„F–84 Thunderjet” változatai közötti eltérés

1944. szeptember 11-én az USA Hadseregének Légierője általános üzemelési követelményeket bocsátott ki egy nappali vadászrepülőgépre az alábbi követelményekkel: a csúcssebesség 966 km/h, hatótáv 1135 km, fegyverzet hat 12,7 mm-s vagy négy 15,2 mm-s géppuska. Ezen kívül az új repülőgépbe a [[General Electric]] TG-180 jelzésű axiál-kompresszoros sugárhajtóművet kellet beépíteni, melyet a gyártás folyamán [[Allison J35]] jelzést kapott.
 
1944. november 11-én a Republic gyárat megbízták az új XP-84-Model AP-23 repülőgép három prototípusának legyártására.<ref name="knaack"/> Mivel a konstrukció jobb teljesítményt ígért mint a Lockheed [[P–80 Shooting Star]] és a Republicnak nagy gyakorlata volt egyszemélyes vadászgépek gyártásában, nem írtak ki pályázatot a szerződésre. A '''Thunderjet''' néevet választották, hogy folytatódjék a Republic Aviation hagyománya, mely a P-47 Thunderbolt vadászgéppel kezdődött, és hangsúlyozni akarták az új sugárhajtást is. 1945. január 4-én, még a levegőbe emelkedése előtt kiterjesztették a megrendelést további 25 '''YP-84A''' gépre gyakorlati próbákhoz és 75 sorozatgyártású '''P-84B''' vadászgépre, melyet később 15 YP-84A-ra és 85 P-84B-re módosítottak.
1944. november 11-én a Republic gyárat megbízták az új XP-84-Model AP-23 repülőgép három prototípusának legyártására.<ref name="knaack"/>
<!--
On 11 November 1944, Republic received an order for three prototypes of the new '''XP-84'''—Model AP-23.<ref name="knaack"/> Since the design promised superior performance to the [[Lockheed Corporation|Lockheed]]-built [[Lockheed P-80 Shooting Star|P-80 Shooting Star]] and Republic had extensive experience in building single-seat fighters, no competition was held for the contract. The name '''Thunderjet''' was chosen to continue the Republic Aviation tradition started with the P-47 Thunderbolt while emphasizing the new method of propulsion. On 4 January 1945, even before the aircraft took to the air, the USAAF expanded its order to 25 service test '''YP-84A'''s and 75 production '''P-84B'''s (later modified to 15 YP-84A and 85 P-84B).
 
Meanwhile, [[wind tunnel]] testing by the [[National Advisory Committee for Aeronautics]] revealed longitudinal instability and stabilizer skin buckling at high speeds.<ref name="knaack"/> The weight of the aircraft, a great concern given the low thrust of early turbojets, was growing so quickly that the USAAF had to set a gross weight limit of 13,400&nbsp;[[Pound (mass)|lb]] (6,080&nbsp;kg). The results of this preliminary testing was incorporated into the third prototype, designated '''XP-84A''', which was also fitted with a more powerful J35-GE-15 engine with 4,000&nbsp;[[pound-force|lbf]] (17.8&nbsp;kN) of thrust.<ref name="knaack"/>