„Zrínyiújvár” változatai közötti eltérés

Kanizsa 1664. májusi, sikertelen ostroma után az egyesült keresztény seregek Zrínyiújvár alá vonultak el a beérkező [[Köprülü Ahmed]] nagyvezír vezette török fősereg elől. A haderő zöme átkelt a Mura folyón, hogy bevárja az észak felől érkező Raimondo Montecuccoli császári főparancsnok vezette seregeket. A várban kb. 1900 katona maradt, akik Horváth András kapitány vezetésével kíséreltek meg ellenállni a június első napjaiban megindított módszeres török ostromnak. A felmentőként várt Montecuccoli hadai június 15-én érkeztek meg a vár közelébe, azzal a határozott paranccsal, hogy tartóztassa fel a török fősereget mindaddig, amíg a Duna mentén a Rábához nem érkeznek a Rajnai Szövetség egyesült erői, majd pedig visszavonulva csatlakozzon ahhoz. Ilyen körülmények között Montecuccoli nem avatkozott be Zrínyiújvár ostromába; magának Zrínyinek az ellenkezése dacára végül június 30-án úgy döntött, hogy kiürítteti és felrobbantja a várat, hogy az ne kerüljön a nagyvezír seregeinek kezébe. A parancs végrehajtása előtt azonban a janicsárok döntő rohamot vezényeltek, aminek a megzavarodott helyőrség nem tudott ellenállni, így a vár még aznap elesett. Az ostromnak 1266 védő esett áldozatául, köztük volt a vár kapitánya, Horváth András is. A nagyvezír július 7-én felrobbantotta a várat, amely eltűnt a föld színéről, soha nem építették újjá.