„Fabre d’Églantine” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Életrajza: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása, |
a halálos ítélet linkesítése |
||
28. sor:
Már ismert színész és színpadi szerző, amikor kitört a [[francia forradalom|nagy francia forradalom]]. Eleinte nem nagyon érdekelték a körülötte zajló események, de [[1789]] végén politizálni kezdett. A kötélverők negyedében lakott, ahol előbb csatlakozott a helyi klubhoz, majd összeismerkedett [[Georges Jacques Danton]]-nal és [[Jean-Paul Marat]]-val. Hatásukra belépett a [[jakobinus]] klubba, azonban ideje nagy részét továbbra is színdarabok írásának szentelte. A ''L'Intrigue épistolaire'' című vígjátéka nagy sikert aratott, utolsó műve azonban az [[1792]]. [[augusztus]]ában bemutatott ''Le Sot orgueilleux'', amelyben a forradalmárokat gúnyolta ki, nem tetszett a hatalom új birtokosainak.
A színházból befolyó jövedelem nem volt elegendő a pénzt két kézzel szóró művésznek. [[1791]] elején a [[király]]párti tengerészeti miniszteren keresztül felajánlotta az udvarnak, hogy hozzanak létre a jakobinus klubon belül egy [[Monarchia|monarchiához]] húzó irányzatot; ezzel mintegy hárommillió fontra tehetnének szert. A befolyás nélküli [[író]]t nem vették komolyan. [[1792]]. [[augusztus 11.|augusztus 11-én]] végül is megoldódni látszottak pénzügyi gondjai: Danton ugyanis maga mellé vette titkárnak az igazságügyi minisztériumba. Itt – kimerítve a titkos alapokat – más kétes ügyletekbe is belekeveredett: [[Maximilien de Robespierre]] azzal vádolta meg, hogy 40 000 font tiszta haszonnal adott el olyan lábbeliket a hadseregnek, melyek tizenkét óra használat után szétfeslettek. ''Beszámoló a teljhatalmú népnek'' címmel falragasz-újságot szerkesztett, melynek hangvitelével meghaladta Marat radikalizmusát. [[Halálbüntetés|Halálos
1792-ben ''Szajna megye (Départment de la Seine)'' <ref>''Département de la Seine,'' azaz ''Szajna megye:'' [[1790]]-ben szervezett francia megye, amelyet [[1968]]-ban szüntettek meg és osztottak fel újra, ''Seine-et-Oise'' megyével együtt. Területén ma [[Párizs]] városa, továbbá [[Hauts-de-Seine]], [[Seine-Saint-Denis]] és [[Val-de-Marne]] megyék találhatók.</ref> képviselője lett a [[Konvent|Nemzeti Konventben]]. A rendíthetetlenek közé tartozott, kevés alkalommal szólalt fel, általában a háttérben intrikált, szavazatait pedig saját érdekei szerint adta le. A Konventben a [[király]] halálára szavazott. A ''Hadügyi Bizottság'' tagjaként rendre visszaélt hatalmával, s használta fel saját célra az [[állam]]i kiadásokat. Az ''Indiai Társaság'' [[részvény]]eivel spekulált, befolyását az általa irányított ''La Gazette de France'' hasábjain folytatott sajtókampánnyal igyekezett érvényre juttatni.
| |||