„Balassa Imre (birtokos)” változatai közötti eltérés

Édesapjától, Imrétől a 17. század közepén örökölte meg a [[divény]]i uradalmat, mely a központját képező várról kapta nevét, ezzel [[Nógrád vármegye]] legnagyobb birtokosa lett. Az uradalomhoz mintegy 50 település tartozott [[Nógrád vármegye|Nógrád]] és [[Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye|Pest vármegyékben]] , sőt még [[Csanád vármegye|Csanád vármegyében]] is tartoztak hozzá birtokrészek. Mivel [[Csanád vármegye]] akkoriban a [[török]] hódoltság területéhez tartozott, ezért felvidéki [[magyar]] végváriakkal állapodott meg fele nyereségre, hogy birtokai, [[Makó]] és közel húsz, környékbeli falu adóját behajtsák neki; a feladatot éveken át a török várak között délre vágtató [[magyar]] lovascsapatok hajtották végre: fosztották ki Balassa jobbágyait, és hajtották el gulyáikat. [[Balassagyarmat]] fele is az ő birtokaihoz tartozott. Mivel [[Balassagyarmat|Gyarmat]] a Balassák ősi birtoka volt, ezért jogot formáltak a vár örökös főkapitányságára. [[1652]]-ben gróf [[Eszterházy Ferenc]] gyarmati várkapitány elesett a [[Nagyvezekény|vezekény]]i csatában, így Balassa Ferenc lett az új főkapitány. A féktelen Balassa Imre azonban szintén magának követelte a főkapitányi címet, hiszen felerészben ő volt a város tulajdonosa és több háza is volt a településen. Az [[1650]]-es és 60-as években folyamatosak voltak a Balassák közötti torzsalkodások [[Balassagyarmat]]on. Imre is Gyarmat kapitányának tekintette magát és katonáival más magyar végváriakkal szövetkezve számos rajtaütést indított a törökök ellen Gyarmatról kiindulva. [[1663]]-ban például a törökök által nemrég elfoglalt [[Buják]] várát foglalták vissza vezetésével a [[korpona]]iakkal kiegészült gyarmati vitézek, a törökök szabad elvonulás fejében adták át a várat. A magyarok azonban a megállapodás ellenére [[Csécse]] mellett megtámadták a kivonulókat és legnagyobb részüket megölték.

[[1666]]. [[március]] 21-én embereivel a környék jobbágyait összeterelte, hogy régi ellenfelei, a Forgáchok [[gács]]i várát elfoglalja. Mintegy kétezer paraszt és 3 – 400 hajdú részvételével indult el a támadás kibontott zászlókkal, dobszóval, kiabálással, erős lövöldözéssel kísérve. Maga a gróf nem ment el [[Gács]]ig, hanem távolabbról, egy patak partjáról figyelte az eseményeket. [[Gács]] várához érve az ostromlók leverték a lakatokat a kapuról, majd behatoltak a külső várba. A heves tűzharc puskaropogását még a távoli [[Divény]]ben is hallották. A lövöldözésben Forgách gróf egyik embere meghalt, másiknak a kezét lőtték meg. Az ostromlók behatoltak az istállókba, ahonnét elrabolták a lovakat. Felverték a vár alatti majorokat is, a lakosság juhait, disznóit elhajtották. Amit nem tudtak elvinni, azt leölték, és a patakba hajították. A majorgazdát megkötözve elhurcolták [[Divény]]be, és tömlöcbe vetették. Ezt megelégelve [[1666]] őszén a [[Wesselényi Ferenc]] nádorispán vezette, mintegy háromezer főnyi katonaság ostrom alá vette a [[divény]]i várat, amit alig egynapi lövetés után feladtak gyáva védői, akik a nádornak átadták a megkötözött Balassa nagyurat. A garázda rablólovagot a [[nádor]] [[Murányalja|murány]]i várába szállították el, majd onnan [[Pozsony]]ba.