„Étienne Nicolas Méhul” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Felhasznált irodalom: defsort |
a kisebb formai javítások |
||
2. sor:
'''Étienne Nicolas Méhul''' ([[Givet]], [[1763]]. [[június 22.]] – [[Párizs]], [[1817]]. [[október 18.]]) francia klasszicista zeneszerző, aki elsősorban mint [[opera (színmű)|opera]]szerző alkotott maradandót és kiemelkedőt. Korának egyik legkiemelkedőbb operaszerzője volt, de művei ma már visszaszorultak az operaszínpadokról.
== Élete ==
Méhul az [[Ardennek]] vidék egy kis falujában született, zenei tehetsége hamar megmutatkozott. 10 éves korában már olyan ügyesen játszott [[orgona (hangszer)|orgonán]], hogy a szülőhelyéhez közeli Lavaldieu-ben működő [[Premontrei rend|premontrei]] apátság [[prior]]ja minden ellenszolgáltatás nélkül felvette iskolájába. A premontreiek zeneiskolájában [[Wilhelm Guillaume]] lett a mestere, aki korának elismert zenésze volt. Méhul meghálálta a [[kolostor]] segítségét és 2 éven át minden fizettség nélkül orgonált a [[mise|miséken]] és az ünnepi [[liturgia|liturgiákon]].
1778-ban a francia fővárosba tette át székhelyét, ahol zongoraleckékkel tartotta fenn magát. Eközben [[zongora]] tudását [[Johann Friedrich Edelmann]] növendékeként tökéletesítette. Mestere biztatására kezdett el komponálni: [[szonáta|szonáták]], kisoperák kerültek ki kezei alól, valamint számos, népszerű korabeli zongorakíséretes [[dal]]t hangszerelt meg. Neve szép lassan kezdett ismerté válni, sikerült befolyásos barátokra szert tennie a [[mecénás]]ok és a művészek köreiben. Egy [[Christoph Willibald Gluck
Miután első három kisoperája a fiókban porosodott és előadatlan maradt, Hoffmannal írt első közös darabja ''Euphrosina, avagy a zsarnok megzabolázása'' címen hatalmas sikert aratott az 1790-os ősbemutatón. Ezután népszerűsége töretlen volt, annak ellenére, hogy két évvel később az Királyi Zeneakadémia elutasította ''[[Hadrianus]], Róma császára'' című operájának bemutatását. Ez ma már feledésbe merült politikai okokból történt, aztán mikor enyhült a korszak zavaros politikai helyzete, 1799-ben mégis színpadra vitték a művet. Elismertsége, akárcsak [[André Grétry|Grétry]] esetében, a [[forradalom]], a [[direktórium]] és a [[konzul]]átus évei alatt is töretlen maradt. A forradalom alatt, mint hazafias dalok szerzője is hírnevet szerzett magának.
1794-ben újjászervezték a párizsi [[konzervatórium]]ot és a négy felügyelő egyikévé válazstották Méhul-t. A következő évben az [[Francia Intézet|Institute de France]] egyik alapítója és első zeneszerző tagja volt. Közben az [[akadémia]] is tagjai közé választotta és [[
1802-ben Cherubini és [[François-Adrien Boieldieu|Boieldieu]] társaságában kiadót alapított Magasin de Musique név alatt. Ez volt az első állami támogatású zeneműkiadó. Magánélete azonban nem volt sikeres. Házassága rövid életű és zaklatott volt, válással végződött. Unokaöccse személyében azonban tehetséges tanítványra talált. Halála után ő fejezte be nagybátya utolsó operáját. A [[Bourbon]] [[restauráció]]t követően [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]] a francia udvari zenekar felügyelőjévé nevezte ki. Azonban betegsége, a [[Tuberkulózis]] mindjobban eluralkodott rajta, ezért zenei felügyelői feladatait már nem tudta ténylegesen is ellátni, a kinevezés inkább erkölcsi elismerés volt. A közszerepléstől hamarosan visszavonult. Élete utolsó hónapjaiban minden energiáját tanítványai támogatására szentelte. 1817 október 18-án Párizsban hunyt el.
== Munkássága ==
Méhul közel negyven operát komponált, a zenetörténet elsősorban mit operaszerzőt tartja számon. Meglepő, hogy kortársai egyik kora egyfelvonásosát, a ''[[Stratonice]]'' című vígoperát tartották egyik legjobb munkájának. Mindenesetre tényleg ez tekinthető egyik legújszerűbb darabjának. Ezenkívül jelentős sikereket ért el ''Ariodant'', az ''Egy bolond'', és az ''Irato'' című alkotásokkal. Ez utóbbiban az [[opera buffa]] hangvételét idézi fel és [[paródia|parodizálja]]. A darab jó példája az [[opéra comique]] [[reneszánsz]]ának a forradalom utáni [[Franciaország]]ban.
Az ''Uthal'' című opera a Franciaországban elterjedt [[Osszián]] divatott követi. A klasszikus francia [[tragédia lyrique]] műfaját kapcsolja össze a távoli, északi [[monda]]világgal. A szólóénekesek a kórushoz képest háttérbe kerülnek, az egyes zeneszámokat a szerző nagyobb zenei együttesekké fogta össze. A zene romantikus vonásokat is mutat, az idegenszerű hatás elérése érdekében [[hegedű]] helyett, osztott [[brácsa]] szólamokat alkalmaz. A [[vokális zene|vokális]] számokban is a mélyebb hangfekvések uralkodnak, a kórus csak férfiakból áll.
Legfontosabb és egyben legmaradandóbb alkotása azonban a ''[[József Egyiptomban]]'' című opera volt. Ez olykor még ma is színpadra kerül, igaz, CD kiadása régi (az 1980-as évek végéről való) és ma már nehezen hozzáférhető. A darab érdekessége, hogy szövege nem [[vers]]es formában íródott. A cselekmény vallási és erkölcsi aspektusainak a kiemelése érdekében a librettó lemondott a szerelmi szálról. A zene kiszámított egyszerűségével Gluckot követi. Egy egyházi stílusban megfogalmazott részlete [[archaikus]] hatást kelt. A kórusok és az együttesek dominálnak a szólószámok dalszerűek.
== Operái ==
* '''Euphrosine, ou le Tyran corrigé'''. 1790
* '''Cora'''1791
* '''[[Stratonice]]''' 1792
* '''Le Jeune Sage et le Vieux Fou'''. 1793
* '''Horatius Coclès'''. 1794
* '''Mélidore et Phrosine'''. 1794
* '''Doria, ou la Tyrannie détruite'''1795
* '''La Caverne'''. 1795
* '''Le Pont de Lodi 1797
* '''Le Jeune Henri'''1797
* '''La Taupe et les Papillons'''. 1797/98
* '''Adrien, empereur de Rome'''. 1799
* '''Ariodant''' 1799
* '''Bion'''. 1800]
* '''L’Irato, ou l’Emporté''' 1801
44. sor:
* '''Héléna'''. 1803
* '''L’Heureux malgré lui'''. 1803
* '''Les Deux Aveugles de Tolède''' 1806
* '''Uthal''' 1806
* '''Gabrielle d’Estrées, ou les Amours d' Henri IV de France|Henri IV''' 1806
53. sor:
* '''Valentine de Milan''' 1817-befejezetlen, posztumusz bemutató 1822
== Felhasznált irodalom ==
* Winkler Gábor: Barangolás az operák világában II., Tudomány kiadó, Bp., 2005, 1319-1321. o.
* Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban II. 1800-tól napjainkig, Springer, Bp., 1996, 497., 504., 506. o.
{{portál|opera||zene}}
| |||