„Archontológia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kisebb formai javítások |
|||
1. sor:
Az '''archontológia''' [[történeti segédtudomány]], mely a tisztségviselők hivatali jegyzékének összeállításával, életpályájuk
vizsgálatával foglalkozik. Csak fokozatosan vált el a [[kronológia|kronológiától]]. Előtagja a görög arkho 'elöl állni, élen
járni' szóból ered, míg a logija gyűjtést jelent.
Az archontológia kapcsolódik a [[Genealógia (történelem)|genealógiához]], a hivataltörténethez, a történeti [[statisztika|statisztikához]], a szorosan vett [[társadalomtörénet]]hez, a történeti [[szociológia|szociológiához]] stb.
== Az archontológia fejlődése ==
A pápákról és az uralkodókról a középkorban is készítettek névjegyzékeket, de ezeket inkább kronológiáknak nevezték.
Az archontológia fogalmat Johann Philipp Abelinus, írói nevén [[Johannes Ludovicus Gotofredi]], német történész és földrajzi
író vezette be ''Archontologia Cosmica'' (Frankfurt am Main, 1638, 1649) című művében. Korábban a méltóságviselők
ismertetését a kronológián belül tárgyalták. Ekkoriban készültek az első [[címtár]]ak és [[titulatúra|titulatúrák]],
naptárral kiegészítve vagy anélkül. Franciaországban már az 1620-as évektől jelentek meg [[tiszticímtár]]ak, melyek
előzményeit már [[Schwartner Márton]] is a követjegyzékekben látta, amilyenek a 16. században Németországban is készültek.
Idővel a tisztségviselők jegyzéke kibővült az életrajzi adatokkal is és valódi archontológiává vált.
A tisztségviselők jegyzékének elkészítése a módszeres iratkezelés és az oknyomozó történetírás hatására lett önálló
diszciplína. A 19. században jelentős publikációs tevékenység bontakozott ki az archontológia területén. Nagy
egyházi archontológiát adott ki Franciaországban Boyer de Saint-Suzanne ''Le personnel administratif sous l'Ancien Régime'' (Párizs, 1868) címen és Németországban Pius Bonifacius Gams ''Series episcoporum Ecclesiae Catholicae'' (Regensburg, 1873-1886) címmel. A századfordulón jelent meg Payer von Thurn Rudolf ''Die Kaiserlichen und Königlichen Hofstellen 1749-1848'' (Wien, 1902) című műve és folytatása ''Die Kaiserlichen Hofchergen und Chefs der deutsch-erbländischen Hofstellen 1657-1749'' (Wien, 1906). Egész Bajorországra vonatkozóan jelent meg Gerog Frechl mindmáig páratlan átfogó műve a ''Bayerische Behörden und Beamte 1550-1804'' (München, I-II. 1908-1911.). Közli a hivatalviselők életrajzát és genealógiai kapcsolatait is. Az újabb korban jelent meg Michel Antoine műve a ''Le gouvernement et l'administration sous Louis XV. Dictionnaire biographique'' (Paris, 1978).
A vállalatok archontológiájának feldolgozáánál nélkülözhetetlenek a Compassok. A ''Compass, Kalender und Jahrbuch für Handel
Industrie und Verkehr'' címmel, Gustav Leonhardt szerkesztésében jelent meg Bécsben, 1869-től hézagosan, majd évenként. A
Monarchia felbomlása után a Compass név megmaradt, de az egyes utódállamok szerint hozta a gazdasági adatokat.
== Az archontológia vizsgálati módszere ==
[[Ember Győző]] az 1930-as években két fő pontban jelölte meg az archontológiai kutatás célját: 1. Kik voltak a tisztviselők?
2. Mik voltak a tisztviselők? Az első feladata az adatgyűjtés, a másodiké az adatok rendszerezése és kiértékelése különféle
statisztikai stb. módszerekkel.
Azzal kapcsolatban, hogy kik voltak a tisztviselők, elsőként a személyek nevét és hivatali működésük
évkörét kell pontosan meghatározni [[levéltár]]i kutatásokkal, kronológiai
sorrendben. Az archontológiai ismertetés váza a ''funkció'', a ''név'' és az ''évkör'' megadása. Ezt követi a többi (pl.
