„Lumen gentium” változatai közötti eltérés

A [[Katolikus Egyház]] hagyománya szerint kezdő szavai adják a dokumentum címét. A [[Latin nyelv|latin]] ''Lumen gentium'' jelentése: „nemzetek világossága”.

 

''A számok a szöveg megfelelő alfejezeteit jelölik.''

 

## Mária a biztos remény és a vigasztalás jele Isten zarándok népe részére (68-69)

 

 

''„Jóllehet bármely időben élő és bármely nemzetből származó ember kedves Isten előtt, ha féli őt és teszi az igazságot (vö. ApCsel 10,35), mégis úgy tetszett Istennek, hogy az embereket ne egyenként, minden társas kapcsolat kizárásával szentelje meg és üdvözítse, hanem néppé tegye őket, mely Őt igazságban megismeri és szentül szolgál Neki. Így tehát az izraelita népet kiválasztotta tulajdon népévé, szövetséget kötött vele és fokozatosan oktatta azáltal, hogy történetében kinyilatkoztatta Önmagát és akaratának tervét, és megszentelte Önmagának. Mindez azonban csak előkészítése és előképe volt annak az új és tökéletes szövetségnek, mely majd Krisztusban köttetik meg, s annak a teljesebb kinyilatkoztatásnak, melyet Isten megtestesült Igéje fog átadni. "Íme, napok jönnek -- mondja az Úr --, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda házával... Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek... Mert mindnyájan ismerni fognak engem a legkisebbtől a legnagyobbig, mondja az Úr" (Jer 31,31—34). Ezt az új szövetséget Krisztus hozta létre, tudniillik az új szövetséget az Ő vérében (vö. 1Kor 11,25), zsidókból és pogányokból híva meg a népet, mely nem test szerint, hanem a Lélekben gyűljön össze és legyen Istennek új népe. A Krisztusban hívők ugyanis, akik nem romlandó, hanem az élő Isten igéje által romolhatatlan magból születtek újjá (vö. 1Pt 1,23), nem testből, hanem vízből és Szentlélekből (vö. Jn 3,5—6), "választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul megszerzett nép" lesznek... "akik valaha nem-nép voltak, most pedig Isten népe" (1Pt 2,9-10)”''. (9. fejezet)

 

''„A hívők közös papsága és a szolgálati, azaz hierarchikus papság—jóllehet nemcsak fokozatilag, hanem lényegileg különböznek egymástól—egymásra vannak rendelve; mert mindegyik a maga sajátos módján Krisztus egy papságából részesedik. Akit a szolgálati papságra szenteltek föl, szent hatalom birtokában kialakítja és kormányozza a papi népet, Krisztus személyében létrehozza az eucharisztikus áldozatot, és az egész nép nevében fölajánlja Istennek; a hívek pedig királyi papságuk erejével részt vesznek az eucharisztikus áldozatban,xvii és azt a szentségek felvételében, az imádságban és hálaadásban, a szent élet tanúságtételével, önmegtagadással és tevékeny szeretettel gyakorolják/valósítják meg.”'' (10. fejezet)

 

''„Ezek után mindenki számára nyilvánvaló, hogy minden rendű és állapotú Krisztus-hívő meghívást kap a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére, s ez a szentség a földi társadalomban is előmozdítja az emberibb életmódot. E tökéletesség elnyeréséért a hívők vessék latba a Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapott erőket, hogy az Ő nyomában járva és hozzá hasonlóvá válva, mindenben teljesítve az Atya akaratát, szívvel-lélekkel Isten dicsőségére és a felebarátok szolgálatára szenteljék magukat. Isten népének szentsége így hozza meg bőséges gyümölcseit, amint ezt az Egyház története oly sok szent élete által ragyogóan bizonyítja... 41. A különböző életformákban és hivatásokban ugyanazt a szentséget munkálja mindenki, akiket Isten Lelke vezérel, az Atya szavának engedelmeskedve és az Atyát lélekben és igazságban imádva követik a szegény, alázatos és a keresztjét hordozó Krisztust, hogy az Ő dicsőségében is részesülhessenek. De mindegyiküknek saját adományaik és kegyelmeik szerint tétovázás nélkül kell járnia az élő hit útján, mely fölébreszti a reményt és a szeretet által tevékeny.”'' (40., 41. fejezetek)

 

A zsinati atyák nem tekintettek el az Egyház hierarchikus jellegétől, de az apostolok é segítőik tanító szolgálatához mérve vizsgálták.

 

A zsinat előtt voltak püspökök, akik Mária közvetítő ([[Mediatrix]]), segítő és megváltó ([[Co-Redemptrix]]) szerepét vallották az [[üdvözülés]]ben. Az egyházalkotmány azonban nem szólt Mária ko-redempciós szerepéről, bár Máriának külön terjedelmes részt szentelt. Ez részben az [[ökumenizmus]] eszme erősödésének tudható be, amihez hozzátartozott, hogy az Egyház jó kapcsolatokra törekszik a [[Protestantizmus|protestánsokkal]].

 

Egyes [[Tradicionalista katolikusok|tradicionalista katolikus]] csoportok, különösen a [[Sedevacantizmus|sedevacantisták]] azt hangoztatták, hogy a Lumen gentium vízválasztó, amellyel a Katolikus egyház az [[eretnekség]] területére lépett, mert a ''[[subsistit in]]'' („benne létezik”) megfogalmazással a szövegben ''est'' („ő az”) helyett az egyház lemondott arról a szerintük feladhatatlan tanításról, amelyben saját magát isten egyedüli egyházaként definiálja. (A határozat 8. fejezetében: ''„Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik,xiii jóllehet szervezetén kívül is megtalálható az igazságnak és a megszentelésnek több eleme, melyek mint Krisztus egyházának saját ajándékai, a katolikus egységre sarkallnak.”'')

 

<blockquote>Az „ő az” kifejezte felfogás sokkal szélesebb értelmű, mint amit a „benne létezik” felfogás kifejez. 'Benne létezni' egy nagyon kifejezett módja a létezésnek, vagyis alanynak lenni, ami önmagában létezik. Így a Zsinati Atyák úgy értették, hogy az Egyház mint létező szélesebb entitás, mint a Római Katolikus Egyház, de az utóbbin belül mással összehasonlíthatatlan módon egy igaz és megfelelő alany karakterét nyeri el.<ref>{{cite web |url=http://www.ewtn.com/library/Theology/OBDOMIHS.HTM |title=ANSWERS TO MAIN OBJECTIONS AGAINST DOMINUS IESUS |accessdate=2008-12-23}}</ref></blockquote>

 

[[2007]]-ben a [[Szentszék]] megerősítette, hogy a katolikusok kötelessége más vallások tagjainak [[evangelizáció]]ja és ezt általában úgy értelmezték, mint a Lumen gentium egy fontos részének tisztázását, reakcióként arra a liberálisok és mások hangoztatta nézetre, hogy a keresztény [[prozelitizmus]] történelmileg é politikailag idejét múlttá vált.<ref>[http://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/rc_con_cfaith_doc_20071203_nota-evangelizzazione_en.html Doctrinal note on some aspects of evangelization]</ref>

 

{{források}}

 

 

{{Fordítás|en|Lumen gentium|oldid=268124900}}