„Salernói Hercegség” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A Dauferidik: kötőjel nélkül a helyes |
a kisebb formai javítások |
||
2. sor:
A langobárd '''Salernói Hercegség''' egy [[középkor]]i dél-olaszországi államalakulat volt [[Salerno]] székhellyel.
== Keletkezése ==
[[841]]-ben meghalt Sicardus, [[Benevento]] hercege, a hatalmat pedig hadvezére Radelchis vette át bebörtönözve a herceg jogos utódát, Siconulfot. Az [[amalfi]] kereskedők segítségével Siconulf kiszabadult [[Taranto|tarantói]] börtönéből és visszatért [[Salerno|Salernóba]], ahol hercegnek nyilvánította ki magát, ami egy polgárháború kitöréséhez vezetett. [[I. Lothár császár]], valamint [[Nápoly]] és [[Spoleto]] közbenjárásával sikerült végetvetni a polgárháborúnak. A hercegséget két részre osztották: a déli rész, azaz a Salernói Hercegség Siconulf birtoka lett, az északi rész, azaz a [[Beneventói Hercegség]] pedig Radelchisé.
A hercegséghez tartoztak többek között [[Cosenza]], [[Paestum]], [[Conza della Campania|Conza]], [[Nola]] és [[Teano]]. Jelentős kereskedelmi- és hadiflottával rendelkezett.
[[851]]-ben, Siconulf halála után kiskorú fia, Sico követte őt a hercegi trónon, de [[853]]-ban egykori régensse, Péter vette át a hatalmat. Őt Adhemar követte, akit egy véres lázadásban a Dauferidik megfosztották trónjától. A lakosság támogatásával Guaifer követte őt. Tizenkilenc éves uralkodása alatt a hercegség gazdagsága és katonai jelentősége megnőtt és [[Dél-Olaszország]] egyik legfontosabb állama lett.
== A Dauferidik ==
[[880]]-ban Guaifert saját fia, I. Guaimar fosztotta meg trónjától és száműzte kolostorba. Uralkodása idején előbb a [[szaracénok]]kal, majd a [[Német-római Birodalom]]mal kötött szövetséget, majd később a [[Bizánci Birodalom]]mal. [[901]]-ben saját apjának a sorsára jutott: fia, II. Guaimar megfosztotta trónjától és kolostorba száműzte.
II. Guaimar idején érte el [[Salerno]] virágkorát. A herceg mélyen vallásos volt és meghonosította a [[clunyi reformok]]at a hercegségben is. Részt vett a [[szaracénok]] elleni 915-ös gariglianói csatában és a bizánciak szövetségese maradt. Házasság révén sikerült szövetséget kötnie a [[Beneventói Hercegség]]gel, ügyes politikája során pedig kiterjesztette befolyását [[Campania]] Bizánchoz tartozó részeire is. Megszilárdította a Dauferidi-dinasztiát, a hercegi cím öröklődésére külön törvényt léptetett életbe. Őt [[946]]-ban fia, I. Gisulf követte a salernói trónon.
Az új herceg legitimitását azonban úgy a [[nápoly]]iak, mint a [[Benevento|beneventóiak]] megkérdőjelezték, de az [[amalfi]]ak segítségével Gisulfnak sikerült visszavernie egyesített hadaikat. A herceg Bizánc szövetségese maradt, követve apjának politikáját. Sikerült kiegyeznie a beneventóiakkal, akiknek később katonai segítséget is nyújtott. Miután örökös nélkül halt meg, [[Salerno]] a [[Beneventói Hercegség]]hez került, akinek ura (Pandulf) fiát, II. Pandulfot nevezte ki a hercegség élére.
== Idegen uralom ==
Gisulf halálától (978) 983-ig a hercegi trónon idegen ([[amalfi]] vagy [[capua]]i) uralkodók ültek. Az amalfiak [[981]]-ben szerezték meg a trónt, azonban I. Manso dózse népszerűtlen uralkodónak bizonyult ezért száműzték, helyébe pedig [[Spoleto]] hercegét, Jánost választották.
== Fénykora és hanyatlása ==
János uralkodása alatt élte a hercegség második fénykorát. A herceg megpróbálta az egyházat is saját befolyása alá vonni, de próbálkozása sikertelen volt. Utódja III. Guaimar idején a [[szaracénok]] ismét fenyegették a hercegséget, de a [[normannok]] segítségével sikerült őket visszaverni. Politikáját a [[Bizánc]]tól való távolodás jellemezte. Uralkodása idején szerzett hírnevet a város orvosi iskolája a ''Schola Medica Salernitana''. A normannokhoz fűződő kapcsolatai nagyban hozzájárultak ezek felemelkedéséhez Dél-Olaszországban. Apjával ellentétben nem folytatta a Capuával való szövetséget. Egy Capuával folytatott vitája során [[1038]]-ban elnyerte [[II. Konrád német-római császár]] támogatását, így a hercegség a [[Német-római Birodalom]] vonzáskörébe került. [[1047]]-ben Konrád fia, III. Hernik azonban megvonta támogatását Guaimartól. 1052-ben a herceget meggyilkolták, utódja fia, II. Gisulf lett.
Uralkodása alatt a Salernói Hercegség hanyatlásnak indult, főleg miután háborúba keveredett az [[Amalfi Köztársaság]]gal és a normannokkal. [[1077]]-ben [[Robert Guiscard]] csapatai elfoglalták [[Salerno]] városát és a hercegséget beolvasztották a normann [[Apúliai Hercegség]]be.
== Hercegek a salernói trónon ==
* [[840]]–[[851]] Siconulf]
* [[851]]–[[853]] II. Sico
42. sor:
* [[981]]–[[983]] I. János
* [[983]]–[[994]] II. János
* [[994]]–[[1027]] III. Guaimar
* [[1027]]–[[1052]] IV. Guaimar (Amalfi dózséja 1039-1043 között, Capua hercege 1038-1047 között)
* [[1052]]–[[1077]] II. Gisulf II
== Források ==
''Ez a cikk a [http://en.wikipedia.org/wiki/Principality_of_Salerno en:Principality of Salerno] szócikk fordításán alapul''
| |||