„Bartók Béla (zeneszerző)” változatai közötti eltérés

[[1899]]-ben sikeres felvételit tett a pesti Zeneakadémiára, [[1901]]-től a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] [[zongora]] (tanára [[Thomán István]]) és [[Zeneszerző|zeneszerzés]] (tanára [[Koessler János]]) szakát együtt végezte. Amíg zongoristakarrierje felfelé ívelt, zeneszerzőként sokáig stagnált, s csak [[Richard Strauss]] zenéje hatott rá igazán (például az ''[[Imígyen szóla Zarathustra (Richard Strauss)|Imígyen szóla Zarathustra]]'' [[1902]]-es budapesti bemutatója). Ekkor zongoristaként már egyre inkább a későbbi Bartók jelent meg [[Európa]] hangversenytermeiben koncertezve ([[Berlin]]től [[Bécs]]ig), zeneszerzői énje még csak alakult; műveiben egyre inkább az autochton magyar hagyományt kereste, s próbálta ötvözni az európai tradíciókkal. [[1903]]-ban Dohnányitól zongoraórákat vett; ekkor születtek meg erős nemzeti jelleggel bíró (ún. „nacionalista”) művei, többek között a ''[[Kossuth-szimfónia]].'' Alkotói pályája azonban akadozott. [[1904]] nyarán [[Ratkó|Gerlicepusztán]] pihent, ahol először találkozott a magyar [[Parasztzene|parasztzenével]]. Ott-tartózkodása alatt kezdte fokozatosan felfedezni a különbségeket a paraszti népzene és az általa mindaddig népdalnak hitt [[népies műdal]] között.