„Orosz Birodalom” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
26. sor:
Nyugati mintára szervezett reguláris szárazföldi hadsereget hozott létre, katonai és haditengerészeti iskolákat alapított, megszervezte a balti flottát. Intézkedéseivel megerősítette a földbirtokos nemesség anyagi helyzetét, ugyanakkor végképp elvesztette minden befolyását a bojárság. [[1703]]-ban a [[Néva]] folyó torkolatánál parancsára új várost kezdtek építeni, amely [[Szentpétervár]] néven [[1712]]-ben az Orosz Birodalom fővárosa lett. [[Alekszej cárevics]], Péter 27 éves fia, ellenezte a reformokat és mind ellenségesebbé vált apjával szemben. Péter válaszút elé állította: vagy jobb belátásra tér, vagy kolostorba vonulva lemond a trónörökösi címről. Alekszej cárevics [[III. Károly magyar király|VI. Károly]] [[Nyugati császárok listája|német-római császárhoz]] menekült, a cári [[diplomácia]] azonban rávette a hazatérésre. Otthon felségárulással vádolták, megkínozták és halálra ítélték, de kivégezni már nem tudták: a cárevics az elszenvedett testi és lelki szenvedések következtében [[1718]]. [[július 7.|július 7-én]] meghalt.
Péter már [[1696]]-ban megpróbálta tengeri kikötőhöz juttatni az országot, amikor elfoglalta Azov kikötőjét. Mivel az 1700-ban aláírt [[konstantinápoly]]i békeszerződés értelmében az oroszok nem kaptak hajózási jogot a Fekete-tengerre, Péter figyelme a Balti-tenger felé fordult. A [[svédek]] ellen 1700-tól háborúzott, [[1704]]-ben elfoglalta [[Narva|Narvát]], [[1709]]-ben [[Poltava|Poltavát]], a fiatal orosz flotta az ő parancsnoksága alatt aratta első győzelmét a svéd hajóhadon a [[Hangö-félszigetnél]]. Az [[1721]]-ben aláírt [[nystadi béke]] értelmében a [[Balti-tenger]] keleti partvidéke orosz kézre került, a szenátus ezután „minden oroszok
[[1710]]-ben az [[Oszmán Birodalom]] hadat üzent Péter cárnak. A hadjárat nem hozott sikert az [[oroszok]]nak, a [[törökök]] az [[1713]]-ban, [[Edirne|Edirnében]] aláírt békeszerződés szerint [[Azov (város)|Azov]] átengedése ellenében engedélyezték a cári csapatok szabad elvonulását. Péter utolsó hadjáratát [[Közép-Ázsia]] és a [[Kaszpi-tenger]] térsége ellen indította: [[1722]]-ben megtámadta Perzsiát és megszerezte a Kaszpi-tenger nyugati és déli partvidékét. Egészsége, amelyet amúgy is aláásott a feszített tempójú munka és a kíméletlen életmód, a táborozás során végzetesen megrendült. [[1724]] őszén [[meghűlés|meghűlt]], télen állapota súlyosbodott, és [[1725]]. [[február 8.|február 8-án]] [[Szentpétervár]]on meghalt.
| |||