„Ónin-háború” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
Kacumoto és Szódzen olyan hatalmú figurái voltak már ekkor a [[bakufu]]nak, hogy beleszólhattak más családok örökösödési vitáiba is, amikből pedig, köszönhetően a korabeli örökösödési szabályoknak, akadt szép számmal. Ez további ütközési pontokat teremtett a két nagyúr között – ilyen volt a [[Togasi-ház|Togasi-]], majd a [[Siba-ház]] örökösödési harca is.
 
1465-ben minden addiginál súlyosabb válság tört ki a nagy múltú [[Hatakejama-ház]]on belül. Az [[udzsi]] vezetője eredetileg [[Hatakejama Josinari]] volt, ám ő 1452 körül eddig ismeretlen okokból kiesett a sógun kegyeiből és száműzték, helyére unokatestvére, [[Hatakejama Maszanaga]] került. Josinari Jamana Szódzen támogatását kereste és nyerte el, aki szívós munkával 1467-re kijárta a sógunnál a részleges kegyelmet, s Josinari még udvari hivatalt is vállalhatott. Mindez persze aggodalommal töltötte el Maszanagát, aki Szódzen ellenfelénél, Hoszokava Kacumotónál talált meghallgatásra. Szódzen közben újabb sikereket ért el a sógun meggyőzésében, s következő lépésként Josimasza megfosztotta Maszanagát a hivatalától. Szódzen úgy érezhette, nyerésben van, s elhatározta, kihasználjameglovagolja a kedvező széljárást és ezt a viszályt ürügyként felhasználva végleg megszabadul legfőbb riválisától. A vele szövetséges
nagybirtokosokat csapataikkal együtt [[Kiotó]]ba szólította, saját palotája körül jelentős nagyságú haderőt állítva fel igyekezett nyomást gyakorolni a sógunra, s ugyanakkor előadta a kéréseit: Maszanaga és pártfogója, Hoszokava Kacumoto azonnali száműzetését követelte. A sógun, Josimasza azonban most sem tagadta meg önmagát, kitérő választ adott, nem volt hajlandó Kacumoto ellenében állást foglalni. Szódzen és pártja lépéskényszerbe került, hiszen a sógun hivatalos támogatása nélkül addigi cselekedeteik jóformán lázadásnak minősültek volna, s biztosak lehettek abban, hogy Kacumoto nem fog habozni a számára kedvező jogi helyzet kihasználásában. Így ahelyett, hogy a fővárosba gyűjtött sereget visszaküldték volna a tartományokba, akcióba léptek. Szódzen talán úgy kalkulált, ha ellenfeleit lerohanva kész helyzetet teremt, akkor később még megszerezheti a sógun utólagos engedélyét, ha viszont kivár, rásüthetik a lázadás bélyegét, s ellenségei a sógun nevében léphetnek fel ellene.