„Alice in Chains” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás javítása |
a Videóklippppek gyűjtése |
||
23. sor:
1989-ben a managerük Susan Silver (Soundgarden) leszerződtette őket a Columbia Records-al. 1990 júliusában megjelentették első hivatalos kiadványukat, a 'We Die Young' című EP-t, amit először csak a metál-rádiók játszottak. Ezzel a zenekar előkészült az első nagylemezhez, amely a [[Facelift]] cimet kapta. A lemezen levő 'Man In The Box' című dal hamarosan sláger lett, a videoklipjét az MTV is erős rotációban játszotta.
Nem sokkal később jelent meg VHS-en a 'Live Facelift' koncert videó. A fekete-fehér felvételeken öt dal ('Man in the Box', 'Love, Hate, Love', 'Bleed the Freak', 'The Real Thing', 'Sea of Sorrow') élő verziója hallható a zenekar egyik seattle-i koncertjéről, valamint három
===A mainstream-ben eltöltött évek (1991-1994)===
37. sor:
===Kései évek (1995-1997)===
Layne Staley egy a mai napig kultikus számba menő projekttel kezdte a 1995-ös évet. Egy közösen eltöltött elvonókúrát követően Mike McCready (Pearl Jam gitáros) hozta össze a Mad Season zenekart Staley-vel, a Screaming Trees dobosával Barett Martin-nal, valamint egy addig ismeretlen basszusgitárossal. Később két dal ('Above', 'Long Gone Day') erejéig csatlakozott hozzájuk Mark Lanegan (Screaming Trees, Queens Of A Stone Age, stb.) énekes is. 1995 márciusában jelent meg egyetlen albumuk az 'Above'. Layne olyan hálás volt McCready-nek, amiért nem hagyta a projektet 'kihűlni', és amiért folyamatosan agitálta őt, hogy külön köszönetben fejezte ki háláját a gitárosnak az album borítóján. Az enyhén blues-os, de a seattle rock stílusjegyeit magán viselő anyag szövegei hihetetlen mélységeket ostromoltak. Az 'I Don't Know Anything' és 'Long Gone Day' minden idők egyik legsúlyosabb dala lett, mind a szövegét, mind a hangszerelését tekintve (előbbi a totál kiakadt főriffjével, utóbbi a disszonáns szaxofon szólóval a végén). A lemezt egy Mad Season VHS ('Live At The Moore') megjelenése követte 1995 augusztusában: a seattle-i Moore színházban rögzített anyagon láthatjuk viszont talán egyedül jó minőségben ezt a fantasztikus kóperációt. A koncert felvétel után pedig két
Az Alice in Chains 1995 novemberében tért vissza: kiadta az [[Alice In Chains (album)|Alice In Chains]] c. albumot, amit a közönség különböző címekkel ruházott fel, ilyen például a ''Grind'' (az első szám a lemezen), ''Three Legged Dog'' ("háromlábú kutya", a borítóról elnevezve) és a ''Three'' (ez volt az ''AIC'' harmadik nagylemeze). Ezen munkájuk visszatérés volt az együttes [[heavy metal]]-os gyökereihez, ezért a rajongók és a szakértők is megosztva fogadták. Az album első helyen debütált az eladási listákon, de a csapat ezúttal sem turnézott a Staley heroinfüggőségéről szóló hírek miatt.
70. sor:
A turné előtt Kinney egy interjúban azt nyilatkozta, hogy jó lenne új anyagot írni, de nem 'Alice in Chains' név alatt, ennek ellenére 2007 tavaszán jött a hivatalos sajtóközlemény, mely szerint a zenekar mégiscsak új anyagot készit, William DuVall-al. Az új lemez 2009 szeptember 19-én jelent meg 'Black Gives Way To Blue' cimmel, az első single, 'A Looking in View' 2009 június 30-án debütált a hivatalos oldalon, illetve egy héttel később a dalhoz készült videoklip is felkerült a videomegosztó portálokra.
A második és harmadik kislemez+
A rajongók és a kritikusok egyöntetű véleménye volt - és ez valószínűleg mindörökre így is marad - hogy Layne Staley pótolhatatlan, a 'Black Give Ways To Blue' azonban a legmerészebb elvárásokat is felülmúlta: a körülményekhez képest maximálisat teljesített a zenekar, DuVall fantasztikusan énekel, a zene továbbra is AIC maradt, az albumot nyugodtan oda lehet tenni a Facelift, a Sap, a Dirt, a Jar Of Flies, és a III mellé. 2009-ben a zenekar mindenhol teltház előtt játszik, a kritikusok fejet hajtanak a zenekar előtt (még az oly végletesen metálos Metal Hammer magyarországi kiadásában is a hónap lemeze lett az album).
| |||