították meg többször is a lazzik (bohóctréfaszerű közjátékok), amelyek során a zannik megpróbálták a közönséget szórakoztatni tréfákkal, mutatványokkal.
 
Érdemes tudni, hogy a rögtönzött, ideiglenes színpadok és a megszokott színházi helyszínek (udvarok, városi épületek, magánházak) mellett a Commediacommedia dell’arte idején már a legkülönfélébb tereket alakították át az egyedi előadásokhoz, de egyre több állandó színházat is építettek, melyek több funkciót is elláttak. Már 1576-ban stanzone avagy nagyterem állt a firenzei [[Uffizi]]-palota mögött (Baldracca-taverna), ahol a vámhivatal felügyeletével a vándortársulatok pénzért játszottak a város polgárainak és a hercegi látogatóknak, akik számára a bejutást egy palotafolyosó és egy rostély mögötti rejtekajtó biztosította. Kezdetben itt, majd később már a lejtős nézőterű Medici-színházban három oldalon elhelyezett, mozgatható üléssorokban ülve nézhette a közönség a komédiákat, amelyeket öt felvonásban játszottak perspektivikusan festett díszlet előtt. A spanyolok uralta Milánóba 1598-ban szintén épült egy kis komédium, amelyet a hercegi palotához csatoltak.
== Tipikus figurák ==
* '''''Urak'''''