életrajzi) adat ismertetése. Az ismertetés típusa különféle lehet: 1. funkciók szerinti névjegyzékek, a személyek működési
évkörével, évkör szerinti (kronológiai) sorrendben; 2. funkciók szerinti névjegyzékek, a személyek működési évkörével, évkör
szerinti sorrendben, az előlépési, illetve életrajzi adatokkal kiegészítve; 3. funkciók szerinti névjegyzékek, a személyek
működési évkörével, részletes narratív életrajzokkal és a működés tüzetes értékelésével; 4. bizonyos funkciókat betöltő
személyek más rendszerezésű (pl. alfabetikus, territoriális stb.) életrajzi és működési gyűjteményei egy meghatározott évkörön
belül; 5. évenként ismétlődő funkció-táblázatok, a változások feltüntetésével a funkciót betöltő személyek sorában.
Azzal kapcsolatban, hogy mik voltak a tisztviselők, vizsgálandó: 1. az etnikai származás, territoriális eredet; 2. a vallási
hovatartozás, világnézeti magatartás; 3. a társadalmi helyzet, rendi állás; 4. a vagyoni körülmények, birtokviszonyok; 5.
a képzettség, iskolázottság; 6. a családi állapot, házassági kapcsolatok; 7. az életkor, élettartam; 8. működési hatásfok,
karrier; 9. hivatásbeli eredmény, jelentőség; 10. esetleges más irányú alkotói tevékenység (pl. irodalmi).
Ha lehetséges, meg kell adni az állásbetöltés módját, mely lehet helyettesítés (substitutio), kinevezés (resolutio) és
megbízás (commissio). Valószínűsítés esetén az évszám után kérdőjelet kell írni. Az archontológia-készítés számára
hasznosítható [[levéltár]]i források a hivatali személyzeti iratok (gremiáliák), tanácsülési jegyzőkönyvek, a beadványok
(kérelmek) sorozatai, személyzeti és minősítési lajstromok, fizetési kimutatások, számadások, pénztárkönyvek; a különböző
egyházi és világi (állami, törvényhatósági) [[összeírások]], [[anyakönyvek|anyakönyvi]] adatok, [[családi levéltár]]ak,
[[hiteleshely]]ek iratai, egyes kéziratok, a misszilis levélanyag. A 18. század derekától rendelkezésre állnak
a nyomtatott [[tiszticímtár]]ak is.
Az archontológiakészítésnek a többi tudományos munkához hasonlóan három fázisa van: 1. előtanulmány, 2. anyaggyűjtés, 3.
szerkesztés. Az ''előtanulmány'' részeként az első feladat az archontológia tárgyát képező szervezet (hivatal,
intézmény, üzem) működésének történeti
jellegű tanulmányozása a nyomtatott kiadványok és a levéltári anyag alapján. El kell dönteni, hogy milyen szintig történjen
a vizsgálat (vezetői, döntéshozói és intézkedői, teljes személyzeti archontológia). Az ''anyaggyűjtés''nél törekedni kell a
lehető legnagyobb teljességre, összhangban a vizsgálat céljával. A kijegyzetelés határát a személyek száma, a fluktuáció
sebessége, a szervezetben betöltött szerep, a vizsgált időtartam, a források teljessége jelöli ki. Az anyaggyűjtésnél ügyelni
kell arra, hogy az csak a fordulópontok megvilágítását szolgálja. Az archontológia-készítés célja nem szervezetek, hanem
személyek történetének feltárása bizonyos funkciókban. A szervezetek története ugyanis a hivatal-, illetve üzemtörténet
része. Ezért az adatgyűjtésben a személyi adatoké az elsőség. Célszerű minden egyes személyre vonatkozó adatot külön cédulára
kiírni, forrásmegjelöléssel, ami külön rövidítési nómenklatúra készítését is megkívánja. A ''szerkesztés''nél az adatokat
tanácsos előbb [[rang]]fokozat szerint csoportosítani, egybevetni, majd ezek alapján elkészíteni a rangosztályok táblázatait.
Ezután a személyi adatokat újra egyesíteni kell, ami kirajzolja az egyes személyek pályaképét és a feldolgozás végén mutatóul
is szolgálhat. Az adatrendezés két szempontja tehát a személynév és az időrend. Az archontológia kiegészítője a létszámtáblázat.
