„Az első világháború évei (1915)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Első világháború évei (1915) lapot átneveztem Az első világháború évei (1915) névre: +névelő |
a kisebb formai javítások |
||
1. sor:
{{Katonai konfliktus infobox
|konfliktus=Első világháború
|kép=WW1 TitlePicture For Wikipedia Article.jpg
|képfelirat=
|kontextus=
29. sor:
A november 9-e óta másodszor is körülzárt Przemyslben eddigre elfogyott a lótáp, ezért 20 000 lovat vágtak le és dolgoztak fel. Conrad a németek négy hadosztályát megkapva nyílegyenest a legrövidebb útszakaszon indította meg a támadást január 23-án a vágóhíddá avanzsált erőd felé, azonban az orosz védelem is itt koncentrálta erőit. Ráadásul a kegyetlen hideg és a járhatatlan kárpáti hegyek miatt fellépő ellátási problémák eleve megoldhatatlan helyzetet teremtettek, a fagy pedig több áldozatot szedett, mint a harcérintkezés, mivel a katonák nem mehettek szélvédett, meleg helyre éjszaka sem. Az oroszok maguk is offenzívára készülődtek, de türelmesen megvárták, míg a Monarchia elindítja a magáét és elakad vele. Január 27-én aztán az orosz hadsereg átment ellentámadásba, melyet a [[Svetozar Borojević|Borojević]] védelmezte [[Duklai-hágó|duklai]] horpadásban alig lehetett megállítani.
Február 7-én a már Fritz von Below irányította 8. német hadsereg (Hindenburgot a teljes keleti front parancsnokának léptették elő) és a [[Kelet-Poroszország]] északi részében felállított 10. hadsereg győzelmet aratott a [[második mazuri tavaki csata|II. mazuri tavak menti csatában]], körülbelül 100 000 foglyot ejtve és további 50.000 fő veszteséget okozva. A frontot 150 kilométerrel keletre tolták, de nem sikerült a 10. orosz hadsereg teljes bekerítése és felmorzsolása, így a frontszakasz megsemmisítése sem. Annyira nem, hogy márciusban ugyanez a 10. orosz hadsereg feltámadt és 30 000 német foglyot ejtett.
Conrad február közepéig összeszedett minden máshol nem szükséges erőt és megint kísérletet tett [[Przemyśl]]t elérni. Az előző támadás tanulságait ignorálva ugyanott, ugyanúgy veselkedett neki, s nem meglepő módon ugyanazt a kudarcot kapta eredményül. Erre újabb ellentámadás felelt, majd március 20-án elérkezett a Kárpátokban vívott harc csúcspontját jelentő Húsvéti csata. Április második feléig húzódott a küzdelem, melyben az oroszok minden addiginál nagyobb erőfeszítést tettek a Kárpátokon való túljutásra. [[Eduard von Böhm-Ermolli|Bőhm-Ermolli]] hadserege az óriási nyomással szemben nem tudta tartani magát és feladta a Kárpátokban levő állásait. Magyar területre visszavonulva a hadsereget megmentette a teljes felmorzsolástól, s később német hadosztályok bevetésével meg tudták szilárdítani a frontot. Az öldöklő küzdelem négy hónap alatt összesen 800 000 fős veszteséget okozott a Monarchiának (ebből 350 000 fő halt meg, tűnt el és esett fogságba), az orosz hadseregnek pedig egymilliónál is többet. Március 22-én az éhezéstől és a betegségektől harcképtelenné vált Przemysl megadta magát.
