„Koch Antal” változatai közötti eltérés

[[Mikroszkóp]]os kőzettani vizsgálatokkal még [[Szabó József (geológus)|Szabó József]] tanársegédjeként kezdett foglalkozni, s a földtani képződmények genetikai és szöveti sajátságainak, kémiai összetételének tanulmányozása meghatározta tudományos pályafutásának legfőbb vonulatát. Élete során bejárta és kőzettani, [[teleptan]]i, [[ásványtan]]i szempontból feltérképezte a [[Kárpát-medence]] több hegyvidékét. Pályája elején – a [[Magyar Állami Földtani Intézet|Magyar Királyi Földtani Intézet]] helyettes geológusaként – ő indította el a [[Visegrádi-hegység]], a [[Pilis (hegység)|Pilis]], a [[Vértes (hegység)|Vértes]] és a [[Bakony]] geológiai felvételezési munkálatait. 1872 után területi kutatásai hangsúlyosan [[Erdély]] és a [[Partium]] földtani feltárására irányultak. Behatóan foglalkozott a régió [[konyhasó|sótelepeivel]], a [[Barcasági-hegyek|Brassói-havasok]], a [[Hargita]], a [[Radnai-havasok]], a [[Cibles (hegység)|Cibles]], a [[Vihorlát–Gutin-hegyvidék]], a [[Gyalui-havasok]], a [[Vlegyásza-hegység]], a [[Marosmenti-hegyvidék]], a [[Zarándi-hegység]], a [[Szörényi-érchegység]], a [[Domogléd-hegység]] és az [[Erdélyi-medence]] földtani szerkezetével. Az Erdélyi-medence [[harmadidőszakharmadkor|harmadidőszaki]]i rétegeiről írott, 1894 és 1900 között megjelent kétkötetes monográfiája napjainkig is alapvető forrásmunka. Az eddig említettek mellett részletesen feltárta az [[Eperjes–Tokaji-hegyvidék]] és a [[Tarcal-hegység|Fruška Gora]] földtani viszonyait is.