„Zöld Sándor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
16. sor:
[[1937]]-ben a Debreceni Egyetemi Kör nevében ő írta alá a [[Márciusi Front]]hoz való csatlakozásról szóló nyilatkozatot. Szerkesztette a [[Tovább]] című folyóiratot. [[1942]]-től a berettyóújfalui kórház orvosa (később egy ideig a kórház Zöld Sándor nevét viselte<ref>[http://nda.sztaki.hu/kereso/index.php?a=get&id=40698&pattern=debreczeni A Hajdú-Bihar megyei Tanács dr. Zöld Sándor Kórház-Rendelőintézetének 50 éves jubileumi évkönyve]</ref>). A [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|nyilas]] hatalomátvételt követően rövid időre illegalitásba vonult.
 
[[1944]]. [[november 18.|november 18-án]] kinevezték Bihar vármegye [[főispán]]jává. [[1944]] decemberében tagja lett az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]nek, ettől kezdve haláláig parlamenti képviselő. [[december 3.|December 3-ától]] [[1945]]. [[július 15.|július 15-éig]] az [[Ideiglenes Nemzeti Kormány]] belügyi politikai államtitkára. [[1945]] márciustól az [[Magyar Kommunista Párt|MKP]] Központi Vezetősége közigazgatási és közgazdasági osztályvezetője. [[1946]] novemberbennovemberében [[Szeged]]re helyezték, ahol a városi pártbizottság titkára. Az [[MDP]] [[1948]]. júniusi, alakuló kongresszusán az egyesített párt Központi Vezetősége póttagjává választották, [[1949]] szeptembertől rendes tag, [[1950]] májustólmájusától a [[A magyar kommunista pártok Politikai Bizottságának tagjai|Politikai Bizottság]] tagja.
 
[[1948]]. [[október 30.|október 30-án]] adminisztratív államtitkárként visszakerült a [[Belügyminisztérium]]ba. [[Kádár János]] felmentése után, [[1950]]. [[június 23.|június 23-án]] őt nevezték ki belügyminiszterré. Az MDP PB [[1951]]. [[április 19.|április 19-én]] tartott ülésén [[Rákosi Mátyás]] élesen megbírálta a tárca működését, és elítélte az időközben letartóztatott „hazai”, a [[Márciusi Front]]ban szerepet vállalt kommunistákhoz fűződő baráti kapcsolatai miatt. Az ülés másnapján egész családjával együtt holtan találták, a hivatalos tájékoztatás szerint végzett két gyermekével, feleségével és édesanyjával, majd öngyilkos lett. Halála napján felmentették belügyminiszteri tisztéből, és párttisztségeitől is megfosztották. Hamvait [[1957]]. [[június 1.|június 1-jén]] a [[Kerepesi temető]]ben díszsírhelyre temették, de a történtek pontos tisztázása elmaradt.