40. sor:
[[Fájl:British 55th Division gas casualties 10 April 1918.jpg|250px|thumb|left|[[Gáztámadás]]ban megvakult brit katonák]][[Fájl:Australian infantry small box respirators Ypres 1917.jpg|200px|thumb|right|Gyalogság gázmaszkban, [[Ypres]], 1917]]
[[II. Ypres-i csata|Ypernnél]] a németek szintén újítással hozakodtak elő: április 22-én fegyvertesztelés céljából gáztámadást intéztek az arcvonal túloldalán álló francia erők ellen. A gázfegyvert kimunkálója, [[Fritz Haber]] professzor már korábban is javasolta a vezérkarnak, de ekkor még visszautasították, mondván etikátlan és lovagiatlan. 1915-ben azonban a kétfrontos háború stratégiai hátrányában leporolták a terveket és felkészültek, hogy mégiscsak bevessék. Az eredmény magát a német hadvezetést is meglepte, ugyanis a szemben állomásozó két francia hadosztály itt levő erőit negyed órán belül megsemmisítették. A sárgászöld felhőre gyanútlan csodálkozással bámuló katonák csakhamar haldokolva hevertek az árokban, ahol a [[klór]]gáz megülepedett, vagy a szemüket maró anyagtól vakon menekültek. A hirtelenjében támadt tátongó rést nem volt milyen erővel megrohamozni, mivel rohamra egyáltalán nem készültek addig.
A németek sürgősen újabb tartályokat szállítottak a frontra és 24-én ismét klórgázt eresztettek ezúttal egy kanadai hadosztályra, tüzérségi tűzzel támogatva. Eddigre a [[vegyi fegyver]]nek híre ment, ezért a hatás nem volt a korábbihoz mérhető, a katonák ugyanis nem várták tétlenül a gázt, hanem visszavonultak egy-két kilométert, s az alatt eloszlott a felhő. Májusra már megjelentek az első, hevenyészett, [[Nátrium-tioszulfát|fikszírsóba]] áztatott, klór elleni védőcsuklyák, így a gáz egyre kevésbé volt hatásos. Május 9-én az antant [[Második artois-i csata|Arras-nál]] offenzívába kezdett, melyet el kellett hárítani. Május végéig további, csökkenő hatású gáztámadásokat hajtottak végre. Az ütközet 35.000 német és 60-70.000 antant katona kidőlését okozta, valamint elindította a vegyi fegyverek, illetve a vegyvédelmi öltözetek és gázmaszkok hajszolt ütemű fejlesztését. Szeptemberben Loosnál az angolok már saját fejlesztésű gázfegyverüket vetették harcba.
46. sor:
== A török főváros ellen ==
[[Fájl:Dardanelles defences 1915.png|thumb|250px|left|A Dardanellákat védő erődök]]
1914 novemberében az antant politikusainak fejében felmerült, hogy Törökország ellen kellene erőteljesen fellépni. Ez nemcsak a nyugati fronton leragadt erők okosabb felhaszálását tette volna lehetővé, de Isztambul elfoglalásával a szorosok víziútja is megnyílt volna, melyen át Oroszországot lehet szállításokkal támogatni. Nem mellesleg a szövetségeseitől elszigetelt Törökországot kikapcsolhatják a háborúból, annál is inkább, mert az január 28-án támadást intézett a [[Szuezi-csatorna]] ellen. [[Isztambul]] elfoglalásához azonban először semlegesíteni kellett a [[Dardanellák]] erődjeit, ezért 1915. március 18-án angol-francia flotta hatolt a szorosba. A műveletet vezető de Robeck admirális az erődökkel vívott tűzpárbaj közepette három hajóját elvesztette, s négy továbbit súlyos sérülések értek aknák következtében. Az apró aknaszedő hajók a tüzelés közepette nem tudtak érdemi munkát végezni, ezért De Robeck nem mervén további veszteségeket vállalni lefújta a támadást. A visszavonulást akkor kezdték meg, mikor a parti tüzérség lőszere jószerével kifogyott.
