„VII típusú német tengeralattjáró” változatai közötti eltérés

[[Fájl:U995 2004 1.jpg|bélyegkép|330px|A VIIC típusú [[U-995]], a német tengerészeti múzeumnál, [[Laboe]]-ban]]

 

 

Tíz darab VIIA típusú U-bootot építettek [[1935]] és [[1937]] között. A háború végére minden VIIA típusú tengeralattjárót elsüllyesztettek, kivéve az [[U–29]]-et és az [[U–30]]-at, melyeket [[1945]]. [[május 4.|május 4-én]] süllyesztettek el a a [[Kupfermühlen-öböl]]ben.

* Szélesség: teljes 5,85 m, nyomásálló test 4,7 m

* Magasság: 9,5 m

* Torpedóvető csövek: 4 db elől, 1 db hátul (összesen 11 db torpedó)

* Legénység: 42–46 tiszt és matróz

* Maximális merülési mélység: 220 m

* Végzetes mélység: 230–250 m

 

[[Fájl:U-47.jpg|jobbra|300px|bélyegkép|Prien ''U-47-ese'' (makett)]]

[[Fájl:U-47 6.jpg|jobbra|300px|bélyegkép|Prien ''U-47-ese'' (makett)]]

* Szélesség: teljes 6,2 m, nyomásálló test 4,7 m

* Magasság: 9,5 m

* Torpedóvető csövek: 4 db elől, 1 db hátul (14 db torpedó)

* Legénység: 44–48 tiszt és matróz

* Maximális merülési mélység: 220 m

* Végzetes mélység: 230–250 m

 

A VIIC típus volt a német U-boot erő igáslova. [[1940]] és [[1945]] között 568 VIIC típusú tengeralattjárót állítottak hadrendbe. A típus gyártása egészen a háború végéig tartott. Az első VIIC típusú tengeralattjárót, az [[U–69]]-et 1940-ben állították hadrendbe. A VIIC típus egy hatékony fegyver volt és szinte mindenhol jelen volt, ahol a német U-boot-ok tevékenykedtek, bár hatótávolságuk nem volt akkora, mint a [[IX típusú német tengeralattjáró|IX típusnak]]. A VIIC típus a második világháború elején, a német katonai sikerek végén állt szolgálatba, és tanúja lehetett, ahogy a [[Szövetségesek]] tengeralattjáró-ellenes taktikája legyőzi a német tengeralattjárókat [[1943]] és [[1944]] között.

 

 

Torpedóvető csöveiknek elrendezése szintén megegyezik az elődével, de kivételt képez ezalól az [[U–72]], az [[U–78]], az [[U–80]], az [[U–554]], és az [[U–555]], melyeknek csak két torpedóvető csövük volt elöl, valamint az [[U–203]], az [[U–331]], az [[U–351]], az [[U–401]], az [[U–431]], és az [[U–651]], melyek pedig hátsó torpedóvető csővel nem rendelkeztek.

* Szélesség: teljes 6,2 m, nyomásálló test 4,7 m

* Magasság: 9,6 m

* Torpedóvető csövek: 4 db elől, 1 db hátul (14 db torpedó)

* Legénység: 44–52 tiszt és matróz

* Maximális merülési mélység: 230 m

* Végzetes mélység: 250–295 m

 

 

Az U-flak tengeralattjárók VIIC típusú U-bootok voltak (az [[U–441]], az [[U–256]], az [[U–621]], és az [[U–951]]), melyeket úgy alakította át, hogy a felszínen kísérhessék a francia kikötőkből induló támadó tengeralattjárókat. az U-flakok jelentősen megnövelt légvédelmi tűzerővel rendelkeztek.

Az U-flak ötlete [[1942]]. [[augusztus 31.|augusztus 31-én]] merült fel, mikor az [[U–256]] komolyan megrongálódott egy légitámadás során. Ahelyett, hogy szétbontották volna a tengeralattjárót, úgy döntöttek, hogy megjavítják és nehézfegyverzetű, légvédelmi hajóvá teszik, hogy megállítsák a szövetséges repülőgépek támadásait a Vizcayai-öbölben.

