A [[Liège|lüttichi]] családból származó Róbert a ''Magyar Archontológia'' szerint [[1207]] és [[1209]] között a fehérvári préposti és a királyi kancellári tisztet töltötte be. [[1209]]-től választott és megerősített, [[1210]] és [[1226]]. [[március 13.]] között tényleges veszprémi megyéspüspök. Két alkalommal, [[1211]]-ben és [[1225]]-ben [[II. András magyar király|II. András]] követeként jár a pápánál. [[1226]]. [[március 13.|március 13]]-án]] [[III. Honorius pápa]] kinevezte esztergomi érseknek. [[1227]]. [[július 31.|július 31-étől]]-től [[IX. Gergely pápa|IX. Gergely]] pápai legátusként küldte [[Kunország]]ba, hogy a [[domonkosok]] [[kunok|kun]] misszióját irányítsa. [[Bejbarsz kun fejedelem|Barc]] és [[Membrok kun fejedelem]] népével együtt meg is keresztelkedett, és Róbert előtt hűséget fogadott a magyar királynak; Róbert pedig [[Teodorik milkói püspök|Teodorik]] magyar domonkos tartományfőnököt [[milkói püspökség|kunországi püspökké]] szentelte, és [[Milkó]]t tette székhelyévé. [[II. András magyar király|II. András]] egyházellenes intézkedései miatt [[1232]] februárjában Róbert interdiktum alá helyezte Magyarországot, az ellentét az [[1233]]. [[augusztus 20.|augusztus 20]]-án]] megkötött [[beregi egyezmény]] után simult el. [[1235]]. [[október 14.|október 14]]-én]] megkoronázta [[IV. Béla magyar király|IV. Bélát]].