[[Fájl:Map of Turkish forces at Gallipoli April 1915.png|thumb|250px|right|Az antant partraszállás és a török védelem elhelyezkedése]]
Az erődök leküzdésére imigyen szárazföldi művelet vált szükségessé. A győzelem jelentősen megerősítette a török hadsereg harci szellemét és nyert pár hetet a felkészülésre, melyet jól kihasználtak. Előnyös állásokat foglaltak el, megerődítették azokat és szögesdróttal vonták körbe. Az antant árpilis 25-én szállt partra [[A Dardanellák ostroma|Gallipolinál]]. A gyengén felszerelt, hadianyaghiánnyal küszködő török hadsereg sikeresen védekezett, bár a körülbelül 140.000 fő antanttal veszteséggel szemben a török 250.000 főt tett ki. Katasztrofális hiégénés állapot alakult ki, melyet a tűző napont bomló temetetlen halottak, a legyek és az orvosi ellátás hiánya okozott. A központi hatalmak gazdasági segítsége nélkül a törökök kétes volt, meddig tudnak kitartani, ezért sürgőssé vált a Szerbia és (a hadiszállítmányokat semlegességére való hivatkozással át nem engedő) Románia által blokkolt balkáni hadiút megnyitása. A brit katonaság és a közvélemény Gallipolinál kapott először komolyabb kóstolót a tömegháború borzalmaiból.
52. sor:
== A gorlicei áttörés ==
Przemysl eleste után megszűnt az idő szorítása és nem kellett többé hadászatilag alkalmatlan terepen, az orosz felvonulás legerősebb pontján áttöréssel kísérletezni. Németország az újonnan felállított 11. hadsereget teljes titokban Gorlice és Tarnów között összpontosította, hozzárendelték a 4. osztrák-magyar hadsereget és Mackensen vezetésével május 2-án megindították [[Gorlicei áttörés|a Conrad által megtervezett offenzívát]]. A lejtős, sík terepen, tüzérségi és gyalogsági erőfölény mellett meglepetésből rohamozó katonák elsöpörték a gyengén kiépített orosz állásokat és áttörték a frontot.
[[Fájl:EasternFront1915b.jpg|thumb|px250|left|A keleti front 1915. május 1. és szept. 15. között]]
Az antant szempontjából igen kellemetlen időpontban sikerült erős csapást mérni az orosz hadseregre. Románia és Olaszország ez idő tájt előrehaladott állapotú tárgyalásokat folytatott a csatlakozásról, ezért a visszavonulást a cár kategórikusan megtiltotta. Ennek következtében százezrével estek fogságba és kerültek veszteséglistára az orosz katonák. Május 10-én a már jó ideje visszavonulásért könyörgő Ivanov tábornagyot leváltották, de egyben kérését teljesítették, bár akkor már a frontjának jószerével minden mindegy volt. Az orosz hadsereg a felperzselt föld taktikájával visszavonult. Június 19-én Grodeknél megint áttörték a kiépített vonalakat és ismét Gorlicéhez hasonló mértékű veszteséget okoztak a cári csapatoknak. A k.u.k erők egy részét azonban az olasz hadbalépés miatt ki kellett vonni és az Alpokba szállítani. [[Nyikolaj Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg (1856–1929)|Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg]] június 17-én Lengyelország teljes kiürítését rendelte el.
60. sor:
== Olaszország hadba lépése ==
[[1915]]. április 26-án az olasz kormány aláírta a [[Londoni egyezmény (1915)|londoni titkos szerződést]] a hadba lépéséről. A Kárpátokban tomboló harc és a Dardanellák ellen vezetett támadás ugyanis meggyőzte az olasz kormányt, hogy az antant rövidesen meg fogja nyerni a háborút, így ha bármit akarnak keresni a Balkánon a közeljövőben, illetve ha Ausztriával szembeni területi követeléseiket realizálni akarják, akkor nem halogathatják tovább a hadbalépést. A szerződés szerint [[Dél-Tirol]], [[Trieszt]], az Isztriai-félsziget, [[Dalmácia]] és [[Albánia]] egy részének birtokba vételéért cserébe egy hónapon belül kötelesek voltak hadat üzenni. Mikor azonban [[május 23.|május 23-án]] [[Olaszország]] ténylegesen hadat üzent, már javában zajlott a [[gorlicei áttörés]], így a háború győztes befejezése olasz szempontból kényelmetlemül távolodni kezdett.
