„Gyöngyösi János (politikus)” változatai közötti eltérés

[[1931]]-ben csatlakozott az ekkor alakult [[Független Kisgazdapárt]]hoz, amelynek rövidesen megyei vezetője, majd 1939-ben a párt országos választmányának és intézőbizottságának is tagja lett, az [[1935-ös választások]]on még nem, de az [[1939-es választások]]on már sikerült parlamenti mandátumot nyernie.

[[1944]]. szeptemberében a letartóztatástól tartva bújkálni kényszerült, majd a már „felszabadított” [[Békéscsaba|Békéscsabán]] [[október 11.|október 11-én]] újraindította lapját, az ''Alföldi Népújság''ot, amelyben üdvözölte a [[Szovjetunió|szovjet]] [[Vörös Hadsereg]]et. Jó kapcsolatokat épített ki a szovjet katonai hatóságokkal. Elvállalta a [[2. Ukrán Front]] [[magyar nyelv]]ű [[katonai]] újságjának a szerkesztését, és közreműködött azoknak a [[röpirat]]oknak az előállításában, amelyek a harcoló [[Magyar Honvédség|honvéd]]eket szólították fel [[fegyverletétel]]re és átállásra. 1944. [[december 22.|december 22-én]] megalakult az ún. [[Ideiglenes Nemzeti Kormány]], melynek [[Magyarország külügyminisztereinek listája|külügyminiszter]]e lett. A többi miniszterhez hasonlóan őt is a szovjet vezetők választották ki [[Moszkva|Moszkvában]]. A választás azért eshetett rá, mert jó benyomást tett a szovjet katonai hatóságokra, amelyekkel együttműködött. Jelentéseik alapján Moszkvában azt tudták róla, hogy a kisgazdapárt ''"balszárnyához tartozik"'', és ''"híve a Szovjetunióval való szoros együttműködésnek"''. Gyöngyösi ennek szellemében kedte működését. Idővel azonban egyre inkább rádöbbent a szovjet politika kétkulacsosságára és valódi szándékaira. [[1945]] második felétől ezért a nyugati hatalmak felé is tájékozódni próbált, és egyre inkább támaszkodott a [[Külügyminisztérium]] nyugatbarát főtisztviselőire és diplomatáira. A munkáspártok emiatt gyakran támadták, és többször felmerült a lemondása. Végül mindig maradt, és így [[1946]] [[augusztus]]ától 1946 [[október]]éig ő irányította a párizsi magyar békedelegáció munkáját. [[1947]]. [[február 10.|február 10-én]] a békeszerződést is ő írta alá. Eltávolítására [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] lemondásra és emigrációba kényszerítése után, 1947. [[május 31.|május 31-én]] került sor. A nemzetközi [[diplomácia]] útvesztőiben többször eltévedt és csalódott, ám mindvégig jó szándékú és [[Magyarország]] érdekeit szolgáló Gyöngyösi nem ragaszkodott posztjához. Sértődés nélkül és talán megkönnyebbülten vonult vissza a második vonalba. 1947. [[augusztus 12.|augusztus 12-étől]] [[1951]]. [[október 29.|október 29-én]] bekövetkezett haláláig a Pénzintézeti Központ elnökeként tevékenykedett.