„Joe Dallesandro” változatai közötti eltérés

| név = Joe Dallesandro

| születésnap = {{életkor-élő-dátummal|1948|12|31}}<br/>[[Pensacola]], [[Florida]], {{zászló|USA}}

| aktív évek = [[1967 a filmművészetben|1967]] – napjainkig

| házastárs =

[[Kép:JoeD.1.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Flesh'']]

 

Joe szülei még tizenévesek voltak, mikor gyermekük született. Az apa egy flottabázison teljesített szolgálatot. Joe ötéves volt, mikor édesanyja lopás miatt börtönbe került. Az apa nem vállalta Joe és öccse, Robert nevelését, ezért a fiúk egy [[New York]]-i intézetbe kerültek. Mivel problémás gyerekek voltak, nevelőszüleik folyton cserélődtek, ráadásul azok között is akadt olyan, aki rablásra kényszerítette a testvéreket. Joe az iskolában heves vérmérsékletének és alacsony termete miatti komplexusának köszönhetően igazi bajkeverőnek számított. A fiú gyakori szökésekkel igyekezett felhívni magára valódi apja figyelmét. Az utcán, a hozzá hasonló srácokból álló bandák között talált magának valamiféle család-pótlékot. Ezt már vér szerinti apja sem nézte tétlenül, s a két gyereket a nagyszülőknél helyezte el [[Queens]]ben. A beavatkozással azonban elkésett: továbbra is távol az atyai szigortól, Joe apróbb lopásokkal múlatta az időt, heccből autókat lopott vagy szórakozásból vandálkodott. Egyik kocsilopási akciója azonban balul sült el: egy rendőr a jobb lábán megsebesítette. A mindössze 15 éves fiú fiatalkorúak intézetébe került [[Catskills]]ben. Itt került a karjára a „Little Joe” tetoválás, amely későbbi filmes karrierje során valóságos védjegyévé vált. Nem tagadva meg önmagát, három hónap múlva ebből az intézetből is megszökött. Egyik barátjával bejárták az országot mint autóstopposok, sőt egy időre még [[Mexikó]]ba is átmentek. Onnan visszatértek [[Los Angeles]]be. Az időközben jóképű fiatalemberré serdült Joe megjelenése felkeltette bizonyos férfiak figyelmét, és az ifjú előtt az érvényesülés újabb, nem kevésbé rögös útjai nyíltak meg.

 

Hogy pénzhez jusson, Joe rendszeresen pózolt meztelenül egy kis magazin, a ''Physique Pictorial'' számára. Noha a lap hivatalosan a testkultúra és testépítés népszerűsítésével foglalkozott, elsősorban a [[homoszexualitás|homoszexuálisok]] vásárolták. A lap tulajdonosa, Bob Mizer az évtizedek során számos fiatalról készített hasonló fotósorozatokat, de Joe lett a legismertebb modellje. A modellkedésből szerzett pénz azonban nem volt elegendő, és Joe utcai prostituáltként egészítette ki a keresetét.<ref>Lásd a http://www.brightlightsfilm.com/22/dallesandro.html weboldal utolsó bekezdését: ''„Little Joe: Superstar supplies a lot of fresh information about his early career in southern California exposing his charms for companies like Athletic Model Guild, but true aficionados will be disappointed — particularly given his admission here that he considers himself bisexual — that his hustling, porn work, and implied gay affairs are either glossed over or ignored.”'' Tekintve, hogy a könyv Dallesandro hivatalos weboldalán is szerepel, aligha valószínű, hogy a színész bármit is kifogásolna a benne leírtakkal kapcsolatban. Szexuális orientációjával kapcsolatos idézetet az IMDB is közöl tőle, de az internet számos helyén megtalálhatók még a zűrös életével és biszexualitásával kapcsolatos infók, illetve a sztár ezzel kapcsolatos saját kijelentései.</ref> Későbbi interjúiban azt mondta erről az időszakról, hogy nem csupán önállóan akart megállni a lábán, hanem igyekezett egy apapótlékot találni, valakit, aki szereti őt. ([[Martin Duberman]] a ''Cures'' című önéletrajzának egyik szereplőjében, Nedben valójában Joe portréját rajzolta meg.) Ebben a zűrös időszakban Joe állítólag melegek számára készült pornófilmben is szerepelt.<ref>Az internet világában természetesen ez az anyag is felkerült a világhálóra, ám a minősége nem elég jó ahhoz, hogy egyértelműen megállapítható legyen, tényleg Dallesandro látható-e a felvételen. Tipikus hajviselete és jellegzetes mosolya alapján azonban erősen valószínű, hogy valóban ő látható a néhány perces mozgóképen.</ref> Joe szexuális irányultságát egyébként [[biszexuális]]ként határozza meg.<ref>http://www.warholstars.org/filmch/flesh.html</ref><ref>http://www.brightlightsfilm.com/22/dallesandro.html</ref> Joe élete akkor vett újabb fordulatot, amikor elment egy készülő film forgatására.