{{
Az Osztrák–Magyar haderő 1915 nyarán hatalmas erőfeszítések árán feltartóztatta az olasz csapatokat a június 23-án kezdődő [[I. isonzói csata|I. isonzói csatában]], majd a július 18-án induló [[II. isonzói csata|II. isonzói csatában]]. Az olasz hadakat vezető [[Luigi Cadorna]] főparancsnok tervei szerint rövid, heves tüzérségi előkészítés után frontális támadást indítottak az osztrák-magyar állások ellen, de hiába vonultattak fel kétszeres túlerőt, a felszereltségbeli hiányosság, az alacsony olasz harci kedv és a K. u. K. csapatok magasan fekvő állásai miatt a rohamok sorra kudarcot vallottak.
69. sor:
[[Fájl:Poison gas attack.jpg|300px|thumb|left|Gáztámadás az I. világháborúban]]
A központi hatalmak diplomáciája jóval kecsegtetőbb ajánlatot tudott tenni Bulgária felé, mint az antant, s ezáltal előnybe került. Az antant gorlicei, isonzói és gallipoli fiaskói azt mutatták, hogy a térségben nem tudnak tekitélyt parancsoló erővel fellépni, ezért Bulgária 1915. [[szeptember 6.|szeptember 6-án]] szövetségi szerződést írt alá a központi hatalmakkal. Az új fegyvertárssal kibővült osztrák-magyar–német koalíció csapatai októberben döntő győzelmet arattak a háború által kimerített Szerbia gyengén felszerelt hadserege fölött. November végéig a nehéz terepen folyamatosan előrenyomulva megszállták az országot, s ezt sem a [[III. isonzói csata]], sem az oroszok besszarábiai támadása nem tudta megakadályozni. Szerbia elbukásával a központi hatalmak képessé váltak hatékony tüzérséget és lőszert szállítani a török szövetségesnek, akik november végén Bagdadtól nem messze, Ktésziphon mellett megállították a mezopotámiai brit előrenyomulást és üldözni kezdték a visszavonuló brit sereget.
{{
A szerb hadsereg maradéka az albán hegyeken keresztül az Adria felé menekült, ahonnan antant hajókon a [[Görögország]]hoz tartozó [[Korfu]] szigetére szállították. A bolgár mozgósítás hírére az antant szeptemberben két hadosztálynyi erőt küldött Venizelosz görög kormányfő engedélyével, hogy Szalonikiben kirakodva a szerb hadak segítségére siessen. Ezzel párhuzamosan a Gallipoli terméketlen erőlködésből végtelenül kiábránduló angol vezetés döntött a hadszíntér felszámolásáról és a csapatok hasznosabb feladatra vezényléséről. Október 14-én elkezdődött a Dardanellák evakuációja, s kivont csapatok egy részét december közepén szintén Thesszalonikiben tették partra. A [[Maurice Sarrail]] tábornok vezetése alatt álló erő Szerbia megmentéséhez elégtelen volt és el is késett. Támadását a 2. bolgár hadsereg erélyesen visszaverte, azonban művelet segítette a szerb erők rendezett visszavonulását.
Az antant informális megszállásának hatására a görög nép szimpátiája fokozatosan a központi hatalmak felé fordult. [[Szerbia]] veresége és a gallipoli vereség menthetetlen belpolitikai helyzetbe hozta az antant oldalán a háborúba bekapcsolódást sürgető Venizeloszt. Augusztus óta regnáló kormánya megbukott, s az őt követő kabinet [[I. Konstantin görög király]] németbarát irányzatának hive volt. A Szalonikiben partraszállt antant erőket a görög katonaság képtelen lett volna eltávolítani, a Monarchia és Németország közös offenzívája viszont különböző okokból nem lépte át a határt, így támogatást sem adott a helyzet végleges rendezéséhez. A görög kormány tiltakozott a 150 ezres szerb haderő korfui újraszervezése és Szalonikiben való újra hadbaállítása ellen, de érdemben nem tudott tenni az idegen katonaság beözönlése ellen.
92. sor:
== Felhasznált irodalom ==
* '''Igazságot Magyarországnak''' - ''Trianon kegyetlen tévedései'', Légrády Ottó szerkesztésében, 1930
* Galántai József: Az Első Világháború; Gondolat; Budapest 1988;
{{I. világháború}}
{{Portál|Törökország|-|Első világháború|-|Hadtudomány|}}
| |||