„Max Delbrück” változatai közötti eltérés

'''Max Ludwig Henning Delbrück''' ([[Németország]], [[Berlin]], [[1906]]. [[szeptember 4.]] - [[USA]], [[Kalifornia]], [[Pasadena]], [[1981]]. [[március 9.]]) német származású amerikai biológus, a [[molekuláris biológia]] egyik úttörője. 1969-ben [[Alfred Day Hershey]]vel és [[Salvador Luria|Salvador Luriával]] megosztott orvosi-biológiai [[Nobel-díj]]at kapott a [[bakteriofág]]ok - [[Baktériumok|baktérium]]okat fertőző [[vírus]]ok tanulmányozásáért. Kulcsszerepet játszott annak meghatározásában, mennyire fontos a [[sejt]] [[genetika]]i információit tartalmazó [[Dezoxiribonukleinsav|DNS]]-molekula, segített kiterjeszteni a [[fizika]] huszadik századi forradalmát a [[Biológia|biológiára]]. Alapvető fontosságú fölfedezések nem kapcsolódnak a nevéhez, de döntő hatást fejtett ki, amikor úttörője lett az alapvető biológiai folyamatokhoz való újfajta közelítésnek. A legegyszerűbb szervezet, a [[bakteriofág]] segítségével megvalósuló genetikai átvitel kifejlesztésével megalapította a bakteriális genetikát, és utat nyitott a [[dezoxiribonukleinsav]] szerkezetének föltárásához. [[Erwin Schrödinger]]en kívül, akinek ''Mi az élet?'' című műve vezette el [[Francis Crick]]et és [[James Watson]]t a [[Molekuláris biológia|molekuláris biológiához]], Delbrück volt a tudomány kényes esztétája.<ref>[http://www.pubmedcentral.nih.gov/articlerender.fcgi?artid=2034633 Anecdotal, Historical and Critical Commentaries on Genetics: Max Delbrück<!-- Robot generálta cím -->]</ref>

 

 

1906. szeptember 4-én született [[Berlin]] elővárosában, Hans és Lina Delbrück legfiatalabb gyermekeként. Apja a Berlini Egyetem történelemtanára volt, liberális intellektuel, egy politikai lap kiadója. Lina Delbrück orvosdinasztiából származott, nagyapja maga a világhírű kémikus, [[Justus von Liebig]]. Max rendkívül intellektuális környezetben nőtt föl, amely becsvágyóvá és érzékennyé formálta. Szüleihez ellentmondásos érzelmek fűzték. Keményen dolgozó apja hatvanéves volt, amikor legkisebb fia született. Delbrück életrajzírója, Ernst Fischer szerint Max kamaszként egyszerre érzett iránta tudat alatti gyűlöletet és féltékenységet, amelybe csodálat és tisztelet vegyült. Később Delbrück a szüntelen munkára való hajlamát anyja iránti szeretetének tulajdonította; ez volt a stratégiája, mondta, amellyel túlragyoghatja az pját.<ref>[http://www.genetics.org/cgi/content/full/177/2/673 Max Delbruck - Fischer 177 (2): 673 - Genetics<!-- Robot generálta cím -->]</ref>

Kitűnő eredménnyel végzett a gimnáziumban, majd először, 1924-től [[csillagászat]]ot tanult a Tübingeni Egyetemen. Amikor 1926-ban átment a Göttingeni Egyetemre, érdeklődése a [[kvantumelmélet]] felé fordult, amely akkor öltött végleges formát. Pótolta korábban elmaradt fizikai tanulmányait, és 1930-ban [[Max Born]] segítségével megszerezte a doktorátust. A következő évben Koppenhágában [[Niels Bohr]] intézetében kezdett dolgozni [[George Gamow]]-val együtt, 1932-ben [[Lise Meitner]]nek, a híres német fizikusnak az asszisztense lett. Cikkeket írt a [[fényszóródás]]ról és a [[Termodinamika|termodinamikáról]], amelyet a statisztikai [[mechanika]] és a [[kvantumelmélet]] felől közelített meg; de mindez csupán előjátéka volt a biológiában végzett munkájának, amelybe már 1932-ben belekezdett.