Ez készíthető egyes források (pl. személyzeti összeírások) vagy utólagos összegzés alapján. Az utóbbi által kimutatható egy
üzem, hivatal, intézmény személyzetének alakulása egy szabályos időtartamon belül (10, 20, 50 stb. éves periódusban) vagy
adott szempont szerint (származás, vallás, nemzetiség, társadalmi megoszlás, lakhely, városnegyed, iskolai végzettség,
életkor, nem stb.).
Az archontológia-készítés egyik legfontosabb kérdése a [[név|nevek]] írásmódjának meghatározása. Ezek a múltban,
a 19. század végéig, egy család sőt egy személy esetében is gyakran változtak. Ez egyaránt érvényes a személy saját maga és
az ő nevének mások általi leírására is. Ezért az archontológiában megállapított névformák írásánál következetesen kell
eljárni, az esetleges eltéréseket jelezni kell. A nevek írásánál háromféle eljárás lehetséges: 1. a forrás szerinti szöveghű
közlés, 2. a mai névalak szerint rekonstruált írásmód, 3. plurális forma (egyaránt közöljük a szöveghű nevet, az esetleges
szövegbeli variánsokat és a modern alakot). A legjobb az utóbbi, de egyben a leghelyigényesebb. A családneveknél meg kell
tartani az archaikus írásmódot. Nemei családoknál
mérvadó a [[királyi könyvek|Liber Regiusban]] szereplő névforma. A nemesi és nem-nemesi partikulák (de, von stb.; holland-flamand
van, de, skót mc, mac stb.) akkor tüntetendők fel, ha a névhez szervesen hozzátartoznak, akárcsak a főnemesi (hg., gr., br.;
prin., com, br.) és a képzettségi (dr. utr. jur., dr. med., dr. phil., ing., kand., tud. dr.) [[cím]]ek. A nem-római betűs
nevek átírásánál a könyvtárak által elfogadott átírási szabályokat kell alkalmazni.
== A magyar archontológia fejlődése ==
A magyar archontológia nagy hagyományokkal rendelkezik. A Szepesi Kamara 1602-től vezette saját személyzeti történetét a
katolikus plébániák [[Historia Domus]]ainak mintájára. Az első országgyűlési titulatúra 1608-ból maradt fenn. Horvátországban
[[Paulus Ritter]] 1710-ben készítette el ''Chronologia banorum'' című kéziratos művét, mely nemcsak a tisztségviselők
kronológiáját tartalmazza, hanem életrajzi, működési és [[heraldika]]i leírással is kiegészül, amely így valódi
archontológiának tekinthető. [[Bél Mátyás]] a ''Notitia''-ban nemcsak a vármegyék főispánjainak nevét közli, de működésük
jellemzőit is. A naptárak mellékleteként ebben az időben, az 1730-as évektől kerülnek kiadásra az évenkénti hivatalos
tiszticímtárak. [[Wagner Károly]] 1782-es kéziratos művében elkészítette Magyarország főispánjainak jegyzékét. Jezsuita
rendtársa, [[Nicolaus Schmitth]] (1707-1767) hozzá hasonlóan 1739-től az archontológiai jellegű művek sorát adta ki a
nádorokról, török szultánokról és az esztergomi érsekekről.
Grossing József (1751-1830) kísérletet tett az első enciklopédikus archontológiai összefoglalásra.