 

A filmet New York Village negyedének egyik lakásában forgatta a képzőművészként már akkor világhírűnek számító [[Andy Warhol]] és barátja, [[Paul Morrissey]]. Morrissey volt az, aki meglátta a leendő sztárt Joe-ban, Warhol pedig beleegyezett, hogy a fiú szerepeljen a produkcióban. Joe-nak többek között alsónadrágra kellett vetkőznie, és birkóznia a másik férfi szereplővel. Ahhoz képest, hogy a két rendező viszonylag kevés pénzből dolgozott, végül 25 órás (!!) anyagot forgattak le, melyet két részre bontva mutattak be: ''****, The Loves of Ondine.'' Joe szerepet kapott Warhol következő két filmjében is. A ''San Diego Surf'' a művész egyetlen olyan alkotása, amely nem került a nyilvánosság elé, a ''[[Magányos cowboyok]]'' ([[1968]]) viszont alaposan felkavarta a kedélyeket. Évtizedekkel megelőzve [[Ang Lee]] ''[[Túl a barátságon]]'' ([[2005]]) című filmjét, Warhol a [[Vadnyugat]] mítoszát vette célba, homoszexuális cowboyokat, transzvesztita seriffet állítva a középpontba. Még az [[FBI]] is nyomozást indított, mert az a pletyka járta, hogy a vásznon valódi nemi erőszak látható. Joe világhírnevét végül Morrissey nevezetes trilógiája hozta meg, melyet viszonylag szűk körben ugyan, de jószerivel az egész világon forgalmaztak, a [[vasfüggöny]] mögötti országokat kivéve.

 

[[Kép:JoeD.3.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Heat'']]

 

A trilógia időszakára esett Joe házassága, amelyet ugyanolyan fiatalon és meggondolatlanul kötött, mint egykoron a szülei. A mindössze két évig ([[1967]]. december – 1969. december) tartó frigy gyümölcse egy fiúgyermek lett.

 

[[Kép:JoeD.4.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Andy Warhol – Frankenstein'']]

 

A horrorfilmek forgatása után Joe úgy döntött, Európában marad. Ki szeretett volna kerülni ugyanis Warhol árnyékából, és saját tehetsége révén érvényesülni a továbbiakban. E törekvésének eredményeként kétes értékű kommersz produkciókkal és világszerte elismert rendezők művészfilmjeivel egyaránt gyarapodott a filmográfiája. [[Pasquale Squitieri]] ''L’Ambizioso'' ([[1975]]) című drámájában régi szerepkörében, utcai prostituáltként látható, aki egyre magasabbra emelkedik a bűnözés világában. A [[új hullám (film)|francia új hullám]] egykori kiválósága, [[Louis Malle]] ''[[Fekete Hold]]'' című különös alkotásában egy némát játszott, aki pótapja lesz néhány gyereknek. Egy titokzatos kertészt formált meg a ''Seeds of Evil'' című horrorban. [[1976]]-ban forgatta európai korszaka két legjelentősebb filmjét. A francia szórakoztatóipar fenegyereke, [[Serge Gainsbourg]] első játékfilmje, a ''[[Szeretlek, én se téged]]'' ráadásul Dallesandro személyes kedvence is. Egy szerelmi háromszög csúcsát játssza, a homoszexuális teherautósofőrt, aki beleszeret egy fiús külsejű felszolgálólányba ([[Jane Birkin]]), akivel azonban csak análisan képes közösülni. A férfi féltékeny kollégája ([[Hugues Quester]]) miatt a románc kis híján tragédiába fordul. A másik mű a lengyel [[Walerian Borowczyk]] ''[[Periféria (film)|Periféria]]'' című drámája. Ebben Joe egy olyan férfit játszik, aki egy szomorú tragédiában elveszíti a családját, ám alkalmi partnere, az arisztokratikus viselkedésű utcalány ([[Sylvia Kristel]]) is csupán a pénzért vásárolt gyönyört nyújtja számára, az őszinte érzelmeket nem. Megtörtént bűnügy alapján készült a ''Gyilkos apáca'' ([[1978]]) című, ma már kultikusnak számító horror a legendás (és igencsak elhízott) [[Anita Ekberg]] főszereplésével: Joe Dr. Patrick Roland szerepét alakította. Az utóbbi években lett igazán ismert rendezőnő a francia [[Catherine Breillat]], olyan filmeknek köszönhetően, mint a ''Románc'' vagy ''A pokol anatómiája''. Pedig egy kis polgárpukkasztásért már évtizedekkel korábban sem ment a szomszédba: erre jó példa a Joe közreműködésével készült ''Ágyról ágyra'' ([[1979]]). Az ''[[Utolsó tangó Párizsban]]'' (1972) című filmből ismert [[Maria Schneider]] volt Dallesandro partnere a jeles francia rendező, [[Jacques Rivette]] ''Merry-Go-Round'' ([[1981]]) című alkotásában.

