„Nemeskér” változatai közötti eltérés

== Fekvése ==

A [[Kisalföld]] nyugati peremén fekvő község. A [[Sopron]]t a [[Balaton]]nal összekötő [[84-es főút|84-es főközlekedési útvonal]]tól 1  km-es bekötő útvonalon, illetve a [[Sopron–Szombathely-vasútvonal]]on lévő megállóhelyről (Nemeskér–[[Egyházasfalu]]) érhető el.

== Története és mai élete ==

Keletkezését a honfoglaló 9 magyar törzs egyikének, a Kér nemzetségnek, köszönheti. Nemeskér falut az írott források 1237-ben említik először Quer néven. 1264-ben Keer alakban fordul elő. Az 1380-as években Pusztakérként emlegetik. A középkorban már több birtokos, közöttük a Kéri, majd az Osl nemzetség is szerez itt területeket. Ez utóbbiak révén az Ágoston-rendi szerzeteseknek lesz a községben birtoka és lakása. Később a Kanizsay-, majd a Nádasdy-uradalom közepén az uradalmi központhoz, Sárvárhoz közeli község életét a faluban kisebb birtokokkal rendelkező hatalmasságok határozzák meg. A török dúlás a település teljes pusztulását okozta 1529–1532 között. A XVI. – XVII. századtól kezdve kisnemesi község Nemeskér. A hitújítás idején a falu is evangélikussá válik, de nem lesz önálló egyházközség. 1596-ban lesz saját prédikátora a falunak. 1643-tól Nádasdy Ferenc katolizál. Musay Gergely evangélikus püspök ide menekül, és itt működik 1664-ig. 1651-től 1786-ig Nemeskér volt Sopron vármegye székhelye. Az 1681-es országgyűlésen [[artikuláris hely|artikuláris hellyé]] nyilvánították.

Ez az evangélikusok számára szabad vallásgyakorlást jelentett. Nem sokkal ezután a templomot, melybe az evangélikusok jártak, a vármegye urai elvették, de 1732-ben engedélyt adtak új templom építésére. 1796-ban állították fel a vármegyeházához vezető előépület kapujához közel Nepomuki Szent János szobrát, mint a hidak és bejáratok védőszentjét. 1777-ben leégett a nagyhírű iskola, sőt 1858-ban akkora tűzeset volt, hogy a falu háromnegyede leégett. II. József türelmi rendelete révén minden felekezet szabad vallásgyakorlatot nyert, így az artikuláris idők befejeződtek. A vármegye is visszaköltözött Sopronba.

A napóleoni háborúk a települést érzékenyen érintették. A francia seregek Sopron vármegyét fél évig tartották megszállva. Ez idő alatt a seregeket a falvak látták el élelemmel és szállással. Ebben az időben nagyon sok német eredetű, illetve származású család vándorolt be a faluba. Eme családok sokféle mesterséget folytattak a településen. Szűcsök, kalaposok, asztalosok jöttek a burgenlandi részből, s mellettük a csizmadiaság is elterjedt. A falu határa kicsi volt, csak a mezőgazdaságból nem lehetett megélni. Az 1848-as időszak hatalmas áldozatot követelt a falutól. Itt szörnyű járványok pusztítottak, amelyek tömegesen vitték el az embereket. Az osztrák oldalon álló horvát katonák a szabadrablások alkalmával egy ízben az evangélikus templomot is kirabolták. 1856-ban új evangélikus, 1905-ben, pedig új katolikus iskola épült. Nemeskéri Kiss Pál, majd Inkey József voltak az utolsó földesurak. 1862-ben tornyot építettek az evangélikus templomhoz. A kapitalizmus korában az egykori nemesi falu fokozatosan a kisiparosok községévé válik, a parasztgazdaságok főleg az állattartásra tértek át. 1930-ban a 620 lakosú településen 42 iparos működik.

== Nevezetességei ==

* A település egyik fő látnivalója az '''Evangélikus templom'''. Épült 1732-ben, a tornya 1862-ben. Különlegessége a templombelső, faépítmény, szép faragású oltár és szószék.

* A '''régi Megyeháza''' a község közepén ma is áll méteres vastagságú falaival, boltozatos termeivel. 1669-ben építették. A XX. század elején a porkolábok lakásait és az alattuk lévő pincebörtönöket lebontották, mindössze a kőkapu oszlopai, Nepomuki Szent János püspökruhás kőszobra maradt meg. 1971 és 1973 között régészeti kutatások alapján megállapították, hogy valószínű

* '''avar kori vasolvasztók maradványai'''t találták meg a falu határában. Jelentősége, hogy Nemeskéren az ismert két hazai kohótípustól eltérő olvasztókemencét találtak. Az itteni olvasztókemencék nem műhelygödrökben álltak. Egy 30  cm átmérőjű kormos, alig lemélyített kemencefenék (medence) szélén félkör alakban álltak a kohó falának 10  cm széles, íves darabjai. Típusa szerint: Magas felépítésű, szabadon álló agyagkemencék. A honfoglalás korában a Kér törzsből idetelepítettek egy csoportot, hogy kohászként a törzsi fegyvereseket lássák el vassal. Bár csak öt vasolvasztó-kemencét, három kovácsműhelyt és öt faszénégető boksát tártak fel, a törmelékhalmaz nagysága szerint itt még több száz olvasztókemence maradványa rejlik a föld mélye alatt

== Képtár ==

== Hivatkozások ==

== Külső hivatkozások ==