''Tabulae Chronologicae… Regni Hungariae… ab Anno Christi nato millessimo usque ad nostra… tempora'' (Pozsony, 1806)
című műve a [[magyar király]]ok, [[esztergomi érsek]]ek, [[nádor]]ok, [[országbíró]]k, [[horvát bán]]ok, [[erdélyi vajda|
erdélyi vajdák]] és [[erdélyi fejedelem|fejedelmek]], [[macsói bán|macsói]] és [[szörényi bán]]ok, [[tárnokmester|tárnok-]],
[[ajtónállómester|ajtónálló-]] és [[főlovászmester]]ek, temesi és pozsonyi grófok, és a királyi [[kancellár]]ok kronológiai
adatait tartalmazta. A rovatokban helyet hagyott az utólagos bejegyzések számára is. A [[levéltár]]i munka segédletéül és
talán Grossing hatására készítette el az 1810-es években [[Lendvay Ignác Márton]] (1739-1814), kamarai levéltárnok, majd
igazgató ''Libri Dignitariorum'' című kéziratos művét (OL E683). A világi méltóságokat az 1. kötet tartalmazza, ''Dignitates
saeculares'' címmel, az egyházi méltóságok a 2-4. kötetben találhatók, ''Dignitates ecclesiasticae'' címmel; az 5. kötet, a
''Catalogus comitum comitatuum'' 23 [[vármegye]] [[főispán]]ját közli. Csergheő Ferenc (1775-1855), dunántúli ítélőtáblai
ülnök a tábla fennállásának százéves évfordulójára ''Historia Tabulae Judiciariae Districtualis Trans-Danubian…e'' (Sopron,
1824) című művének függelékében adta ki a tábla bíráinak és alsóbb hivatalnokainak jegyzékét, mely az első olyan archontológiai
összeállítás, mely egy hatósági szerv teljes személyzetére kiterjed, a legkisebb ideiglenes hivatalnokokig.
Kéziratban maradtak Waltherr László Imre (1788-1865), a gróf Károlyi család levéltárnokának középkori egyházi és világi
tisztségviselőkre vonatkozó gyűjtései, akárcsak Nagy Imre (1822-1894), kúriai bíró, jogtörténész ''Archontologia Status
Historicus Dominorum Praelatorum et Magnum… Regni Hungariae'' című adatgyűjtése az 1860-as évekből. Jelentős archontológiai
tevékenységet fejtett ki [[Nagy Iván]] és [[Rómer Flóris]]. A 19. század közepének fontos oklevélkiadásai fellendítették az
archontológiai kutatást is. A [[Századok (folyóirat)|Századok]] című folyóirat a kezdetektől fogva közölt archontológiai írásokat, [[Pesty Frigyes]]
és mások tollából. A századfordulón jelent meg Somogyi Zsigmond ''Magyarország főispánjainak albuma'' (Szombathely, 1889), új
kiadása: ''Magyarország főispánjainak története 1000-1903'' (Budapest, 1903). Az első világháború előtt jelent meg [[Kollányi Ferenc]] ''Esztergomi kanonokok 1100-1900'' ([[Esztergom]], 1900), valamint Choboth Ferenc és Csáky Károly Emánuel ''A váci''
egyházmegye történeti névtára (Vác, I-II. 1915-1917) című műve, mely utóbbi történeti, földrajzi és plébániatörténeti
lexikon is.
Az első világháború után sokáig nem készültek önálló archontológiai művek. Az archontológia iránt az 1940-es években nőtt
meg ismét az érdeklődés, a [[Genealógia (történelem)|genealógiával]] összefüggésben, majd az 1950-es években azzal együtt az
archontológia is feledésbe merült. Újjászületése [[Paulinyi Oszkár]] és [[Fallenbühl Zoltán]] munkássága nyomán 1967-től
számítható. 1971-ben a Magyar Országos Levéltár Forrástudományi Kabinetje vette tervbe a dualizmus és a Horthy-korszak
idejére eső központi kormányzat archontológiájának elkészítését. A munkát az ELTE Történelem Segédtudománya Tanszéke
folytatja. Újabb keletű az erdélyi archontológia, [[Trócsányi Zsolt]] tollából, ''Erdély központi kormányzata 1540-1690''
(Budapest, 1980) címmel.
== Irodalom ==
* Fallenbühl Zoltán: Archontológia. In: A történelem segédtudományai. Szerk. Kállay István, Budapest, 1986. (2. kiad.)
* Fallenbühl Zoltán: Magyarország főméltóságai. Budapest, 1988.
* Engel Pál: Magyarország világi archontológiája.
* Rubinek Gyula: Magyarországi címszótár. Budapest, 1914.
== Lásd még ==
[[levéltár]], [[forrás]], [[anyakönyvek]], [[metodológia]]
140. sor:
{{A történelem segédtudományai}}
{{DEFAULTSORT:Archontologia}}
[[Kategória:Archontológia]]
[[Kategória:Történelem segédtudományai]]
| |||