 

Joe az [[1980-as évek]]ben visszatért az Egyesült Államokba, ahol addigra már ikonikus figurának számított, mégis be kellett érnie kisebb szerepekkel: a hollywoodi produkciók főszerepeit továbbra sem az ő típusára szabták, ráadásul a Warhol–Morrissey-féle filmkészítés iránti érdeklődés is alábbhagyott. Dallesandro különböző tévésorozatokban játszott, illetve mellékszerepeket formált meg néhány hollywoodi vállalkozásban. Ezek közül [[Francis Ford Coppola]] akkoriban csúfosan megbukott filmje, a ''[[Gengszterek klubja]]'' ([[1984]]) a legjelentősebb, amelyben [[Lucky Luciano]] szerepét játszotta. Szerepelt [[Bruce Willis]] egyik kevésbé sikerült filmjében (''[[Naplemente (film)|Naplemente]],'' [[1988]]), és [[Johnny Depp]] partnere volt [[John Waters]] ''[[Cry-Baby]]'' ([[1990]]) című alkotásában. [[2008]] végén bejelentették, hogy a következő [[Berlini Nemzetközi Filmfesztivál|berlini filmfesztiválon]] Dallesandro kapja a Teddy-díjat, melyet a homoszexualitás témáját megjelenítő műveknek és művészeknek ítélnek oda. Wieland Speck, a fesztivál Panoráma-szekciójának igazgatója és a Teddy-díjat átadó zsűri tagja a döntést azzal indokolta, hogy színésznek olyan testi megjelenése van, amelynek „szemlélésébe nem fárad bele az ember”, akár férfiről, akár nőről van szó. Szerinte ez Dallesandro filmjeire és a fotóira egyaránt igaz.

 

Az évek folyamán Joe még kétszer megnősült és elvált. Született még egy fia. Az új évezredben egy hollywoodi hotel igazgatója: ő is ott él, macskája társaságában. Pályájára így emlékszik vissza: „Teljes életet éltem, nagyszerű dolgokban vettem részt. Voltak persze nehézségeim, de összességében mindennel elégedett vagyok.”

 

[[Kép:JoeD.2.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Trash'']]

 

 

* A [[The Smiths]] debütáló nagylemezének borítóján ugyancsak Dallesandro látható a ''Flesh'' egyik jelenetében.

''New York City is no place where they said:''<br>

''Hey, babe, take a walk on the wild side:''<br>

 

* A ’80-as évek közepén egy magát Sam D’Allesandrónak nevező költő és író azt állította, hogy ő Joe fia. Állítását akkor sem vonta vissza, amikor kiderült, hogy 1956-ban született, mikor állítólagos apja csupán 8 esztendős volt. A férfi [[1988]]-ban, [[AIDS]]-ben elhunyt.

* [[2007]] januárjában a [[budapest]]i Belvárosi Színház mutatta be a ''Covershow'' című [[musical]]t, amelynek egyik cselekményszála Dallesandro és Warhol viharos kapcsolata. A művet az író, Suda Balázs Róbert állította színpadra. Dallesandro szerepét Solti Ádám, Warholét Galambos Attila játszotta.

 

[[Kép:JoeD.5.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Andy Warhol – Drakula'']]

 

* [[2008]] 3 Stories About Evil (rövidfilm)

* [[1992]] Inside Out (videófilm, a ''The Diaries'' című epizódban)

* [[1990]] Matlock (tévésorozat, a ''The Informer: Part 1'' és a ''The Informer: Part 2'' című epizódokban)

* [[1987]] Wiseguy (tévésorozat, a ''The Marriage of Heaven and Hell,'' az ''A Deal's a Deal,'' a ''The Loose Cannon'' és a ''New Blood'' című epizódokban)

* [[1984]] Miami Vice (tévésorozat, a ''One Eyed Jack'' című epizódban)

* [[1977]] Egy jámbor lélek (Un cuore semplice)

* [[1975]] Il tempo degli assassini

* [[1975]] L’Ambizioso

* [[1967]] ****

 

{{források}}

 

* [http://www.joedallesandro.com/ Hivatalos honlap angol nyelven]

* {{PORT.hu-person|21503|Joe Dallesandro}}