„Szerkesztő:Bennó/Címleírás” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Előzetes pöszmögés, amíg a példák gyűlnek |
||
1. sor:
Csak bátran, csak tessék!
= Könyvek =
== Bibliográfiai leírás ==
23 ⟶ 25 sor:
*Sorozatcím
*Sorozatszám
Wikispecifikus további paraméterek:
*ISBN szám
*URL
Sablonépítéskor – a felhasználó dolgát megkönnyítendő – helye lehet további megbeszéléseknek arról, hogy amennyiben címleírás szintjén el is különítünk egyes információkat (pl. közreműködő és közreműködői minőség), szükséges-e azokat a sablonparaméterek szintjén is elkülöníteni, nyerünk-e a közreműködő neve és a közreműködése minősége (szerk., ford., ill.) közötti algoritmikus viszony beépített alapértelmezésével annyit, amennyivel nehézkesebb lehet így a sablon használata.
48 ⟶ 53 sor:
=== A címleírás algoritmusa ===
Ahogy a fenti példák mutatják, a magyarországi könyv- és folyóirat-kiadásban számos gyakorlat létezik a címelemek egymás mellé rendelésére, szedés vagy írásjel alapján történő tagolására. A kiadóknál nem feltétlenül találkozunk egységes gyakorlattal, a megoldások szerkesztőnként vagy akár szerzőnként változhatnak – nüansznyi eltérésekkel –, a folyóiratokra jellemzőbb a következetesen végigvitt címleírási gyakorlat.
====Mondatszerű vagy funkcionálisan tagolt?====
A mondatszerű megoldáson alapuló címleírás (pl. ItK) oldható meg a legegyszerűbben, hiszen kizárólag vesszők tagolják el egymástól a címleírás valamennyi elemét, magát a címleírást pedig pont zárja le. Így bármely bonyolultabb helyzet nagy biztonsággal kezelhető, ugyanakkor felmerülhet az igény a funkcionális egységek világosabb eltagolására további írásjelek használatával.
A szerkesztői szándékot világosan jelzi a funkcionális csoportok lezárására – ezzel a következő paramétercsoporttól való elhatárolására – alkalmazott írásjel, amely többnyire a pont (.), de lehet más is (MSZ esetében például a kötőjel).
A címleírás funkcionális csoportokra osztása szintén szerkesztői döntés eredménye: ilyen esetekben általában megállapítható, hogy egy egységet képez a szerző és a cím együttese (a meghatározott írásjellel, mondjuk ponttal lezárva), a fennmaradó további paraméterek pedig a címleírás második egységét alkotják (szintén az előzetesen meghatározott csoportlezáró írásjellel, a ponttal lezárva, belül pedig az egyes elemek mondjuk vesszővel tagolva). E kettős tagolás példája:
*Felix S. Bambee – John S. Struttmann: ''Polipeptid-láncok tánca. A kémia gyönyörei.'' 2 köt., szerk. Krausz Zádor, ill. Zádor Klausz, Budapest–Bukarest, 1986, Akadémiai–Kriterion, VIII, 324 p., 16 t., ill., Komoly todomány, 21.
Természetesen a csoportok kialakítása tovább folytatható, de következetesen érvényesítve az elgondolásunkat. A fentiekben látható Gyurgyák-féle megoldásban például nem egyértelmű, pontosabban aszimmetriához vezet a szerkesztői szándék, amennyiben a kötetszám és a közreműködők mindegyike ponttal lezárt külön funkcionális egységbe került, a címleírás fennmaradó része pedig egy, belsejében vesszővel tagolt egységet alkot.
Amennyiben a mondatszerű címleírás a választásunk, nincs más hátra, mint a paraméterek sorrendjének meghatározása, és kész is a címleírásunk. Amennyiben a funkcionális tagolás mellett döntünk, az egyes paraméterek alábbiakban részletezett tulajdonságait, egymáshoz való viszonyát stb. részleteiben meg kell határoznunk.
{{Doboz2/Eleje|Vonatkozó megbeszélés {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Mondatszerű vagy funkcionális tagolás}} |lightgreen;}}
{{/Címleírás/Mondatszerű vagy funkcionális tagolás}}
{{Doboz2/Vége}}
====Szerző(k)====
*Helyzete: Döntően a címleírást bevezető elem.
*Formátuma: Az elmúlt évtizedekben egyre terjed a vezetéknevek – néha a teljes név – kiskapitális szedése, elszórtan lehet találkozni a nevek kurziválásával is, döntően azonban az antikva szedés az általános.
*Belső tagolása: Követi az eredeti írásmódot és névsorrendet (magyar Krausz Zádor, tanzániai Felix S. Bambee). Külföldi nevek esetében szofisztikáltabb megoldás, de címleírások esetében ritka a vezetéknév + vessző + keresztnév típusú tagolás. Több szerző esetén az egyes szerzőket elválasztó írásjel a vessző és a nagykötőjel szokott van használatban.
*Határolójele: Többnyire egy egységet képez a könyvcímmel (ez talán a folyószöveg öröksége), ezért a szerzőjelölést az esetek döntő hányadában kettőspont zárja le, illetve ez vezeti be a címközlést.
*Elemek száma: Három szerzőig – szigorúbb helyeken kettőig – van szokásban a szerzők jelölése, ha a számuk ezt meghaladja, csupán a címnegyeden elsőként jelölt szerző nevét írják ki, az ''et al.'' jelöléssel kiegészítve. Három szerző jelölése nem lehet hivatkozási alap arra, hogy a szerzők nevét rövidítve írjuk ki, mindenkor a címnegyeden taláható szerzői közlés a bibliográfiai leírástólelvárható minimum.
*Egyebek: A szigorú könyvészeti iskola szerint a címleírásban a címnegyeden szereplő formában illik a szerzőt feltüntetni, az esetleges kiegészítéseket szögletes zárójelbe téve. Így például orosz szerzőknél gyakori, hogy kereszt- és apai nevük csak kezdőbetűvel szerepel, vagy hogy valaki álnéven alkot, de kiléte ismert. Ilyen esetekben az alábbi megoldások állnak rendelkezésünkre:
:::I.[lja] P.[ogarevics] Kropotkin
:::Mummery Róbert [= Gárdonyi Géza]
*Paraméterezés: ???
{{Doboz2/Eleje|Vonatkozó megbeszélés {{szerk|Szerkesztő:Pasztilla/Címleírás/Szerző}} |lightgreen;}}
{{/Címleírás/Szerző}}
{{Doboz2/Vége}}
====Cím====
====Alcím====
55 ⟶ 91 sor:
====Kiadási megjegyzések (kiadásszám) ====
====Közreműködő(k) ====
Gyakori megoldás gyűjteményes kötetek esetében, hogy a közreműködő(k) kerül(nek) a helyére, például főszerkesztő vagy szerkesztők.
====Megjelenés helye(i) ====
====Megjelenés éve====
| |||