 

 

A kvantumelmélet véget vetett a szorosan vett oksági elvnek a fizikában. Ennek a ténynek egyes filozófiai vetületeit Delbrück rendkívül vonzónak találta. 1932. augusztus 15-én tartott ''Fény és élet'' című híres előadásában [[Niels Bohr]] kifejtette a [[kvantummechanika]] dilemmáját: eszerint a fényt nem lehet végtelen pontossággal mérni, így a statisztikai elemzéshez kell folyamodni. Az emberi érzékelésnek megvannak a maga korlátai a természet leírásában. Bohr azon tűnődött, vajon az életfolyamatokat ugyanilyen bizonytalanságok uralják-e. Előadása rendkívüli hatással volt Delbrückre. Megszerezte, mélyrehatóan tanulmányozta az előadás anyagát, és hamarosan olyan jelenségeket kezdett vizsgálni, mint a [[fotoszintézis]], a [[népességgenetika]] és a [[természetes kiválasztódás]]. Eléggé meglepődött, amikor fölfedezte, hogy lehetségesnek látszik egy olyan [[atommodell]]t létrehozni, amely nagyrészt indokolja a [[Mutáció|genetikai mutációk]] eredményeit. Akármiből van is a genetikai anyag, a [[kémia]] meg tudja magyarázni alapvető tartósságát éppen úgy, mint a [[mutáció]]ban megmutatkozó változékonyságát. [[Niels Bohr|Bohr]] eszméi gyümölcsözőek voltak, de nem bizonyultak elég pontosnak. Hihetőnek tűnt, hogy az életfolyamatokat teljes mértékben meg lehet érteni. A [[gén]]ek [[Molekula|molekulákként]] viselkedtek, és logikusan föl lehetett tételezni róluk, hogy csakugyan [[Molekula|molekulák]].

 

 

A nácik hatalomra jutása után Delbrück belátta, hogy lehetetlen folytatni a munkáját [[Németország]]ban. 1937-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahol hátralevő éveit töltötte. 1937-től 1939-ig a California Institute of Technologyn tanított. Ezután átment a Vanderbilt Egyetemre, ahol fizikaprofesszorként élte át a [[második világháború]]t. Közben azonban folytatta kutatásait: az élet valódi és egyszerű formái felé fordulva a [[bakteriofág]]nak nevezett [[vírus]]okat kezdte tanulmányozni. A munka eredményének közvetlen hatása lett a [[Molekuláris biológia|molekuláris biológiára]].

 

 

A [[bakteriofág]]ok olyan [[vírus]]ok, amelyek megszállják a [[Baktériumok|baktérium]]okat, és a gazdasejt anyagát használják föl a maguk megsokszorozására. A "fágokat" a 20. század elején fedezték föl, és kezdetben csak érdekességnek tartották. A sötétmezős mikroszkópia kifejlesztése után látni lehetett, hogy ezek a lények egy [[Dezoxiribonukleinsav|DNS]] néven ismert [[nukleinsav]]ból és az azt burkoló [[Fehérje|fehérjéből]] állnak. Delbrück, anélkül hogy rájött volna a DNS jelentőségére, fölismerte, hogy a [[bakteriofág]]okat - amelyek az élő és az élettelen határán állnak - föl lehet használni a [[genetika]]i információ reprodukálásának és átvitelének tanulmányozására.

 

 

Delbrück legfontosabb teljesítménye, hogy kitalálta a kísérleti és statisztikai technikákat, amelyek segítségével nagyon pontosan lehetett tanulmányozni az életnek ezeket az alapvető formáit. Az továbbra sem derült ki, hogy az ebihalforma fágok miként továbbítják a genetikai információt, de az világossá vált, hogy vagy a DNS segítségével, vagy magán a fehérjehüvelyen át. Továbbá kiderült, hogy az érintetlen fág sohasem hatol bele azokba a [[Baktériumok|baktérium]]okba, amelyekből utódai valamilyen módon távoznak. Delbrück 1943-ban megjelent cikksorozata, amelyet [[Salvador Luria|Salvador Luriával]] közösen írt, nagy figyelmet keltett. A két tudós hamarosan megalapította a kutatók "fágcsoport"-ját. Delbrück 1944-es "fágértekezése" rendet teremtett a kutatásban, biztosítva, hogy a [[bakteriofág]]oknak csak bizonyos tulajdonságait használják föl. Pályafutása vége felé Delbrück a [[gombák]]hoz hasonló lények érzéki észleletének és reflexeinek problémáival foglalkozott, abban a reményben, hogy komoly haladást ér el a [[Élettan|fiziológiában]]. Ez a munka nem volt olyan termékeny, mint a fágokkal végzett kísérletek. Szerepet játszott továbbá a kölni Genetikai Intézet megalapításában, amelyet rendszeresen látogatott, és 1963-ig gyakran dolgozott is ott. 1969-ben genetikai munkásságáért [[Alfred Hershey]]vel és [[Salvador Luria|Salvador Luriával]] együtt megkapta a [[Nobel-díj]]at. 1977-ben vonult vissza a Caltechről.

{{források}}

 

{{DEFAULTSORT:Delbru~ck Max}}

[[Kategória:Amerikai biológusok]]