 

 

[[1943]] novemberében, kevesebb mint hat hónappal a kísérletezés elkezdése után, minden U-flak tengeralattjárót visszaalakítottak hagyományos U-boottá, mivel nem voltak túl sikeresek. Ezután már a hagyományos tengeralattjárók légvédelmi fegyverzete sem volt gyengébb mint az U-flakoké. Az erős légvédelmi fegyverzet ellenére a tengeralattjárók még mindig sebezhetőek voltak, főleg a nyomásálló testen, ezért ha ellenséges repülőgéppel találkoztak szembe, a legjobb amit tehettek, hogy víz alá merültek. A német források szerint, mindössze két repülőgépet sikerült lelőniük az U-flakoknak hat bevetésük során (három bevetés az [[U–441]], valamint egy-egy az [[U–256]], az [[U–621]], és az [[U–953]] nevéhez fűződik).

 

[[Fájl:U-995 Marineehrenmal Laboe.jpg|jobbra|300px|bélyegkép|A VIIC/41 típusú ''U-995'']]

A VIIC/41 típus a sikeres VIIC típus kissé módosított változata, de motorja és fegyverzete nem változott. A különbség a megerősített nyomásálló testen és a könnyebb motoron figyelhető meg. A nyomásálló test megerősítéséhez felhasznált acéltöbblet tömegének ellensúlyozása miatt a motort könnyebbé tették, ami miatt végül a VIIC/41 típus könnyebbé vált mint a VIIC típus. Összesen 91 darab készült ebből a típusból. Az [[U–1271]] utáni példányokból hiányzott az aknák telepítésének lehetősége.

* Szélesség: teljes 6,2 m, nyomásálló test 4,7 m

* Magasság: 9,6 m

* Torpedóvető csövek: 4 db elől, 1 db hátul (14 db torpedó)

* Legénység: 44–52 tiszt és matróz

* Maximális merülési mélység: 250 m

* Végzetes mélység: 275–325 m

 

 

'''Általános jellemzők:'''

 

* Szélesség: teljes 6,85 m, nyomásálló test 5 m

* Magasság: 10 m

* Torpedóvető csövek: 4 db elől, 1 db hátul (16 db torpedó)

* Fedélzeti ágyú: nincs

* Végzetes mélység: 350–400 m

 

A VIID típust [[1939]] és [[1940]] között tervezték. Ez a VIIC meghosszabbított változata volt és 3 csoportnyi függőleges torpedóvető csővel rendelkezett (csoportonként 5 torpedóvető cső), melyek közvetlenül a torony mögött helyezkedtek el, hasonlóan a mai, ballisztikus rakétákat hordozó tengeralattjárókhoz. A csövekből azonban nem torpedókat indítottak, hanem aknákat telepíthettek.

 

* Szélesség: teljes 6,4 m, nyomásálló test 4,7 m

* Magasság: 9,7 m

* Torpedóvető csövek: 4 db elől, 1 db hátul (12 db torpedó)

* Aknák száma: 15 db akna

* Végzetes mélység: 220–240 m

 

A VIIF típust [[1941]]-ben tervezték, főként torpedók szállítására. Ezek a tengeralattjárók voltak a VII típus legnagyobb és legnehezebb tagjai. Fegyverzetük teljesen megegyezett a korábbi VII típusú U-bootokéval, de ezeknek nem volt fedélzeti ágyújuk, és 39 db torpedót tudtak magukkal vinni.

 

* Szélesség: teljes 7,3 m, nyomásálló test 4,7 m

* Magasság: 9,6 m

* Torpedóvető csövek: 4 db elől, 1 db hátul (39 db torpedó)

* Fedélzeti ágyú: nincs

* Végzetes mélység: 220–240 m

 

* Stern, Robert C. (1991). ''Type VII U-boats''. Annapolis, Maryland (USA): Naval Institute Press. ISBN 1-55750-828-3.

 

 

{{HarmBirHajói2Vh}}