|
== Második néptribunusi év ==
Gaius Marius, miután a cimbricimber törzs felett aratott győzelmét követően visszatért Rómába, a szenátuson belül politikai értelemben elszigetelve találta magát, így szövetségre lépett Saturninussal és Gaius Servilius GlauciavalGlauciával, így együtt politikai céljaik elérése érdekében maguk mögé tudták állítani Marius veteránjait és az elszegényedett római tömegeket. Vesztegetésekkel és gyilkosságokkal elérték, hogy Mariust Kr. e. 100-ban hatodszor is consullá válasszák meg, ugyanakkor GaluciaGlaucia praetor, míg Saturninus pedig másodszor is néptribunus lett.
Saturninus ebben az évben egy agrártörvényt (leges Appuleiaelex deAppuleia agraria) terjesztett be, mellyel továbbvitte volna az Afrikaiafrikai földekre vonatkozó korábbi intézkedéseket. A törvénytervezet szerint a Paduson túli területeket, melyeket korábban a Marius által szétvert cimbrikcimberek, valamint ideiglenes megszálló független [[kelta]] törzsek birtokoltak, fenntartották volna a Marius veteránjai közötti szétosztásra. Ez azonban problémás elgondolás volt, hiszen az említett területek már a provincia lakosainak tulajdonábatulajdonában voltak, mielőtt a cimbricimber törzs elűzte őket földjeikről. A törvénycsomag másik előterjesztése szerint kolóniákat alapítottak volna SicíliábanSiciliában, AchaeiábanAchaeában és Makedóniában a Quintus Servilius Caepio (consul Kr. e. 106) által megtalálmegtalált, majd elsikkasztott tolosai aranykincs visszaszerzését követően az abból fennmaradt összegből. Továbbá római polgárjoggal nem rendelkező itáliaiakat is letelepíttettekletelepítettek volna ezekbe a kolóniákba, mely által részlegesen elismerték volna az itáliaiak a római polgárokéval való jogegyenlősségénekjogegyenlőségének ideáját. Az előterjesztés ezen része ellen sokan tiltakoztak az alsóbb rétegek körében is, mivel nem akarták polgárjogi privilégiumaikat másokkal, akár csak részlegesen is, megosztani. A törvény záradéka tartalmazta, hogy annak elfogadását követően öt napon belül minden szenátornak esküt kell tennie a benne foglaltak megtartására, és amennyiben ezt nem teszik meg, a [[szenátus]]ból való kizárással és nagy összegű pénzbüntetéssel sújthatók. Minden szenátor le is tette az esküt Quintus CeciliusCaecilius Metellus Numidicus kivételével, aki önkéntes száműzetésbe vonult. Saturninus, hogy a csőcselék támogatását megnyerje, törvényt hozatott arról, hogy a római polgárok alacsony áron jussanak gabonához, a különbözetet pedig az állam fedezze (lex Appuleiae deAppuleia frumentariifrumentaria). A quaestor, Quintus Servilius Caepio, kijelentette, hogy a kincstár nem képes fedezni ezt a kiadást, valamint több néptribunus is megvétózta a törvényt. Saturninus azonban elrendelte, hogy mindezek ellenére a szavazást folytassák le, CaepiotCaepiót pedig erőszakkal eltávolíttatta. A szenátus érvénytelennek nyilvánította a szavazást,, mondván, az istenek helytelenítése jeleként menydörgést lehetett hallani, Saturninus azonban azt válaszolta nekik, jobb, ha a szenátus csendben marad, különben a mennydörgést még jégeső is követheti. A törvényeket végül (leges ApilaeiaAppuleiae) Marius veteránjainak támogatásának köszönhetően elfogadták.
== Bukás és a halál ==
|
