„III. Celesztin pápa” változatai közötti eltérés

{{Pápa infobox|

név=III. Celesztin pápa|

Eredeti neve=Giacinto Bobone|

Születési ideje=[[1106]]<ref>http://en.wikipedia.org/wiki/Pope_Celestine_III</ref>, [[Róma]]|

Előző pápa=[[III. Kelemen pápa|III. Kelemen]]|

Következő pápa=[[III. Ince pápa|III. Ince]]|

}}

 

 

== Élete és pályája ==

 

== Pápaként Henrik ellen ==

Mindannak ellenére, hogy Giacinto nem volt olyan rangban, amely a pápaválasztáskor őt a jelöltek közé emelte volna, [[1191]]. [[március 30.|március 30-án]] a bíborosok kollégiuma őt választotta meg [[III. Kelemen pápa|III. Kelemen]] utódjának. [[április 13.|Április 13-án]] [[diakónus]]i rangját a klérus [[presbiter]]ivé, majd másnap [[püspök]]ivé szentelte fel. <br />

Pontifikátusának kezdete igen visszás ceremóniával vette kezdetét, ugyanis felszentelése után egy nappal a [[Szent Péter-bazilika]] falai között császárrá koronázta a korábbi egyházfők ellen állást foglaló [[VI. Henrik német-római császár|VI. Henriket]] és [[szicília]]i feleségét, [[Konstancia szicíliai királynő|Konstanciát]]. A [[Laterán]] ettől a gesztustól várta a császári korona és a pápa viszonyának rendeződését, már csak azért is, mert Henrik sereget akart küldeni [[Tankréd szicíliai király|Tankréd]], szicíliai király ellen, aki a pápa támogatásával foglalhatta el a trónt. A Pápai Állam minden igyekezete ellenére Henriket nem lehetett eltéríteni akaratától, és serege élén Tankréd ellen vonult. A császár [[Róma|Rómától]] is segítséget várt, azonban a város lakói kikötötték, hogy csak akkor segítenek Henriknek, ha ráveszi Celesztint, hogy engedélyezze Róma bosszúját [[Tusculum]] város felett. Ugyan a pápának nem sok beleszólást engedett a császár, mégis az ő tudtával rohanták meg Tusculum városát, amelyet porig rombolt a dühös római nép, mert a város segített elbújtatni Róma ellenségeit. Celesztin soha nem tudta megbocsátani magának, hogy nem volt olyan erős, mint [[II. Ince pápa]] [[Tivoli]]val kapcsolatban.

 

Henrik a vérengzést követően Szicília ellen vonult, azonban Tankréd óriási vereséget mért az uralkodóra, és még Konstancia császárnőt is rabul ejtette. A Németországba menekülő császár kérte Celesztin befolyását felesége megmentéséért. A szicíliai uralkodó hallgatott a pápa szavára, és szabadon engedte a császárnőt. Azonban Henrik nem érzett hálát a pápa iránt, és [[Német-római Birodalom|birodalmában]] azonnal saját elképzelése szerint kezdte alakítani az egyházi méltóságokat, elnyomva az egyház hatalmát.