„Geertgen tot Sint Jans” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
18. sor:
Geertgentől nem állt távol a arcképfestés, hiszen festményein nem egyszer megörökítette a megrendelőket is. Egyetlen önálló portré maradt fenn tőle, amely ''Cleve-i Anna hercegnőt'' ábrázolja, és a lélekábrázolás holland mestereinek méltó elődje.
 
Az éjszakát is korát megelőzve festette meg a ''Jézus születése'' című képén, amelyen a gyermek testéből áradó fény világítja meg a sötétséget. E művén megelőlegezi a [[reneszánsz]] és a [[barokk]] fény-árnyék ábrázolását. Legnépszerűbb munkája a johanniták védőszentjét, Keresztelő Szent Jánost megjelenítő műve. A gondolataiba mélyedő remetét örökítette meg, a háttérben a frissen zöldellő táj ábrázolásával nem a [[gótikus stílusgótika|gótikus]] festészet hagyományait folytatta, a táj nem kulissza, hanem az emberi alakkal egységes látványt ad. Geertgen a holland tájképfestészet első mestere.
Bár Geertgen művészetének közvetlen folytatója [[Hieronymus Bosch]] volt, emberábrázolásuk sokban különbözik. Bosch keserű iróniával figyelte az embereket, Geertgen viszont mély, együttérző humorral ábrázolta szereplőit, akik az általa teremtett világban éltek. Festményein már felfedezhetőek a későbbi holland festészet sajátosságai: az egyszerű hétköznapok szépsége, pátoszmentessége, humora, a közvetlenség és a táj szépségének méltó ábrázolása. Mivel igen fiatalon halt meg, nem voltak tanítványai, de nagy hatással volt a későbbi mesterekre. Albrecht Dürer Melankólia című metszete Geertgen munkáinak hatását mutatja, és több németalföldi festő képein kimutatható a mester műveinek ismerete.